Technológia Trendek Telekommunikáció Társadalom Állás
IDG News

Hírlevelek
Iratkozzon fel hírleveleinkre!

 Napi hírlevél
 Biztonság
 Hardver
 Távközlés
 Üzleti megoldások
Archívum
Kiadó
IDG
IDG Hungary Kft.

1075 Budapest
Madách I. út 13-14.
A épület, IV. em.

Kapcsolatfelvétel,
információ, észrevétel


Sandrával az aligátor ellen
2002. év 31. szám

...látni szeretném, amikor gépem körül magasba csapnak a lángok, és az egész rendszer a pokolra száll, mint Don Giovanni az operaszínpadon.

Ez a jegyzet az Adobe Photoshop 7.0-ról és az Arcanum újabb kiadványairól kívánt volna szólni, ehhez képest különféle diagnosztikai alkalmazásokkal foglalkozik, ami az egyiptomi álmoskönyv szerint rosszat jegyez. Józan életű magánszemély nem gyűjt be szórakozásból diagnosztikai alkalmazásokat és nem figyeli gyanakodva, mire derítenek ezek a holmik fényt, ugyanis ha az embernek nincs problémája, akkor nem is akarja megoldani.
Nálam ennél bonyolultabb lehet az összkép. Ezt abból gondolom, hogy a noteszgépem e pillanatban is vizsgálat alatt áll - egyébként a PC Pitstop Test fut rajta -, én meg eközben a Psion netBookon írom ezeket a sorokat, tehát a jelek szerint nagyon nem stimmel valami.
Pedig a hét elején még csupa derű, móka, kacagás volt az élet, könnyű szívvel kezdtem gépbe pötyögni ezt a jegyzetet, persze nem úgy ám, hogy egyből nekiesünk a Photoshopnak, mint az állat, hanem előbb úri mód körözünk egy kicsit.
Most tehát a szöveg elejének eredeti változata következik.


Megyünk a klubba

Vessünk egy pillantást az 1. képre; nem annyira érdektelen, mint amilyennek mutatja magát. X-Window felületet látunk, vagyis a Unix világából származó grafikus környezetet, ami konkrétabban XFree86 és - esetünkben - a twm ablakkezelő, benne egy megnyitott xterm ablak, meg néhány applet. Mindez a lehető legnormálisabban működik, legalábbis a körülményekhez képest, egyebek között az ablakkezelőt le is cserélhetném valami másra, van több opció. Noha most ez az egész az XP egyik ablakában adja magát elő, ugyanis Cygwin alatt fut. Különösebb gyakorlati jelentőséget egyelőre ne tulajdonítsunk neki, nem arról van szó, hogy a Windows grafikus felületét hipp-hopp lecserélhetjük X-re (egyszer majd nyilván ezt is lehet, tessék kivárni), hanem most még csak arról, hogy X-et futtathatunk a Windowson belül, aminek, lássuk be, a világon semmi értelme nincs. Viszont: jelez valamit. Azt jelzi, hogy a Cygwin nevű pszeudooperációs rendszer csöndesen hízik a Windows-uradalom egyik árnyas szögletében, s ezenközben mind hitelesebb Unix-féleséggé növi ki magát. Olyan, mint egy XIX. századbeli exkluzív angol klub valahol a Fekete Afrika szívében kora este a brit telepes megfürdik, átöltözik, lemegy a klubba és elfogyasztja a whiskyjét, szakasztott úgy, mintha otthon ülne, Glouchesterben, noha ez Afrika, rohadt meleg van, és elkeseredett sakál üvölt odakinn a tornác alatt.
Természetesen a Cygwin nyílt forráskódú project, amiről azt szokás hinni, hogy eszelős gyorsasággal fejlődik, hát egy frászt. Valamelyest viszont csakugyan változik az évek múlásával, hiszen fél évtizeddel ezelőtt, amikor megismertem, egyetlen DLL-ből, két tucat segédprogramból meg a bash shellből állt az egész, most pedig operációs rendszerszerű képződményről beszélünk, olyasféléről, amilyen a Windows 3.1 volt valamikor. Közös vonásuk a rendszermag hiánya, más szóval a rendszermagtalanság, és ennek megfelelően más oprendszerek (a DOS, illetve a Windows) rendszermagjának lenyúlása, vagyis az informatikai parazitizmus. Ezzel együtt a Windows 3.x annak idején valamifajta grafikus felhasználói kultúrát valósított meg a DOS-világban (Isten talán megbocsátja, hogy ezt kultúrának nevezem), a Cygwin pedig egy létező karakteres felhasználói kultúra számára nyit tért Windows alatt. Sőt már nemcsak karakteres dolgokról beszélünk, hiszen a Cygwin/XFree86 alá elkészült a Gnome desktop egy halom applettel; ennek én nagyon örülök, de kipróbálni nem fogom, ugyanis az hiányzik nekem a legkevésbé, hogy egy 192M memóriával ellátott noteszgép a komplett XP tetejében még Gnome-ot is futtasson.
Figyelemre méltó viszont, hogy a Cygwin alatt immár az Apache webkiszolgáló is működhet, nemkülönben IMAP szerver és Exim levélküldő (teljes szolgáltatást nyújtó mail transfer agent, közkeletű rövidítéssel MTA), a klasszikus sendmail egyik alternatívája, amely naponta százezres forgalommal is megbirkózik. Lényege az, hogy általa kikerüljük az internetszolgáltató SMTP szerverét, amennyiben az Exim, hasonlóan a sendmailhoz, a leveleket egyenest a címzett levélszekrényébe hajigálja. (Ez akkor is előny, ha egyetlen szimpla munkaállomással/pécével/noteszgéppel lógunk valamilyen zsinór végén; az előny levelenként átlagban úgy egy-két óra, de több is lehet. Ennyit késnek azok a levelek, amelyeket egy jól leterhelt SMTP kiszolgáló indít útnak. Ha a saját gépünkön futó MTA juttatja őket célba, akkor persze rögtön odaérnek, már ha a címzett POP3 kiszolgálója működik.) Nem érdektelen továbbá, hogy a shell-scriptek immár a registryt is módosíthatják, azaz teljesen hatalmukba keríthetik a rendszert, már ha ez a cél. Ami engem illet, bennem a registry babrálásának szándéka - a places bar módosításától eltekintve - nem szokott felmerülni, sőt én úgy érzem, hogy a központi rendszerleíró adatbázis ideája egészében véve veszélyes és perverz ötlet. Olyan ez, mintha direkt együtt tartanánk az összes pénzünket a bankkártyáinkkal, az útlevelünkkel, a jogosítványunkkal, a személyinkkel és lehetőleg még a lakáskulcsunkkal is. Ha még mindig nem volna világos, mire gondolok, akkor rakjuk mindezt ugyanabba a tárcába, dugjuk zsebbe, majd menjünk egy kört a hetes busz vonalán. Utána közvetlen, élményszerű tapasztalatunk lesz a Windows szervi bajainak egyikéről, és bizonyára mi is azt fogjuk gondolni, hogy a registry ideája, mint olyan, mindenestül a bűnben fogant. Egyszóval én nem cicerélem a registryt, csak ha muszáj, de olyankor (elvben) megtehetném ezt bash shell-scriptekkel is, magyarán a Cygwin hajlandó a Windows fazekába belekotorni. A rendszer tehát egységesebbnek tűnik, mint korábban, mostantól egy közepesen fejlett informatikai kentaur benyomását kelti, felül Unix, alul Windows, vagy megfordítva, ahogyan tetszik. Élmény vele dolgozni, legalábbis elvileg.
A gyakorlatban mostanság nem annyira.
Sajnos a mindennapokban nem a rendszert alkotó eszközök bősége és hatékony volta az elsődleges, hanem az egész hóbelevanc megbízhatósága és stabilitása, amihez itt azért szó fér, és persze nem a Cygwin miatt. Mármost a rendszer egészét illetően bennem, aki végül is egy bamba júzer vagyok, valamifajta összbenyomás alakul ki, aminek öt lehetséges állapota van, úgymint semleges, nyugtalanító, aggasztó, kétségbeejtő, valamint sokkoló. Jelenlegi összbenyomásom a nyugtalanító és az aggasztó közé esik, de az aggasztóhoz áll közelebb. Rendszerösszeomlásról vagy efféléről ugyan szó sincs - egyelőre -, adatvesztésről viszont igen. "Windows was unable to save all the data for the file... The data has been lost." Ez mind gyakrabban fordul elő, pár órányi működés után. Olyan is volt már, hogy estére a rendszer teljesen hadrafoghatatlan állapotba került, alkalmazásokat egyáltalán nem tudott elindítani és semmiféle adatot nem írt vissza sehová.
Mindez pár napja folyik, az okát nem ismerem és nagy valószínűséggel soha nem is fogom megismerni, mert, mint mondtam, bamba júzer vagyok, viszont azt el tudom mondani, hogy GNU/Linux alatt az összbenyomásom semleges volt, sőt inkább megnyugtató, most viszont cseppet sem az.


Mentsük, ami menthetetlen

Ez volt tehát az e havi README elejének alfa-verziója, persze itt már sejtettem, hogy ebben a hónapban semmi értelmes dolgot nem fogok sorra keríteni. Azóta a helyzet romlott, a tegnapi nap például úgy telt el, hogy másfél-két órányi működés után a rendszer írásképtelenné vált, újraindítottam, egy-másfél óra múlva megint kezdte, hogy unable to save, meg hogy data has been lost, de még hozzáfűzte, hogy try to save this file elsewhere. Tehát mentsem máshová azt, ami már nincs meg, minthogy ő elvesztette.
Anyád.
Természetesen fölmerült bennem az a gondolat, hogy most végleg, mindörökre, egyszer és mindenkorra hátat fordítok annak az oprendszernek, amelyik ezt a gonoszságot műveli velem, de aztán beesteledett, eljött a vacsoraidő, utána pedig már nem azzal foglalkozik az ember, hogy különféle operációs rendszereknek fordítson hátat, inkább konyakot iszik és szivarra gyújt.
Ma már pedig kezdem a dolgokat árnyaltabban megközelíteni. Méltánytalan volna, ha ezt az egészet alapos vizsgálódás nélkül, mintegy zsigerből az oprendszer nyakába varrnám, sőt ez nemcsak méltánytalanság volna, hanem marhaság is. Semmi se bizonyítja, hogy nem valamifajta primitív hardverhiba állt elő, ha pedig igen, akkor azt fel lehet deríteni és el lehet hárítani.
Mármint jó esetben.
Olykor-olykor.
Mindenesetre nem muszáj eleve kizárni az esélyt.


Az informatikai asztrológia alapjai

Momentán az asztrális körülmények kedvezőek, a Hold most együtt áll az Uránusszal a Vízöntőben, s ily módon kivételes szellemi teljesítményre tesz alkalmassá, mármint a hagyományos asztrológiai szemlélet szerint, ami lassacskán néminemű informatikai kiegészítésre szorul. Például a Holdról eddig azt tudtuk, hogy negatív, önátadó, passzív, nőies, vizes-nedves jellegű, kifelé gyöngének látszó princípium - most hozzátesszük, hogy szoftverjellegű, mi más is lehetne. Az Uránusz technikai vonatkozásai rég ismertek, azt mondják, hogy a motorok, a gépek általában és a villamos gépek különösen az Uránusz jegyét viselik, vagyis az Uránusz hardverjellegű. Akkor pedig a Hold-Uránusz együttállás a legideálisabb alkalom szoftver-hardver-harmónia visszaállításához, úgyhogy nekifogok.
A Windows hibaüzenetei szerint "This error may be caused by a failure of your computer hardware", tehát annak kell utánanéznem, hogy van-e csakugyan ilyenfajta failure vagy nincs. Lefuttatok néhány diagnosztikai programot, ha látnak valamit, jó, ha nem, úgy is jó.
Célszerűen olyasvalamivel kezdek, aminek legalább a nevét már hallottam emlegetni - ez a SiSoft Sandra 2002 Plus lesz - telepítem, elindítom, megjelenik előttem az amazonok királynőjének egész arzenálja, szó ami szó, impozáns (2. kép). Gyakorlatilag a rendszer valamennyi létező komponensét boncasztalra fektethetném, ámde én okos vagyok, és a felhasználói gyakorlatom se megvetendő, ezért most nem az egérnél kezdem a vizsgálódást, de nem is a hálózati sávszélességnél vagy a hangkártyánál, hanem kiválasztom a Burn-in Wizardot, arról legalább nem tudom, micsoda. Azt állítja saját magáról, hogy az ő folyamatosan futtatott tesztjei nyomán minden rejtett instabilitásra fénynek kell derülnie. Olyannyira, hogy ez a vizsgálat a hardverkomponenseket komolyan megviseli, minden gyengeségük visszafordíthatatlan agykárosodáshoz vezethet, szükségképp ne is futtassam le a varázslót, legfeljebb akkor, ha pontosan tudom, mit művelek.
Vagyis arról van szó, hogy amennyiben a paciens túléli a vizsgálatot, akkor egészséges, ha pedig belepusztul, akkor lehet tudni, hogy beteg volt szegény.
Megfordultam néhányszor magyarországi kórházakban, így számomra ez a gyakorlat meghitten ismerős. Pontosan ez az, amire szükségem van.
Továbbmegyünk, itt most kiválaszthatom, hogy mit akarok tesztelni. A Burn-in Wizard azért van, hogy felmérje a processzor numerikus számítási sebességét és multimédiás képességeit, a CD-ROM/DVD meghajtót, a memória-sávszélességet, a LAN-t, bár én most egyikre se vagyok kíváncsi. Van viszont olyan, hogy File System Benchmark, ez lesz az, amivel a gépezetet most végleg tönkreteszem. Azt mondja, hogy kattintsak az OK-ra, de OK gomb nincsen, az O és a K betűk sehol se fordulnak elő, pláne nem így, egymás mellett. Végül találok valahol egy pipát, jól el volt ugyan dugva, de észrevettem. Rákattintok, ő az oké.
Ez csak amolyan kis intelligenciateszt volt, ami nem a gépre, hanem a felhasználóra irányul. Pluszszolgáltatás.
Elindítom, a teszt tízszer megy le, egy-egy forduló tizenöt-húsz percig tart. Lehetne ezt a háttérben is futtatni, de abban én nem bízom, egyébként is látni szeretném, amikor gépem körül magasba csapnak a lángok, és az egész rendszer a pokolra száll, mint Don Giovanni az operaszínpadon. (Kórus: "All das ist wenig gegen deine Sünden. Komm: es gibt ein schlimmeres Übel!")
De nem.
A teszt hibajelzés nélkül fejeződik be, ami természetesen nem szükségképp jelenti azt, hogy nincs hardverhiba. Azt jelenti csupán, hogy Sandra nem vett észre semmit. Ennek ellenére még nem hagyom őt faképnél, van ugyanis a kelengyéjében egy Performance Tune-up Wizard is, mármost az én rendszerem ez idő szerint nem nagyon működik, vagyis a teljesítménye gyakorlatilag nulla. Én viszont azt szeretném, ha működne, vagyis a teljesítményét egy nullától különböző számmal lehetne kifejezni, ez tehát azt jelentené, hogy a teljesítmény növekedett. Úgyhogy megnézem, mit tud Sandra ez ügyben mondani.
Azt mondja, hogy kevés memóriafoglalat van az alaplapomon, de hát én ezzel tisztában vagyok. Azt is mondja, hogy üres hely nincsen, vagyis a memória további bővítése megoldhatatlan vagy sokba kerül, és úgy mondja, mintha erről is én tehetnék. Nem én tehetek róla, de persze ezt is tudom. Javasolja, hogy 24 helyett 32 bites színmélységet állítsak be, ami lehetetlen. Továbbá használjak inkább Energy Star (DPMS) energiakímélő monitort, valamint Plug & Play/DCC-kompatibilis monitort és videoadaptert, és kerekes egeret is, mert az a jobb.
Vagyis ez a kerge nő - Sandra - nem mindig fogja föl, hogy noteszgépről beszél, úgyhogy ennyi volt, a szerelemnek vége.
Semmivel se lettem okosabb, de ki tudja, mit hoz a jövő.


Jön az aligátor

Következő állomásom a PC Pitstop lesz, ez egy internetes szolgáltatás, amely a pcworld.commal szövetségben működik, a pcworld.com pedig az IDG leányvállalata, úgyhogy családon belül maradunk. A PC Pitstop annyiban különbözik az állatorvostól, hogy (1) nincs a közelben élő személy, akit a kutyánk jól megharaphatna, (2) vizsgálat után nem kell fizetnünk senkinek, (3) írásban kapjuk meg a leletet. Ami egyébként majdnem olyan hosszú, mint ez a cikk, és azzal kezdi, hogy installáljak több memóriát. (Gondoltuk volna tíz évvel ezelőtt, hogy 192M gyalázatosan kevés lesz valamikor? Én nem gondoltam volna.) Ennél több használható tanácsot nem kapok, hibajelzést meg pláne nem, mellesleg azt mondja, hogy a legtöbb rendszerhiba és instabilitás a gonosz és hülye programok aknamunkájából fakad, használjak vírusvédelmet és spyware-elhárítót, aminő például az Ad-Aware (http://www.lavasoftusa.com). Természetesen eddig is dupla vírusvédelmem volt, az Ad-Aware-t pedig letöltöm, mért is ne, ingyen adják.
Továbbá megnézem a futó programjaim listáját, ahogy ezt a PC Pitstop bemutatja; az egyes tételekre rá lehet kattintani és akkor pluszinformációt kapunk. Van itt például egy CMESys.exe meg egy GMT.exe nevű képződmény, nem tudom micsodák, őrületes memóriafelhasználással futnak, de most arra is fény derülhet, hogy honnan származnak és mit művelnek a fedelem alatt.
Némi csodálkozás következik: ez a Gator.
Lehetetlen, hogy én ezt szántszándékkal telepítettem volna, ugyanis tudom, hogy a Gator micsoda. Egy internetes reklámügynökség, valószínűleg a legpimaszabb, arról ismerszik meg, hogy kilőhetetlen beugró ablakokkal szórja tele a felhasználó munkaasztalát, mindezt annak örvén, hogy ezentúl majd ő - a Gator - automatikusan kitölti helyettünk a webes űrlapokat, és mindenféle jelszót megjegyez. Ami persze nem igaz, a lényeg az egészből a reklám, valamint a memória - mármint az én memóriám - eszelősen pazarló és pofátlan használata. Egyébként a gator szó az amerikai angolban az aligátor becéző formája, ezért most a világ összes aligátora joggal érezheti sértve magát.
Tehát a Gator programokat telepít a rendszerre, a Common Files alkönyvtár alá, ezek az Add-Remove Programs ablakban nem jelennek meg, vagyis nem uninstallálhatók, automatikus indításuk a registryből történik, nem a start menüből, mert onnan a felhasználó kigyomlálhatná.
Hát most a registryből fogja kigyomlálni; fentebb ugyan mondtam, hogy én ezt nem nagyon bizgatom, csak ha muszáj, nos, ez pontosan olyan eset. Persze nem a regedittel megyek neki, vannak erre a célra különféle ügyes dolgok, amilyen például a jv16 Power Tools (3. kép) - ez egy fölöttébb kevéssé túlcicomázott küllemű, de ügyes és ingyenes segédprogram (www.jv16.org), ráadásul tud magyarul is. Prímán lehet vele registryt takarítani - igen sok szemét bír felhalmozódni ott -, ezenfelül másra is hajlandó, megnézni föltétlenül érdemes. Az Xteq X-Setupot (4. kép) mindenki ismeri, vagy ha mégse, akkor majd most. Ő az úgynevezett tweaker alkalmazások koronázatlan királya; a tweak szó egyébként trükköt jelent, esetünkben pedig azt jelenti, hogy a Windows felhasználójának, ha a rendszerét egy kicsit is konfigurálni szeretné, trükkökhöz kell folyamodnia. Az X-Setup egyébként roppant hatékony, eléggé szét lehet rúgni vele a rendszert, ebben az értelemben kevésbé tűnik veszélyesnek a Fresh UI (www.freshdevices.com), természetesen ez is ingyenes, mint az X-Setup, de valamelyest könnyebb benne kiigazodni.
Alapos nagytakarítást hajtottam végre mintegy fél óra alatt, majd elővettem a nagyágyút, az Ontrack Data Advisort (http://www.ontrack.com/freesoftware/), ez flopiról fut, operációs rendszer nélkül, és órákig vizsgálja a merevlemezt.
Ahol persze semmifajta hibát nem talál.
Persze miért is találna, ha nincs? Továbbmegyek: most már tudom, hogy egyáltalán semmifajta hiba nincs. Megvolt a nagytakarítás, és azóta a rendszer normálisan, kifogástalanul működik, mintha kicserélték volna. Sajnos nem jegyeztem föl, mi mindent irtottam ki róla, viszont pontosan tudom, hogy mi okozta a galibát: egy olyan program, amire eszembe nem jutott volna gyanakodni, a Cygwin csomagjához tartozó fetchmail.
Ismert, kipróbált, megbízható helyről jött, és tessék.
Soha semmi bajom nem volna, ha nem raknék a rendszerre programokat. Például a Psion netBookra, amióta megvan, fél tucat kívülről jövő alkalmazást pakoltam mindösszesen, nincs is vele semmi gond. Linuxra a disztribúció telepítését követően maximum ha tíz további alkalmazást töltöttem le, ebből sikerült is felraknom kábé hatot. Ott se volt semmi baj. Windows alá naponta teszek föl ennyit, így aztán csoda, hogy ez az izé egyáltalán működik.
De hogy épp a fetchmail - ez fájt. Arany János jut az eszembe: "Igazat én láttam fordulni hamisra,/Drága nemes gyöngyöt éktelen kavicsra;/Méhsört savanyúvá, örömet is búvá,/Bátor bizodalmat riadó gyanúvá."
Itt tartunk pillanatnyilag.

Váncsa István



Nyomtatható verzió   Küldje tovább e-mailben   Hozzászólások  

IDG Konferencia
2004. 11. 23.

Konferencia:
 Mobile content and
 business solutions


IT Cégek
Mutassa be cégét, vállalkozását olvasóinknak, leendő üzleti partnereinek!
Regisztráció  Cégbemutatók 
Szolgáltatások