Karácsonyi concerto 2003. év 52. szám Szerzőnk olyan mobiltelefonra tett szert, amelyik az SMS-eseket hangosan felolvassa, és emellett távoli címtárszolgáltatásokhoz lehet vele hozzáférni. A szerző ugyan semmihez se fér hozzá, de azért örül Corelli 1712-ben komponált úgynevezett Karácsonyi concertója az olasz barokk középső korszakára jellemző darab. Van két hegedű és egy gordonka, másfelől meg van a zenekar, és ez a két oldal beszélget egymással. Nincs benne semmi karácsonyi, egyébként a darab eredeti címe (Concerto Grosso No. 8.) ilyesmire nem is utal. Kivéve a Pastorale című utolsó tételt, amely hangulatilag a jászolban pihenő Kisjézust idézi, hatására a koncertterem megtelik gyöngédséggel, áhítattal, reménnyel és csönddel, pláne a generálpauza alatt. Ez az a pillanat, amikor a mögöttünk levő sorban kettőt füttyent valamelyik női retikül, majd megszólal benne egy géphang és azt mondja, hogy "Önnek új üzenete érkezett, az üzenet feladója plusz harminchat, harminc, nyolcszáz..." Természetesen a retikülhöz tulajdonos is tartozik, egy előkelő, bár pillanatnyilag kissé tanácstalannak tetsző úriaszszony, ő most belekotor a retikülbe, de látni a mozdulatain, hogy akciója sikerében maga sem hisz, ebben a táskában csak akkor lehet megtalálni bármit is, ha fejjel lefelé fordítjuk és a tartalmát kiszórjuk a konyhaasztalra. Ám itt most nincsen konyhaasztal. "...nullahét, hetvenhét, az üzenet szövege a következő: jatek, hány ujja van a háromujjú csüllőnek, válaszodat küldd a harminc, hárommillió harmincezer hétszázhetvenhétre, háromezer forint mínuszos feltöltőkártyát nyerhetsz, hétszázhetvenhét mobil." A levegőben megáll a kés, még a Kisjézus is dermedten fülel az ő jászolában, aztán persze az élet megy tovább, a concerto befejeződik, nincs semmi baj. Sőt direkt szerencse, hogy az üzenet épp a 777mobiltól jött, mert rossz belegondolni, hogy ki mindenki mástól jöhetett volna még, és hogy ki mit írhatott volna bele. Ad libitum Ez tehát az SMS-mondó, a Westel világbajnok új szolgáltatása, már mindenki hallott róla, de a gyakorlatban még kevesen ismerik. Haszna leginkább autóvezetés közben mutatkozik meg, az ember kap egy üzenetet, nem bírja ki, hogy el ne olvassa azonnal, mindegy, hogy sűrű köd van, ő pedig épp kétszáznegyvennel előz egy kocsisort, francba velük, de mit írt a Józsi? Most már lehet tudni, hogy a Józsi mit írt, még csak rá se kell néznünk a telefonra, felolvassa magától. Jól olvassa fel. Küldtem magamnak egy próbaüzenetet, ezzel a szöveggel: Ma is Gyülöletet ünneplünk, Miként tegnap, holnap és újra-újra, Gyülöletet és Harcot, Míg új Karácsony jelét ki nem gyujtja Az egész Földön a mi szivünk. Ezt így szépen belebillentyűztem az egyik mobiltelefonomba, és onnan összefűzött SMS-ek formájában átküldtem a másikra, aztán felolvastattam. Nem pontosan úgy adja elő, mint Latinovits, de meglepően korrektül, eltekintve attól, hogy az "újra-újra" kifejezést "újra mínusz újra" formában mondja ki. Viszont van íve a mondatnak, van dallama, sőt a dikcióba akár még valamifajta szenvedélyt is belehallhatunk. Egyébként, ha már itt tartunk, a géphang az SMS-eket nagyobb átéléssel deklamálja, mint Adyt, ám ezen ne csodálkozzunk, ennek a kornak a szülötte ő, ennek a nyelvét tudja zengeni. A "játék" szóból pedig azért lett "jatek", mert a 777mobil következetesen így írja. Például: "JATEK Mikor jelenik meg a Vasárnapi Hírek (1) szerdánként, (2) vasárnaponként, (3) Gyümölcsoltó Boldogasszony napján" és hasonlók. Hogy az SMS-mondó gyakorlati jelentősége konkrétan mennyi, azt én nem látom tisztán, habár el tudok képzelni további olyan élethelyzeteket, amikor jól jön az, ha az SMS-eimet felolvassa a telefon. Például műtét közben, feltéve, hogy a sebész szerepét játszom, nem pedig a betegét, aztán amikor függőleges jégfalakon kapaszkodom felfelé a Tien-san hegységben, netán sárkányrepülővel haladok a Nyiragongo vulkán krátere fölött, vagy ­ hogy valami izgalmasat is mondjak ­ éjnek évadján a falu kocsmájából kivilágítatlan biciklin kerekezek hazafelé. Csak hát én ezeket aránylag ritkán művelem, így aztán az SMS-mondó iránti érdeklődésem nem elsősorban praktikus megfontolásokból fakad, hanem egy speciális és a maga módján páratlan informatikai teljesítménynek szól. Ami, persze, nem előzmények nélküli. Különféle beszédszintetizátorok jó ideje forognak közkézen, pécés környezetben (Linux alatt) ilyen például az EmacsSpeak/ViaVoice, bár ez voltaképp két egymásra épülő alkalmazás, és persze angolul kommunikál. Viszont magyar nyelvre is létezik hasonló, jelesül a Multivox vagy Profivox, ez a Budapesti Műszaki Egyetem Távközlési és Telematikai Tanszékén született, ugyanott, ahol az SMSmondó. Annyi a különbség, hogy az SMSmondó nem szokványos számítógépen fut, hanem mobiltelefonon, ettől unikum. Cantus firmus Más kérdés, hogy a Nokia 3650 közelebb áll a számítógép fogalmához, mint a telefonéhoz; ez egyébként a legtöbb mobilra jellemző, de a 3650-en látszik is. Ennek egy megnevezhető operációs rendszere van (Symbian, a Psion Epoc utóda), ikonos felhasználói felülete, SMTP, IMAP4, IMAP4-SSL/TLS, POP3, POP3­ SSL/TLS támogatással ellátott e-mail kliense, böngészője, RealOne lejátszója és az Isten tudja, még micsodája, tehát ez valamiféle átmenet az okos telefon meg a PDA között, egyébként pedig elég sikerült jószág, ráadásul pillanatnyilag ez az egyetlen modell, ami futtatni tudja az SMS-mondót, neki tudniillik háttértára (MMC, kártyája) is lehet. Ebben különbözik bátyjától, a 7650-estől, amely az SMS-mondót elvileg szintén futtathatná, viszont ott a programot kvázi az operatív tárba (valamiféle RAM diszkre) kéne telepíteni, és ez a teljes memóriát felemésztené. Végül is tehát az SMS-mondó szolgálatait ez idő szerint csak akkor élvezhetjük, ha Westel-előfizetőknek mondhatjuk magunkat, és a zsebünkben egyszersmind Nokia 3650 lapul. Mindezeken túl persze az is szükséges, hogy a mobilon rajta legyen az SMS-mondó. Ezt úgy érjük el, hogy bemegyünk egy szervizbe, és rátetetjük. Ugyan a 3650, mint mondtam, számítógép, vagyis a felhasználó telepíthet rá alkalmazásokat, egyebek között az SMS-mondót is felrakhatná, de nem jut hozzá. Állítólag a Nokia webállomásáról le lehet tölteni, kerestem is ott, nem találtam. Igaz, hogy a Nokia fan club tagjai közé nem léptem be, ott ugyanis mobiltelefonszámot követelnek a jelentkezőtől, mármost én személyes adatot semmi szín alatt nem adok ki, pláne nem telefonszámot, és pláne nem az interneten. Maradt tehát a szerviz, elballagtam, várnom nem kellett, egy ember nekiállt azonnal, fél óra alatt megcsinálta. Hogy mi tartott ezen fél óráig, azt én elképzelni se tudom, fél óra alatt egy egész operációs rendszer is fölmegy, ez pedig csak egy másfél megabájtos alkalmazás (épp ez benne a csoda), de hát mindegy, a végén visszakaptam a telefont, az pedig beszél azóta is. Scherzo Következő akcióm a Bluetooth adapter beszerzése volt, a 3650 ugyanis annyira korszerű, hogy nem lehet a számítógéppel összekábelezni. Infrakapcsolat van vagy Bluetooth. Ami az előbbit illeti, azzal régebben nem volt semmi gond, aktiváltam, aztán úgy maradt. Amikor már nem kellett, deaktiváltam. Manapság nem így megy, a korszerűbb készülékeken az infra egy bizonyos tétlenségi idő után magától lekapcsol. A tétlenségi idő általában úgy fél másodperc körül mozog, és nem állítható, így aztán internetkapcsolat létrehozására az infraátvi-tel alkalmatlan, és gondolom, minden egyébre is. Maradt a Bluetooth. Arról ugyan elég sok rosszat hallottam már, viszont egy USB Bluetooth adapter olyan ötezer forint közeli összegekbe kerül, más megoldás pedig amúgy se létezik. Vettem tehát egy Bluetooth adaptert, ez egy aprócska, lapos pöcök, bedugjuk valamelyik USB-portba, amitől a pöcök kék fénnyel villogni kezd. Nem tudni, hogy ezt mért csinálja, és azt se tudni, hogy ebben a villogásban van-e valamifajta rendszer, vagy merőben ötletszerű az egész, bár ez végső soron mindegy is. A pöcökhöz adott alkalmazás telepítése nem igazán slágfertig, viszont én kitartó vagyok, így aztán idővel csak-csak öszszejött valami. Lényeg az, hogy a Bluetooth-eszköz, esetünkben tehát a mobiltelefon, integrálódik a Windows Explorer alá, ahol őt a továbbiakban egy alkönyvtár képviseli. Az állományok másolása és mozgatása a szokásos módon zajlik, problémamentes és a sebessége is kielégítő, aki pedig nem Windowst használ, vessen magára. Alla marcia Következő lépésben beállítottam a telefonon a GPRS-kapcsolatot, ez se teljesen magától értetődő, a szükséges információkat a Westel weboldalain kell megtalálni és letölteni, már amennyiben ráébredtünk, hogy ezek az információk ott nagy valószínűséggel föllelhetők. Ha mindez megvolt, soros vonali Bluetooth-kapcsolatban forrasztjuk össze a számítógépet és a telefont, aminek következtében az XP a telefonunkat Bluetooth-modemként fogja látni, plitty-platty, és az internetelérés máris működik. Vagyis a noteszgép utazás közben Bluetooth révén kapcsolódik a Nokiához és a Nokia révén az internethez, némiképp civilizáltabb módon, mint azelőtt, amikor infrás mobiltelefonokat használtam ugyanerre. Itthon persze, más a helyzet, itthon szélessávú elérésem van, tehát legfeljebb azért kapcsolom össze a számítógépet a telefonnal, hogy alkalmazást telepítsek rá, nem a számítógépre, hanem a telefonra. Konkrétan a SyncML-t, ez egy aprócska program, cseppet se látványos, és még csak nem is új. Jelentősége ezzel együtt alapvető, ám erről kicsit később. Egyelőre ott tartunk, hogy a dokumentáció szerint a SyncML-t le kell tölteni a Nokia weboldaláról. A Westel szerint is onnan kell letölteni, e tárgyban az ő oldalukról link vezet a Nokiához, közelebbről a http://www.wbs.nokia.com/nokia /0,5184,5371,00.html jelű webdokumentumhoz, ami azonban nem létezik, és így a Nokia főoldalára jutunk. Legalábbis ez a helyzet ma, 2003. november 30-án, vasárnap, 11:24-kor, de szerintem ez lesz a helyzet jövő ilyenkor is. Mármost a Nokia főoldaláról nincs út a SyncML felé. Van egy Software Market nevű szekció, benne Legend of Ninja, Yoyo Fighter, meg sok más, értékes holmi, de SyncML, az nincs. Viszont a kelet-európai felhasználó részint makacs, részint pedig találékony, ezért aztán előbb-utóbb mégis a SyncML nyomára akad. Az U.S. Customers feliratú bugyorban (http://www .nokiausa.com/phones/software/3650) találja meg, tehát egy olyan környezetben, ahol neki, a posztszocialista, Duna-völgyi customernek, semmi keresnivalója nem lehetne a papírforma szerint. Mindegy, végül is megvan, 207 kilobájt, letöltődik egy pillanat alatt. Ezt követően a letöltött alkalmazást telepíteni fogom a mobiltelefonra, Bluetooth-kapcsolaton át, a művelet időigénye egy újabb pillanat, és a SyncML máris akcióra kész, csak be kell állítani. Erre vonatkozólag azt írja a dokumentáció: "A megfelelő adatokért forduljunk a szolgáltatóhoz vagy a rendszergazdához." Úgy legyen. Recitativo To: ugyfelszolgá[email protected] Subject: SyncML, mail.777westel.hu, profile, adatok From: VI Date: 30 Nov 2003 12:21:09 +0100 Message-ID: Lines: 70 Organization: Élet és Irodalom ­text follows this line­ T. ügyfélszolgálat, Van egy Nokia 3650-es telefonom és van egy accountom a mail.777westel.hu-n, most szeretném szinkronizálni a telefon határidőnaplóját a kiszolgálón lévő adatokkal. A SyncML nevű alkalmazást már letöltöttem a Nokiától, telepítettem is, működik. Használatba vételéhez létre kell hoznom egy új üzemmódot, magyarul profile-t, az ehhez szükséges adatokat pedig a szolgáltatótól, esetünkben Önöktől kell megkérdeznem. "A megfelelő adatokért forduljunk a szolgáltatóhoz" ­ írja a telefon dokumentációja, amit Önöktől kaptam. Ez már meg is történt, ám sajnos a telefonos ügyelet munkatársa előtt a probléma mibenlétét sem sikerült érthetően felvázolnom, ezért most írásban teszek újabb kísérletet. Van tehát a SyncML alkalmazás, amiről a Nokia 3650 dokumentációjának 116. oldalán esik szó, ezt én elindítom, és akkor meg kell adnom a következő adatokat: Sync profile name (ide majd írok valamit) Bearer type ??? (nyilván GPRS, vagy valami más) Access point Westel GPRS (ha minden igaz) Host address mail.777westel.hu Port ??? (80 van elo›re beírva) User name Password Calendar yes Remote calendar ??? (Írjuk be a kiszolgálón lévo› távoli naptár elérési útvonalát ­ mondja a dokumentáció.) Contacts no (ezt nem akarom szinkronizálni) Remote contacts none (lásd fönt) HTTP AUTHENTICATION ??? (nem tudom) HTTP user name HTTP password Föntiekkel kapcsolatban kérem tehát szíves segítségüket. Üdvözlettel Váncsa István [email protected] Lapzártáig válasz nem érkezett. Grazioso Most pedig lássuk, hogy ez a SyncML nevű dolog voltaképp micsoda. A szó egy általános, eszköz- és hálózatfüggetlen, XML-közeli protokoll neve. Mögötte a mobil kommunikációs piac meghatározó jelentőségű részvevői állnak, úgymint Ericsson, IBM, Lotus, Motorola, Nokia, Palm, Psion és a Starfish Software. Üzemel mindenféle hálózaton, drótoson és drótnélkülin, minimális sávszélességűn és kevéssé megbízhatón is, kezeli az XML- és a HTML-dokumentumokat, a relációs adatbázisokat, a vCard-, vCalendar- és iCalendar-formátumot, a POP3, az IMAP4 és az NNTP protokollokat, és általában véve támogatja az összes meglevő internetes/webes technológiát. Képzeljünk el egy akármilyen céget, szanaszét kószáló alkalmazottakkal, az utóbbiak egy része noteszgépet hord magánál, másik része valamilyen PDA-t, nyilván többfélét, harmadik részük mobiltelefont vagy valamilyen hibrid eszközt, a rendszergazda pedig a SyncML révén képes lehet ennek az egésznek a távoli felügyeletére, ideértve természetesen az igénybevételi szint nyomon követésétől az alkalmazások telepítésig minden olyasmit, amit a távoli felügyeleten általában érteni szokás. A szanaszét kószáló alkalmazottak pedig hozzáférnek a cég saját IMAP4 és LDAP kiszolgálójához, illetve a kiszolgálón lévő (egyéni vagy munkacsoportos) levelezésükhöz, címkönyvükhöz és határidőnaplójukhoz, s ami a lényeg, ezek tartalmát a saját eszközükön lévő levelezéssel, címkönyvvel és határidőnaplóval bármikor szinkronizálhatják. Függetlenül attól, hogy az az eszköz micsoda, milyen operációs rendszert, alkalmazásokat, adatformátumokat használ. Vagyis az a SyncML nevű alkalmazás, amit én letöltöttem, valójában a SyncML protokoll egyik implementációja, és ha majd csakugyan működni látom, nyilván örülni fogok neki. Barcarola Itt hagytam abba tegnap, ma elindítom a gépet, és mintha valami nem igazán stimmelne vele. A shell úgy két másodpercenként leáll, újraindul, és erről hibaüzenetet küld, vagyis a rendszer jól elvan magában, én láthatólag nem hiányzom neki. Első gyanúm nyilván a pöcökre (a Bluetooth-adapterre) irányul, kihúzom, újraindítok, semmi változás. Sikerül használatba vennem az Xteq X-setupot, és az automatikusan induló alkalmazások mindegyikét letiltom, nemcsak azokat, amelyek az indítópultról dobbantanak, hanem azokat is, amelyek a registryből. Újraindítok, minden változatlan, a shell két másodpercenként elhasal és hibaüzenetet küld, a Dr. Watson mintegy harminc példányban fut egyidejűleg. Ha ezt a noteszgépem adná elő, helybenhagyólag bólogatnék, igen, így van ez rendjén, jobbat ennél nem is várhatok. Sajnos azonban most nem a noteszgép produkálja magát, hanem a Dell GX260, amivel fennállása alatt baj még nem volt, de hát, úgy látszik, ennek is el kell kezdődnie valamikor. Persze nem szabad azonnal hardverhibára gondolni, mert hiszen mit látunk: azt látjuk, hogy az Explorer feláll, majd abban a minutumban kap egy irdatlan nagy fülest, elhasal, vonyít. Megint feláll, pofon, nyekk, ordítás, feláll, pofon stb. Ezt itt valaki veri. Nyilván van a kocsmában egy hatalmas, szőrös mellkasú, pálinkától bűzlő, agresszív, garázda processz, amelyik csak a szegény kis Explorerre vár, örül, ha pofozhatja, s közben gonoszul röhög. De én most kilövöm, éspedig oly módon, hogy elkezdem a processzeket egyenként lepuffantani, kezdve nyilván a leggyanúsabbakkal, és ez így megy egészen addig, amíg azt nem látom, hogy az Explorer immár talpon marad. Ez se jött össze. Kilőttem mindenkit, de az Explorer továbbra sem bírt talpon maradni, úgyhogy nem maradt más hátra, mint az időgép. Mint ismeretes, az XP felhasználója, ha ily nagy bajba kerül, amilyenben én vagyok, visszatérhet a múltba, mondjuk két vagy akár öt nappal korábbra, amikor a gép még működött, kék volt az ég, és madarak csiripeltek a cseresznyefán. A rendszer fölvételeket készít önnön állapotáról, pontosabban ennek bizonyos időszeleteiről, ezeket elmenti, és így, ha ezt kívánjuk tőle, pár napot visszafiatalodik. Persze, ha nincs shell, akkor az időgép elindítása is problémás lehet, legalábbis amíg rá nem jövünk, hogy a feladatkezelő a shelltől független. Belőle el lehet indítani a konzolt, onnan pedig a %SystemRoot% System32 estore strui.exe nevű állományt, ő az időgép maga. Kijelölöm, hogy hova akarok visszamenni, klikk-klakk, majd reboot és íme, a viharfelhők elvonultak, a rendszer működik. A történteket jelentem a Microsoftnak, azt a választ kapom, hogy nagy valószínűséggel az AntiVir (AVGNTDD.SYS) volt a hunyó, forduljak ez ügyben a H+BEDV Datentechnik GmbH-hoz bizalommal. Forduljon ám a radai rosseb. Con spirito De térjünk vissza a nagy ijedséget megelőzően felvázolt idilli állapotokhoz az IMAP4- és LDAP-kiszolgálóval és a szabad mezők virányán kóborló, boldog alkalmazottakkal. Ez az állapot nálunk is megvalósítható, elannyira, hogy én már meg is valósítottam. Ugyan az én cégem mindössze kétszemélyes, és így egyelőre nincs saját IMAP/LDAP-kiszolgálója, de nem baj ez. A Westelnek van, azon a mi holmink is elfér, kell érte fizetni valamit, de nem sokat. A lényeg az, hogy a levelezésünk most már egy olyan gépen van, amelyik mindig, mindenhonnan elérhető, a világ bármelyik számítógépéről, PDA-járól, mobiltelefonjáról vagy villanytűzhelyéről, és ez az egy levelezésünk van csupán. Vagyis ha valamelyik gépünk elesik a harcmezőn és egy új áll a helyére, akkor azon nem kell konfigurálni a levelezőprogramot, sőt nem is kell levelezőprogram. A Westel IMAP4-kiszolgálója webes felületbe van burkolva, tehát a böngészőből teljes hatékonysággal működtethető, mint akármelyik webmail-szolgáltatás; a különbség annyi, hogy ez a HTTP mellett wapon, SMS-en, sőt a SyncML révén is elérhető (elvileg), nemkülönben IMAP4- és POP3-kliensekkel, azaz használható bármely levelezőprogrammal, mint például Eudora, Evolution, Foxmail, KMail, Netscape Messenger, Pegasus Mail vagy akár Outlook Express, mindegyik kiválóan megfelel, viszont szükség igazából egyikre sincs. Legyen szabad itt visszautalnom az előző havi jegyzetemre (README.NOV), amely az Outlook vagy az Outlook Express használatával a tapasztalatok szerint többnyire együtt járó borzalmakat ecsetelte, és e két nagyszerű alkalmazás mellőzésére vonatkozólag tett óvatos célzásokat, nos, a legegyszerűbb megoldás az, ha nem valamely más e-mail kliensre cseréljük fel őket, hanem az e-mail kliensek használatától mindenestül eltekintünk. Tehetjük ezt annál is inkább, mert a címjegyzék/határidőnapló kezelését, ami szintén az Outlook Express feladata szokott lenni, mi ugyanarra a mindenhonnan elérhető gépre bíztuk, amely gép, mint mondtam, LDAP-kiszolgáló is egyebek között. A Westel egyébként az IMAP és LDAP szavakat vor dem Kind nem használja, az egész cucc együtt, egyugyanazon webes burkolatban jelenik meg, noha persze a kiszolgáló az LDAP protokollon át is elérhető, minden olyan kliensből, amely erre alkalmas. Ilyen például az Eudora vagy az Outlook Express, persze ha az utóbbiba az egész címtárat importáljuk, akkor ott vagyunk, ahol a part szakad, vagyis megint ki vagyunk téve annak, hogy eme sátáni képződmény az összes bizalmas dokumentumunkat elküldi az [email protected] címre, aztán megnézhetjük magunkat. A megoldás az, hogy nem importáljuk a címkönyvet, hanem használjuk a távolban levőt, azon módosítunk, ha kell, a módosítás eredményét pedig, ha akarom, mindenki látja, az összes alkalmazott, tehát az a másik is, akivel közös céget alkotunk. A határidőnaplóra ugyanez vonatkozik, valaki beleírja, hogy csütörtökön hatkor megbeszélés, ezt a többiek is látják, függetlenül attól, hogy a kiszolgálót honnan és milyen eszközzel közelítik meg. Pastorale A többi már részletkérdés. Magától értetődik például, hogy webes felületről levelet küldeni nem igazán kézre álló, ahhoz el kell indítani a böngészőt, beírni azonosítót, jelszót, aztán a Belépés gombra kattintani, utána az Új levél gombra kattintani, és így tovább, még leírni is fárasztó, hogy én ezt nem csinálom végig, arra nyájas olvasóm mérget vehet. Valamifajta helyi klienssel sokkal egyszerűbb, az állománykezelőben jobb egérgomb a küldendő állományon, aztán a Küldés kontext menüből az e célra létrehozott IDG-nek menüpontot választom, klikk és elmegy. Valójában nekem még ez is túl körülményes, de a cég többi alkalmazottjának ­ a másiknak ­ megfelel. Egyébként az a legjobb, ha nemcsak e-mail kliens van helyben, hanem SMTP-kiszolgáló is, sőt ez utóbbit én duplikáltam. Ha az előbbiekben leírt módon az Explorerből küldök, akkor az Advanced Direct Remailer viszi el a levelet, ha Muttból küldök, akkor az Exim. Sicher ist sicher. Más: múlt hónapban dicsértem a PopTray nevű levélfigyelőt (http://www .pop-tray.org/down-loads.php), de akkor POP3-kiszolgálóval összefüggésben. Ehhez most annyit teszek hozzá, hogy a PopTray jelentősége IMAP4-kiszolgáló környezetében se csökken, sőt. Van neki egy ­ a múlt hónapban nem említett ­ további előnyös vonása, az tudniillik, hogy feketelistát kezel. Ha, mondjuk, úgy érzem, hogy a [email protected] címről nem kívánnék több levelet, akkor ezt a feladót tiltólistára teszem, és a PopTray a továbbiakban automatikusan tör-li a leveleit, még mielőtt a szemem elé kerülhetnének. (Csak érdekesség: az ungabunga.com domain-nevet én találtam ki, alig egy perccel ezelőtt, de valami kósza ötlet nyomán utánanéztem, hátha mégis van ilyen valahol. Olvasóm örülni fog: az ungabunga.com csakugyan létezik.) Sajnos azonban a PopTray csak konkrét feladókat vesz tiltólistára, tehát olyanokat, mint: a [email protected], a [email protected] vagy a [email protected], ám az egész ungabunga.com domaint en bloc nem átkozza ki, nyilván abban bízik, hogy mégis akad ott tíz igaz ember, noha én tudom, hogy nem akad. Mindezt úgy hidalom át, hogy amikor e-mailt kapok, akkor a feladóját, bárki is legyen ő, késedelem nélkül tiltólistára veszem, ez jó ideje így megy, és ennek eredményeképp a postafiókunk ma már korántsem olyan zsúfolt, mint volt korábban, hanem néha valósággal kong az ürességtől, s ennek következtében maga a világ is szellősebbnek, tisztábbnak, nyugalmasabbnak mutatja magát. Váncsa István Nyomtatható verzió   Küldje tovább e-mailben   Hozzászólások