2002. év 31. szám
...látni szeretném, amikor gépem körül
magasba csapnak a lángok, és az egész rendszer a
pokolra száll, mint Don Giovanni az operaszínpadon.
Ez a jegyzet az Adobe Photoshop 7.0-ról és az Arcanum újabb
kiadványairól kívánt volna szólni,
ehhez képest különféle diagnosztikai alkalmazásokkal
foglalkozik, ami az egyiptomi álmoskönyv szerint rosszat jegyez.
Józan életű magánszemély nem gyűjt
be szórakozásból diagnosztikai alkalmazásokat
és nem figyeli gyanakodva, mire derítenek ezek a holmik
fényt, ugyanis ha az embernek nincs problémája, akkor
nem is akarja megoldani.
Nálam ennél bonyolultabb lehet az összkép. Ezt
abból gondolom, hogy a noteszgépem e pillanatban is vizsgálat
alatt áll - egyébként a PC Pitstop Test fut
rajta -, én meg eközben a Psion netBookon írom
ezeket a sorokat, tehát a jelek szerint nagyon nem stimmel valami.
Pedig a hét elején még csupa derű, móka,
kacagás volt az élet, könnyű szívvel kezdtem
gépbe pötyögni ezt a jegyzetet, persze nem úgy
ám, hogy egyből nekiesünk a Photoshopnak, mint az állat,
hanem előbb úri mód körözünk egy kicsit.
Most tehát a szöveg elejének eredeti változata
következik.
Megyünk a klubba
Vessünk egy pillantást az 1. képre;
nem annyira érdektelen, mint amilyennek mutatja magát. X-Window
felületet látunk, vagyis a Unix világából
származó grafikus környezetet, ami konkrétabban
XFree86 és - esetünkben - a twm ablakkezelő,
benne egy megnyitott xterm ablak, meg néhány applet. Mindez
a lehető legnormálisabban működik, legalábbis
a körülményekhez képest, egyebek között
az ablakkezelőt le is cserélhetném valami másra,
van több opció. Noha most ez az egész az XP egyik ablakában
adja magát elő, ugyanis Cygwin alatt fut. Különösebb
gyakorlati jelentőséget egyelőre ne tulajdonítsunk
neki, nem arról van szó, hogy a Windows grafikus felületét
hipp-hopp lecserélhetjük X-re (egyszer majd nyilván
ezt is lehet, tessék kivárni), hanem most még csak
arról, hogy X-et futtathatunk a Windowson belül, aminek, lássuk
be, a világon semmi értelme nincs. Viszont: jelez valamit.
Azt jelzi, hogy a Cygwin nevű pszeudooperációs rendszer
csöndesen hízik a Windows-uradalom egyik árnyas szögletében,
s ezenközben mind hitelesebb Unix-féleséggé
növi ki magát. Olyan, mint egy XIX. századbeli exkluzív
angol klub valahol a Fekete Afrika szívében kora este a
brit telepes megfürdik, átöltözik, lemegy a klubba
és elfogyasztja a whiskyjét, szakasztott úgy, mintha
otthon ülne, Glouchesterben, noha ez Afrika, rohadt meleg van, és
elkeseredett sakál üvölt odakinn a tornác alatt.
Természetesen a Cygwin nyílt forráskódú
project, amiről azt szokás hinni, hogy eszelős gyorsasággal
fejlődik, hát egy frászt. Valamelyest viszont csakugyan
változik az évek múlásával, hiszen
fél évtizeddel ezelőtt, amikor megismertem, egyetlen
DLL-ből, két tucat segédprogramból meg a bash
shellből állt az egész, most pedig operációs
rendszerszerű képződményről beszélünk,
olyasféléről, amilyen a Windows 3.1 volt valamikor.
Közös vonásuk a rendszermag hiánya, más
szóval a rendszermagtalanság, és ennek megfelelően
más oprendszerek (a DOS, illetve a Windows) rendszermagjának
lenyúlása, vagyis az informatikai parazitizmus. Ezzel együtt
a Windows 3.x annak idején valamifajta grafikus felhasználói
kultúrát valósított meg a DOS-világban
(Isten talán megbocsátja, hogy ezt kultúrának
nevezem), a Cygwin pedig egy létező karakteres felhasználói
kultúra számára nyit tért Windows alatt. Sőt
már nemcsak karakteres dolgokról beszélünk,
hiszen a Cygwin/XFree86 alá elkészült a Gnome desktop
egy halom applettel; ennek én nagyon örülök, de
kipróbálni nem fogom, ugyanis az hiányzik nekem a
legkevésbé, hogy egy 192M memóriával ellátott
noteszgép a komplett XP tetejében még Gnome-ot is
futtasson.
Figyelemre méltó viszont, hogy a Cygwin alatt immár
az Apache webkiszolgáló is működhet, nemkülönben
IMAP szerver és Exim levélküldő (teljes szolgáltatást
nyújtó mail transfer agent, közkeletű rövidítéssel
MTA), a klasszikus sendmail egyik alternatívája, amely naponta
százezres forgalommal is megbirkózik. Lényege az,
hogy általa kikerüljük az internetszolgáltató
SMTP szerverét, amennyiben az Exim, hasonlóan a sendmailhoz,
a leveleket egyenest a címzett levélszekrényébe
hajigálja. (Ez akkor is előny, ha egyetlen szimpla munkaállomással/pécével/noteszgéppel
lógunk valamilyen zsinór végén; az előny
levelenként átlagban úgy egy-két óra,
de több is lehet. Ennyit késnek azok a levelek, amelyeket
egy jól leterhelt SMTP kiszolgáló indít útnak.
Ha a saját gépünkön futó MTA juttatja őket
célba, akkor persze rögtön odaérnek, már
ha a címzett POP3 kiszolgálója működik.)
Nem érdektelen továbbá, hogy a shell-scriptek immár
a registryt is módosíthatják, azaz teljesen hatalmukba
keríthetik a rendszert, már ha ez a cél. Ami engem
illet, bennem a registry babrálásának szándéka
- a places bar módosításától eltekintve
- nem szokott felmerülni, sőt én úgy érzem,
hogy a központi rendszerleíró adatbázis ideája
egészében véve veszélyes és perverz
ötlet. Olyan ez, mintha direkt együtt tartanánk az összes
pénzünket a bankkártyáinkkal, az útlevelünkkel,
a jogosítványunkkal, a személyinkkel és lehetőleg
még a lakáskulcsunkkal is. Ha még mindig nem volna
világos, mire gondolok, akkor rakjuk mindezt ugyanabba a tárcába,
dugjuk zsebbe, majd menjünk egy kört a hetes busz vonalán.
Utána közvetlen, élményszerű tapasztalatunk
lesz a Windows szervi bajainak egyikéről, és bizonyára
mi is azt fogjuk gondolni, hogy a registry ideája, mint olyan,
mindenestül a bűnben fogant. Egyszóval én nem
cicerélem a registryt, csak ha muszáj, de olyankor (elvben)
megtehetném ezt bash shell-scriptekkel is, magyarán a Cygwin
hajlandó a Windows fazekába belekotorni. A rendszer tehát
egységesebbnek tűnik, mint korábban, mostantól
egy közepesen fejlett informatikai kentaur benyomását
kelti, felül Unix, alul Windows, vagy megfordítva, ahogyan
tetszik. Élmény vele dolgozni, legalábbis elvileg.
A gyakorlatban mostanság nem annyira.
Sajnos a mindennapokban nem a rendszert alkotó eszközök
bősége és hatékony volta az elsődleges,
hanem az egész hóbelevanc megbízhatósága
és stabilitása, amihez itt azért szó fér,
és persze nem a Cygwin miatt. Mármost a rendszer egészét
illetően bennem, aki végül is egy bamba júzer
vagyok, valamifajta összbenyomás alakul ki, aminek öt
lehetséges állapota van, úgymint semleges, nyugtalanító,
aggasztó, kétségbeejtő, valamint sokkoló.
Jelenlegi összbenyomásom a nyugtalanító és
az aggasztó közé esik, de az aggasztóhoz áll
közelebb. Rendszerösszeomlásról vagy efféléről
ugyan szó sincs - egyelőre -, adatvesztésről
viszont igen. "Windows was unable to save all the data for the file...
The data has been lost." Ez mind gyakrabban fordul elő, pár
órányi működés után. Olyan is volt
már, hogy estére a rendszer teljesen hadrafoghatatlan állapotba
került, alkalmazásokat egyáltalán nem tudott
elindítani és semmiféle adatot nem írt vissza
sehová.
Mindez pár napja folyik, az okát nem ismerem és nagy
valószínűséggel soha nem is fogom megismerni,
mert, mint mondtam, bamba júzer vagyok, viszont azt el tudom mondani,
hogy GNU/Linux alatt az összbenyomásom semleges volt, sőt
inkább megnyugtató, most viszont cseppet sem az.
Mentsük, ami menthetetlen
Ez volt tehát az e havi README elejének alfa-verziója,
persze itt már sejtettem, hogy ebben a hónapban semmi értelmes
dolgot nem fogok sorra keríteni. Azóta a helyzet romlott,
a tegnapi nap például úgy telt el, hogy másfél-két
órányi működés után a rendszer
írásképtelenné vált, újraindítottam,
egy-másfél óra múlva megint kezdte, hogy unable
to save, meg hogy data has been lost, de még hozzáfűzte,
hogy try to save this file elsewhere. Tehát mentsem máshová
azt, ami már nincs meg, minthogy ő elvesztette.
Anyád.
Természetesen fölmerült bennem az a gondolat, hogy most
végleg, mindörökre, egyszer és mindenkorra hátat
fordítok annak az oprendszernek, amelyik ezt a gonoszságot
műveli velem, de aztán beesteledett, eljött a vacsoraidő,
utána pedig már nem azzal foglalkozik az ember, hogy különféle
operációs rendszereknek fordítson hátat, inkább
konyakot iszik és szivarra gyújt.
Ma már pedig kezdem a dolgokat árnyaltabban megközelíteni.
Méltánytalan volna, ha ezt az egészet alapos vizsgálódás
nélkül, mintegy zsigerből az oprendszer nyakába
varrnám, sőt ez nemcsak méltánytalanság
volna, hanem marhaság is. Semmi se bizonyítja, hogy nem
valamifajta primitív hardverhiba állt elő, ha pedig
igen, akkor azt fel lehet deríteni és el lehet hárítani.
Mármint jó esetben.
Olykor-olykor.
Mindenesetre nem muszáj eleve kizárni az esélyt.
Az informatikai asztrológia alapjai
Momentán az asztrális körülmények kedvezőek,
a Hold most együtt áll az Uránusszal a Vízöntőben,
s ily módon kivételes szellemi teljesítményre
tesz alkalmassá, mármint a hagyományos asztrológiai
szemlélet szerint, ami lassacskán néminemű
informatikai kiegészítésre szorul. Például
a Holdról eddig azt tudtuk, hogy negatív, önátadó,
passzív, nőies, vizes-nedves jellegű, kifelé
gyöngének látszó princípium - most
hozzátesszük, hogy szoftverjellegű, mi más is
lehetne. Az Uránusz technikai vonatkozásai rég ismertek,
azt mondják, hogy a motorok, a gépek általában
és a villamos gépek különösen az Uránusz
jegyét viselik, vagyis az Uránusz hardverjellegű.
Akkor pedig a Hold-Uránusz együttállás
a legideálisabb alkalom szoftver-hardver-harmónia visszaállításához,
úgyhogy nekifogok.
A Windows hibaüzenetei szerint "This error may be caused by
a failure of your computer hardware", tehát annak kell utánanéznem,
hogy van-e csakugyan ilyenfajta failure vagy nincs. Lefuttatok néhány
diagnosztikai programot, ha látnak valamit, jó, ha nem,
úgy is jó.
Célszerűen olyasvalamivel kezdek, aminek legalább
a nevét már hallottam emlegetni - ez a SiSoft Sandra
2002 Plus lesz - telepítem, elindítom, megjelenik előttem
az amazonok királynőjének egész arzenálja,
szó ami szó, impozáns (2. kép).
Gyakorlatilag a rendszer valamennyi létező komponensét
boncasztalra fektethetném, ámde én okos vagyok, és
a felhasználói gyakorlatom se megvetendő, ezért
most nem az egérnél kezdem a vizsgálódást,
de nem is a hálózati sávszélességnél
vagy a hangkártyánál, hanem kiválasztom a
Burn-in Wizardot, arról legalább nem tudom, micsoda. Azt
állítja saját magáról, hogy az ő
folyamatosan futtatott tesztjei nyomán minden rejtett instabilitásra
fénynek kell derülnie. Olyannyira, hogy ez a vizsgálat
a hardverkomponenseket komolyan megviseli, minden gyengeségük
visszafordíthatatlan agykárosodáshoz vezethet, szükségképp
ne is futtassam le a varázslót, legfeljebb akkor, ha pontosan
tudom, mit művelek.
Vagyis arról van szó, hogy amennyiben a paciens túléli
a vizsgálatot, akkor egészséges, ha pedig belepusztul,
akkor lehet tudni, hogy beteg volt szegény.
Megfordultam néhányszor magyarországi kórházakban,
így számomra ez a gyakorlat meghitten ismerős. Pontosan
ez az, amire szükségem van.
Továbbmegyünk, itt most kiválaszthatom, hogy mit akarok
tesztelni. A Burn-in Wizard azért van, hogy felmérje a processzor
numerikus számítási sebességét és
multimédiás képességeit, a CD-ROM/DVD meghajtót,
a memória-sávszélességet, a LAN-t, bár
én most egyikre se vagyok kíváncsi. Van viszont olyan,
hogy File System Benchmark, ez lesz az, amivel a gépezetet most
végleg tönkreteszem. Azt mondja, hogy kattintsak az OK-ra,
de OK gomb nincsen, az O és a K betűk sehol se fordulnak
elő, pláne nem így, egymás mellett. Végül
találok valahol egy pipát, jól el volt ugyan dugva,
de észrevettem. Rákattintok, ő az oké.
Ez csak amolyan kis intelligenciateszt volt, ami nem a gépre, hanem
a felhasználóra irányul. Pluszszolgáltatás.
Elindítom, a teszt tízszer megy le, egy-egy forduló
tizenöt-húsz percig tart. Lehetne ezt a háttérben
is futtatni, de abban én nem bízom, egyébként
is látni szeretném, amikor gépem körül
magasba csapnak a lángok, és az egész rendszer a
pokolra száll, mint Don Giovanni az operaszínpadon. (Kórus:
"All das ist wenig gegen deine Sünden. Komm: es gibt ein schlimmeres
Übel!")
De nem.
A teszt hibajelzés nélkül fejeződik be, ami természetesen
nem szükségképp jelenti azt, hogy nincs hardverhiba.
Azt jelenti csupán, hogy Sandra nem vett észre semmit. Ennek
ellenére még nem hagyom őt faképnél,
van ugyanis a kelengyéjében egy Performance Tune-up Wizard
is, mármost az én rendszerem ez idő szerint nem nagyon
működik, vagyis a teljesítménye gyakorlatilag
nulla. Én viszont azt szeretném, ha működne,
vagyis a teljesítményét egy nullától
különböző számmal lehetne kifejezni, ez tehát
azt jelentené, hogy a teljesítmény növekedett.
Úgyhogy megnézem, mit tud Sandra ez ügyben mondani.
Azt mondja, hogy kevés memóriafoglalat van az alaplapomon,
de hát én ezzel tisztában vagyok. Azt is mondja,
hogy üres hely nincsen, vagyis a memória további bővítése
megoldhatatlan vagy sokba kerül, és úgy mondja, mintha
erről is én tehetnék. Nem én tehetek róla,
de persze ezt is tudom. Javasolja, hogy 24 helyett 32 bites színmélységet
állítsak be, ami lehetetlen. Továbbá használjak
inkább Energy Star (DPMS) energiakímélő monitort,
valamint Plug & Play/DCC-kompatibilis monitort és videoadaptert,
és kerekes egeret is, mert az a jobb.
Vagyis ez a kerge nő - Sandra - nem mindig fogja föl,
hogy noteszgépről beszél, úgyhogy ennyi volt,
a szerelemnek vége.
Semmivel se lettem okosabb, de ki tudja, mit hoz a jövő.
Jön az aligátor
Következő állomásom a PC Pitstop lesz, ez egy
internetes szolgáltatás, amely a pcworld.commal szövetségben
működik, a pcworld.com pedig az IDG leányvállalata,
úgyhogy családon belül maradunk. A PC Pitstop annyiban
különbözik az állatorvostól, hogy (1) nincs
a közelben élő személy, akit a kutyánk
jól megharaphatna, (2) vizsgálat után nem kell fizetnünk
senkinek, (3) írásban kapjuk meg a leletet. Ami egyébként
majdnem olyan hosszú, mint ez a cikk, és azzal kezdi, hogy
installáljak több memóriát. (Gondoltuk volna
tíz évvel ezelőtt, hogy 192M gyalázatosan kevés
lesz valamikor? Én nem gondoltam volna.) Ennél több
használható tanácsot nem kapok, hibajelzést
meg pláne nem, mellesleg azt mondja, hogy a legtöbb rendszerhiba
és instabilitás a gonosz és hülye programok
aknamunkájából fakad, használjak vírusvédelmet
és spyware-elhárítót, aminő például
az Ad-Aware (http://www.lavasoftusa.com). Természetesen eddig is
dupla vírusvédelmem volt, az Ad-Aware-t pedig letöltöm,
mért is ne, ingyen adják.
Továbbá megnézem a futó programjaim listáját,
ahogy ezt a PC Pitstop bemutatja; az egyes tételekre rá
lehet kattintani és akkor pluszinformációt kapunk.
Van itt például egy CMESys.exe meg egy GMT.exe nevű
képződmény, nem tudom micsodák, őrületes
memóriafelhasználással futnak, de most arra is fény
derülhet, hogy honnan származnak és mit művelnek
a fedelem alatt.
Némi csodálkozás következik: ez a Gator.
Lehetetlen, hogy én ezt szántszándékkal telepítettem
volna, ugyanis tudom, hogy a Gator micsoda. Egy internetes reklámügynökség,
valószínűleg a legpimaszabb, arról ismerszik
meg, hogy kilőhetetlen beugró ablakokkal szórja tele
a felhasználó munkaasztalát, mindezt annak örvén,
hogy ezentúl majd ő - a Gator - automatikusan kitölti
helyettünk a webes űrlapokat, és mindenféle jelszót
megjegyez. Ami persze nem igaz, a lényeg az egészből
a reklám, valamint a memória - mármint az én
memóriám - eszelősen pazarló és
pofátlan használata. Egyébként a gator szó
az amerikai angolban az aligátor becéző formája,
ezért most a világ összes aligátora joggal érezheti
sértve magát.
Tehát a Gator programokat telepít a rendszerre, a Common
Files alkönyvtár alá, ezek az Add-Remove Programs ablakban
nem jelennek meg, vagyis nem uninstallálhatók, automatikus
indításuk a registryből történik, nem
a start menüből, mert onnan a felhasználó kigyomlálhatná.
Hát most a registryből fogja kigyomlálni; fentebb
ugyan mondtam, hogy én ezt nem nagyon bizgatom, csak ha muszáj,
nos, ez pontosan olyan eset. Persze nem a regedittel megyek neki, vannak
erre a célra különféle ügyes dolgok, amilyen
például a jv16 Power Tools (3. kép)
- ez egy fölöttébb kevéssé túlcicomázott
küllemű, de ügyes és ingyenes segédprogram
(www.jv16.org), ráadásul tud magyarul is. Prímán
lehet vele registryt takarítani - igen sok szemét bír
felhalmozódni ott -, ezenfelül másra is hajlandó,
megnézni föltétlenül érdemes. Az Xteq X-Setupot
(4. kép) mindenki ismeri, vagy ha mégse,
akkor majd most. Ő az úgynevezett tweaker alkalmazások
koronázatlan királya; a tweak szó egyébként
trükköt jelent, esetünkben pedig azt jelenti, hogy a Windows
felhasználójának, ha a rendszerét egy kicsit
is konfigurálni szeretné, trükkökhöz kell
folyamodnia. Az X-Setup egyébként roppant hatékony,
eléggé szét lehet rúgni vele a rendszert,
ebben az értelemben kevésbé tűnik veszélyesnek
a Fresh UI (www.freshdevices.com), természetesen ez is ingyenes,
mint az X-Setup, de valamelyest könnyebb benne kiigazodni.
Alapos nagytakarítást hajtottam végre mintegy fél
óra alatt, majd elővettem a nagyágyút, az Ontrack
Data Advisort (http://www.ontrack.com/freesoftware/), ez flopiról
fut, operációs rendszer nélkül, és órákig
vizsgálja a merevlemezt.
Ahol persze semmifajta hibát nem talál.
Persze miért is találna, ha nincs? Továbbmegyek:
most már tudom, hogy egyáltalán semmifajta hiba nincs.
Megvolt a nagytakarítás, és azóta a rendszer
normálisan, kifogástalanul működik, mintha kicserélték
volna. Sajnos nem jegyeztem föl, mi mindent irtottam ki róla,
viszont pontosan tudom, hogy mi okozta a galibát: egy olyan program,
amire eszembe nem jutott volna gyanakodni, a Cygwin csomagjához
tartozó fetchmail.
Ismert, kipróbált, megbízható helyről
jött, és tessék.
Soha semmi bajom nem volna, ha nem raknék a rendszerre programokat.
Például a Psion netBookra, amióta megvan, fél
tucat kívülről jövő alkalmazást pakoltam
mindösszesen, nincs is vele semmi gond. Linuxra a disztribúció
telepítését követően maximum ha tíz
további alkalmazást töltöttem le, ebből
sikerült is felraknom kábé hatot. Ott se volt semmi
baj. Windows alá naponta teszek föl ennyit, így aztán
csoda, hogy ez az izé egyáltalán működik.
De hogy épp a fetchmail - ez fájt. Arany János
jut az eszembe: "Igazat én láttam fordulni hamisra,/Drága
nemes gyöngyöt éktelen kavicsra;/Méhsört
savanyúvá, örömet is búvá,/Bátor
bizodalmat riadó gyanúvá."
Itt tartunk pillanatnyilag.
Váncsa István
