2003. év 9. szám
A Macromedia Studio MX-ről, II. rész
A szerző ezúttal a Fireworks MX-et és a Flash MX-et veszi sorra, egyidejűleg
a weben található Flash-animációk zömének értelmetlen és fölösleges volta,
valamint a lélektől lélekig vezető út hosszúsága miatt búsong. Titokban
viszont webfejlesztés közben megvalósuló háromszemélyes alkotói nászban
reménykedik últ havi jegyzetünk egy homéroszi ihletésű képpel zárult:
a Macromedia Studió MX hadiflottaként, "jóbástyás Tróját feldúlva hajózik",
az élen nyilván a Dreamweaver nevű zászlóshajó, kíséretében pedig két
büszke cirkáló, a Fireworks MX és a Flash MX szeli a hullámokat. Januárban
a Dreamweaverről és a flotta apróbb egységeiről (rombolók, naszádok stb.)
volt szó, most a Fireworks MX és a Flash MX van soron. Hogy ne sokat lacafacázzunk:
a Fireworks MX jobb, mint az Image Ready. Ami persze nem jelenti azt,
hogy az ImageReady egy elfuserált képződmény volna, pláne nem jelenti
azt, hogy az ImageReady egy schlappschwantz, ellenkezőleg, mi az ImageReadyt,
a Photoshop e derék kísérőjét változatlanul igen komfortos, megbízható,
szolid darabnak gondoljuk. Viszont a Fireworks MX többet tud. Ránézésre
ez nem nyilvánvaló, minthogy a Fireworks MX megjelenését visszafogott
elegancia jellemzi (lásd az 1. képet), továbbá valamifajta szűkösség:
kicsi, vagy legalábbis kicsinek, lehatároltnak tűnik a munkaterület, kivált,
ha előzőleg valamelyik Adobe alkalmazásban dolgoztunk, azok ugyanis mindig
levegősebb benyomást keltenek. Ám ezzel nem kell törődni, babráljuk egy
darabig a Fireworksöt, rövid időn belül álmélkodni fogunk. Ez a program
tele van tömve hasznos funkciókkal, de az MX verzió még a régi Fireworks-felhasználók
számára is számos meglepetést tartogat. Egyébként a Fireworks MX nem valami
exkluzív jószág, igen népes felhasználói tábora van, és mellesleg e rovatban
is volt már róla szó. Viszont mégiscsak speciális eszköz, nem pedig általános
célú grafikai alkalmazás, így aztán kevésbé forog a neve, mint mondjuk
a Photoshopé.
Felveszünk egy szobafestőt
Ragadjuk meg a problémát a gyökerénél: minden jobb webes célú képszerkesztő
alkalmazás lehetővé teszi, hogy a kép valamely kijelölt tartományához
linket kapcsoljunk. Mellesleg ehhez egy szimpla szövegszerkesztő is elég,
például, egy téglalap alakú tartomány esetében beírjuk a bal felső sarok
meg a jobb alsó sarok koordinátáit és a tartományhoz rende-lendő URL-t,
azzal kész. Viszont a Fireworks MX háromszáz dollárba kerül, ezért a pénzért
már valamivel többet illik nyújtani, és a Fireworks MX többet is nyújt:
a kép, illetve annak kijelölt része az egérmutató érintésétől megváltozhat,
állapotsori üzenet jelenhet meg, vagy előbukkanhat egy többszintes beugró
menü. (A 2. képen a menüszerkesztőt látjuk.) Persze ehhez is elég volna
egy szimpla szövegszerkesztő, csak hát azzal van egy kis probléma, hogy
tudniillik használata közben a billentyűket pont a megfelelő sorrendben
kell nyomkodni, arra meg csakis a programozó képes, senki más. Ezt oldja
meg a Fireworks MX, amennyiben többnyire maga generálja a kódot, és így
a művészi alkotómunka folyamatából a programozási segéderőt nagyrészt
kiküszöböli. Ez pedig egy áldás, tekintve, hogy az alkotóművész munka
közben bort fogyaszt, a programozó viszont valamilyen koffeintartalmú
cukros löttyöt, s ez a körülmény számtalan különféle konfliktus forrása
lehet. Tehát: a Fireworks MX-nek nem az a lényege, hogy látványos dolgokat
csinál, hanem hogy interaktívakat, mindezt flottul és gyorsan műveli,
és még speciálisan képzett munkaerő se kell hozzá. Felveszünk egy szobafestőt
vagy más hasonló művészembert, elmagyarázzuk neki, hogy mikor hova kattintson,
ő pedig haladéktalanul kreatív alkotómunkába fog. Jó, lehet, hogy ez így
nem teljesen igaz, de majdnem. A előbbiekben leírtak vonatkoznak a Fireworks
korábbi, tehát még nem MX jelű változataira is. Ha már itt tartunk, némiképp
rejtélyes, hogy a Macromedia Studio MX nevében, illetve a Studiót alkotó
alkalmazások nevében az MX karakterpár mit jelent. Amúgy az mx az URL-ekben
Mexikó országjele, mint nálunk a hu, továbbá van egy mátrixalgebrai program,
amit MX-nek hívnak, de hát ennek a Macromediához semmi köze nincs. A megfejtésre
véletlenül bukkantam rá, elég egyszerű: a Macromedia tízéves volt tavaly,
az X tehát a tízet jelentő római szám, az M pedig a Macromedia. Mindenesetre
az MX jelű Macromedia alkalmazásokat egységes felhasználói felület jellemzi,
ez a felület pedig áttekinthető, végiggondolt és flexibilis a további
részleteket lásd az előző részben. Persze a Fireworks MX-ben nemcsak az
MX, tehát a felhasználói felület jelenti az újdonságot, bár az se lényegtelen,
meg valójában nem is mindig könnyű megmondani, hogy a program viselkedésének
egy bizonyos változása a felhasználói felületet jellemzi-e, vagy valami
mást. Vegyük például azt az újdonságot, amit a Macromedia "Modeless bitmap
and vector editing" néven tisztel. Itt arról van szó, hogy a Fireworks
bittérképes képszerkesztő és vektoros rajzolóprogram egyidejűleg, mindig
is ez volt, viszont korábban úgy kellett átkapcsolni az üzemmódok között.
Most már nem kell, az ember választja a kívánt eszközt, és automatikusan
az eszköz jellegének megfelelő üzemmódba kerül. E változás üdvös és előremutató
jellege kétségen felül áll, de hogy ez a felhasználói interfész korszerűsítéséhez
tartozik-e, az bizonytalan. Meg persze, nem is érdekes. Roppant érdekes
viszont a Data-driven Graphics Wizard, ami azt ígéri, hogy változókat
rendelhetek szövegekhez, rétegekhez, kijelölt területekhez (hotspots)
és szeletekhez, majd az eredeti dokumentum szerkezetének megfelelő, de
más tartalmú új dokumentumok sorozatát hozhatom létre XML adatbázis-állomány,
sőt akár egyszerű szövegfájl alapján. Mindezt a help szokásos whatsnew
jelű részében olvastam, ott is a Power enhancement features címszó alatt,
de sajnos innen nem vezet link a helpnek ahhoz a részéhez, amely a Data-driven
Graphics Wizard lehetőségeit megvilágító erővel tárgyalja. Próbáltam föllelni
ezt a rész a help keresőfunkciója révén, böngésztem az indexet, majd átszálaztam
az egészet az elejétől a végéig, semmit se találtam. Ha elindítom a Data-driven
Graphics Wizardot, az már az első lépésnél a helphez utasít, de nem kínál
linket hozzá, és főképp nem ahhoz a részhez, amit e tárgykörre vonatkozólag
tanulmányoznom kellene. Nincs ilyen rész, az ember ebbe idővel belenyugszik.
A Data-driven Graphics Wizardra vonatkozó passzusokat egyszerűen kifelejtették
a helpből, vagy véletlenül kitörölték, elvitte a cica. Nem tudunk mit
tenni, továbbmegyünk.
Titkok a Nav Bar Builder körül
A Power enhancement features című alfejezet következő bekezdése a Nav
Bar Builderről szól. Azt mondja, hogy "a Commands menüben található Nav
Bar Builder a navigációs eszközsávok létrehozását automatizálja". Mármost
a Commands menüben nincsen Nav Bar Builder. Átnéztem a Commands menü almenüit
is, ott sincsen Nav Bar Builder. Keresni kezdtem a helpben a Nav Bar Builderre
vonatkozó részt, de nem találtam. Ekkor ellenőriztem, hogy egyáltalán
a Fireworks MX helpjét olvasom-e (azt olvastam), a következő lépésben
ellenőriztem, hogy csakugyan a Fireworks MX-et futtatom-e. Kitűnt, hogy
azt futtatom. Viszont Nav Bar Builder sehol az alkalmazás menüszerkezetében
nem fordul elő. Megtaláltam a helpen belül azt a helyet, ami a navigációs
eszközsávok készítését tárgyalja. Nav Bar Builderről ott egy büdös szó
nem esik. A help e része szerint: "A Fireworksban úgy készítünk nav bart,
hogy a Button Editorban létrehozunk egy gombszimbólumot, majd e szimbólum
egyes példányait (instances) elhelyezzük a munkaterületen." Itt tehát
nem az a képlet állt elő, mint föntebb. Az előbbi esetben volt egy "power
enhancement feature", de nem tartozott help hozzá. Most viszont nemcsak
a helpet vitte el a cica, hanem a help tárgyát is, csak egy utalás jelzi,
hogy valaki valamikor valami effélét szeretett volna összehozni, de nem
sikerült. Folytatás nincs, a következő bekezdés ugyanis a Pop-up Menu
Editorról szól, mármost a Pop-up Menu Editornak két különös sajátossága
van. Egyfelől létezik, mi több itt, a 2. képen látható is. Másfelől link
vezet a helpjéhez, ami mármint a Pop-up Menu Editor helpje szintén
létezik, sőt nem másról, mint a Pop-up Menu Editorról szól. Végezetül
ezen Pop-up Menu Editorral beugró (popup) menüket lehet szerkeszteni,
tehát a megbomlott világrend végül helyreáll. (A 3. képen egy ilyen menüt
kész állapotban, a böngészőben láthatunk.) Mindez, itt föntebb, csak szépséghiba.
Ha csakugyan érdekel minket a Data-driven Graphics Wizard, akkor nagyszerű
ismertetőt találunk az interneten (http:// www.macromedia.com/desdev/mx/studio/articles/ddgw.html),
azt elolvassuk, megbékélünk, majd meglepő gyorsasággal elfogadjuk a Fireworks
MX-et, még akkor is, ha az ImageReady hívei vagyunk eredetileg. És bár
igaz, hogy az ImageReady és a Photoshop együttműködése megfontolandó szempont,
mégse kötelező örök hűséget fogadni az Image Readynek, ugyanis a Photoshoppal
a Fireworks MX is példásan együttműködik, a psd állományokat a rétegekkel
és a szerkeszthető szövegekkel együtt importálja, és így is adja vissza.
A Fireworks MX szóhasználatában ezt "roundtrip"-nek nevezik; a roundtrip
annyi, mint elmenni valahová, és onnan eleven állapotban térni haza.
MX-ek egymás között
A Photoshoppal való együttműködés nagyszerű, és nyilván piaci szempontból
is fölöttébb indokolt dolog. Viszont van itt még valami, ami talán kevésbé
indokolt, inkább meglepő és mulatságos: a Fireworks MX a FrontPage-dzsel
is együttműködik. Eszünkben sincs a Front -Page-t lenézni, de annyit mindenképp
megállapíthatunk, hogy az a program más felhasználói körnek készült, és
ha egy FrontPage-felhasználó a Fireworks MX-ért háromszáz dollárt ad,
akkor az majdnem biztosan kidobott pénz. De hát ez már ne a mi gondunk
legyen. Arra is van mód, hogy a Fireworks MX-et az Adobe GoLive nevű webszerkesztő
társaságában használjuk, de sok értelme ennek sincs: ahhoz, hogy a Fireworks
MX valamennyi erényének hasznát vehessük, a Dreamweaverre lesz szükség.
A Fireworks MX és a Dreamweaver barátsága más alapokon nyugszik, őszintébb
és mélyebb, annyira mély, hogy például a Fireworks MX-ben létrehozott
és korábban már megcsodált beugró menü a Dreamweaverben tovább szerkeszthető
anélkül, hogy a forráskódba bele kéne nyúlnunk. Ez kivált akkor szempont,
ha tudomásul vesszük, hogy a 3. képen látott menüt egy 30 737 karakterből
álló JavaScript állomány generálja. Összehasonlításul: ez az egész írás,
és általában a README-sorozat mindegyik darabja 18 ezer karakter körül
mozog. Amellett még olvasmányosabb is, mint a JavaScript-kód, vagy legalábbis
én így hiszem. Apropó JavaScript: a Fireworks MX (a korábbi Fireworks-verziókhoz
hasonlatosan) programozható. Egyszerűbb esetben ez abból áll, hogy a history
szerkeszthető és újrajátszható, ahogy ezt egyébként más, szerényebb képességű
képszerkesztő alkalmazásokban is művelhetjük, másfelől pedig programozható
JavaScriptben. Persze az előzményekben leírtak szerint a Fireworks MX
legfőbb érdeme éppen az, hogy kiküszöböli a scriptírás nyűgét, most pedig
látjuk, amint visszacsempészi, de valójában nem ilyen súlyos a helyzet.
A grafikustól csakugyan nem várható el, hogy konstruktorfüggvé-nyekkel
meg objektumosztályokkal babráljon, viszont ahol webfejlesztéssel foglalkoznak,
ott mindenképp akad néhány olyan figura, akinek épp ez okoz örömet. Továbbá
kész bővítmények a weben is találhatók, nem százával ugyan, ahogy a Macromedia
szereti hangoztatni, de van egy néhány. Lehet, hogy alapállapotukban nem
sok hasznukat vesszük, de kiindulópontnak, mintának, ötletadónak megteszik.
Skip intro
Ha a Fireworks MX nem is egy közismert alkalmazás, a Flash biztosan az.
Egyre több az olyan weblap, aminek a letöltése után animációt látunk elindulni,
persze általában találunk egy gombot, amire az van írva, hogy "Flash nélkül",
vagy hogy "Skip intro", arra az ember rákattint, és ezzel az egész hülyeséget
kikerüli. A személyi számítástechnika történetében, amennyire én vissza
tudok emlékezni, nem volt még egy alkalmazás, amit annyira diszfunkcionálisan
és értelmetlenül használtak volna, mint a Flasht. Jakob Nielsen, a használható
webolda- lak tervezésének első számú nemzetközi szaktekintélye, "a web
legokosabb embere" (AnchorDesk) írja, hogy a Flash jelenléte az oldal
használhatóságát illetően az esetek kilencvenkilenc százalékában katasztrofális
eredménnyel jár. A Flash folytatja Jakob Nielsen , három szempontból
jelent csapást, részint, mert hanyag tervezésre ösztönöz, részint, mert
sérti az interaktivitás elvét, ami pedig a web legfőbb erénye, részint
pedig, mert felél egy csomó erőforrást, amit amúgy a weboldal tartalmának
hatékonyabb megjelenítésére lehetne fordítani. Részletekért keressük föl
a http://www. useit.com/alertbox/20001029.html című weboldalt, de persze
a föntiek igazsága egyből belátható. A Flash-animátor úgy tudja, őt azért
fizetik, hogy animáljon, ő tehát meganimál mindent, ami szembejön vele
az utcán. Ha tetszik, ha nem, mozogni fog. Közben kiragadja a látogató
kezéből az ellenőrzés lehetőségét, a vendég dolga annyi, hogy üljön a
valagán, és lenyűgözötten bámulja azt, amit az animátor megálmodott, és
ami inkább diavetítésre, vagy jobb esetben tévéműsorra, semmint weboldalra
hasonlít. Végezetül egy weboldal lényege a folyamatosan megújuló tartalom
volna, ezzel szemben a Flash-animációkat egyszer legyártatják, és azok
többé nem változnak. Következéskép a tartalmuk (már ha van tartalmuk egyáltalán)
az időtlen, örök igazságok hirdetésére korlátozódik, másképpen fogalmazva
semmitmondó, felszínes és hígvelejű. Mindez persze nem a Flash MX hibája,
viszont a Flash sajátosságaiból következik. Ezt már nem Jakob Nielsen
mondja, hanem én mondom, sőt megpróbálom alá is támasztani. A Flash lehetőségeit
csak az a felhasználó tudja kiaknázni, aki kreatív, képzeletgazdag művész
és szoftveres szakember egy személyben. A Dream- weaver esetében a grafikus
tervez, a programozó kódol, gond egy szál sincs, príma weboldal születik.
A Fireworks MX-nél a fejlesztő akár otthon is maradhat, a grafikus elboldogul
egymaga; a Flash MX-hez viszont vagy olyan művész kéne, akiben egy programozóforma
személy is lakozik, ennek híján két önálló adóalany, akiknek a szelleme
webfejlesztés közben szűnni nem akaró alkotói nászban egyesül. A nász
harmadik részvevője a megrendelő lehetne, akinek szintén elég tisztán
kéne látnia, hogy ez a technológia mire képes, és ennek megfelelően dinamikus,
interaktív webdokumentumokat kéne rendelnie, nem pedig Flash-intrót csak
azért, mert most az a divat. Sajnos azonban három ilyen személy ritkán
fut össze egy közös ágyban, "Ó, jaj, az út lélektől lélekig!", hogy Tóth
Árpáddal fejezzük ki magunkat, így aztán Flash-ügyekben az történik, ami.
Szerszámok már vannak
Jakob Nielsen szerint a Flash MX megjelenése néhány (apróbb) problémát
orvosol, amennyiben az animátor immár nem foszthatja meg a felhasználót
a véleménynyilvánítás valamennyi lehetőségétől, sőt a Flash MX az interaktív
eszközök szabványos készletét hozza magával. Másfelől maga a Macromedia
is igyekszik a Flash értelmes használatára buzdítani ezzel kapcsolatban
meg kell jegyeznünk, hogy a Macromedia erre már korábban is törekedett,
a siker mértékével mindannyian naponta szembesülünk. Emellett a Nielsen
Norman Group közreadott egy jelentést, "Flash Usability: Design Guidelines
for Web-Based Functionality, Tools, and Applications" , ez egy letölthető
pdf állomány (http://www. nngroup .com /reports /flash/), terjedelme 188
oldal, az ára hatvannégy dollár, és úgy működik, hogy akik eddig hülye
animációkat csináltak vagy csináltattak, azok most hatvannégy dollárér
letöltik ezt a száznyolcvannyolc oldalt, elolvassák, magukba szállnak,
és ezentúl majd értelmesen használják a Flasht. Ahogy ez általában lenni
szokott. Némiképp árnyalja a képet az a körülmény hogy Flash-animációt
nemcsak a Flash MX-szel készíthetünk, hanem alkalmazások kiterjedt halmazával,
s e halmaz elemei között a Flash MX a legdrágább, a legbonyolultabb és
ennek megfelelően a legnehezebben tanulható. Ha például látványos és fölösleges
szövegeffektusokkal akarjuk a weblapunkat ékteleníteni, akkor igazán kár
volna ötszáz dollárt fizetnünk a Flash MX-ért, hiszen huszonkilenc dollárért
megkapjuk az SWfX-et (http://www. wildform. com/swfx/), sőt a SWiSHlite
(http://www.swishzone.com) még ennél is olcsóbb, $19,95 csupán. Persze
az is igaz, hogy a web vándorát, aki az oldalunkra látogatott, igazából
csak egy vérbő Flash-intróval tudjuk felbosszantani, ahhoz pedig minimum
az Adobe LiveMotionre ($399) lesz szükség. Viszont értelmes dolgok létrehozásához,
ha netán ez volna a szándékunk, legalkalmasabb maga a Flash MX. A program
új MX szabványú felhasználói felülete messze jobb, informatívabb és
operatívabb, mint a Flash 5-é volt. Például a Window menüben van egy Panel
Sets nevű menüpont, ott megjelölöm, hogy ki vagyok én (tervező vagy fejlesztő)
és milyen a monitorom felbontása, majd a Flash ennek megfelelően dönti
el, hogy mennyi eszközt pakoljon ki az asztalra, és mekkora munkaterület
maradjon nekem. Fentebb utaltam arra, hogy a Flash MX bonyolult és nehezen
tanulható, nos, ezen a felhasználói interfész logikus felépítése se sokat
segít. Viszont a beépített interaktív fejtágítók (lessons) hasznát nehéz
volna túlbecsülni. Emellett vannak a help tankönyvszerűen megírt, didaktikus
és megfelelően illusztrált fejezetei (tutorials), amelyek a program működésének
minden részletére rávilágítanak. Mindehhez jön a Macromedia webállomásán
és környékén fellelhető tananyag parádés bősége, melynek láttán azt hinnénk,
hogy mindenki, aki a Flash MX-szel hivatásszerű kapcsolatba kerül, előbb
vagy utóbb törvényszerűen e csodálatos eszköz avatott használójává válik,
s így egyre ügyesebb és praktikusabb weboldalakat alkot mindannyiunk hasznára
és örömére. Meglepő, hogy ez mennyire nem igaz. Persze aki keres, talál.
Nézzük meg a http://www.broadmoor.com/reservations.html címet és ott kattintsunk
a "Make a reservation" gombra. Az általam eddig látott legügyesebb szállodai
szobafoglaló oldal bukkan erre elő , az oldal egyetlen Flash-állomány.
Egyáltalán nem mozog, viszont működik. Ez az oldal a Flash alkalmazásának
az egyik legmeggyőzőbb példája, nem esztétikailag, hanem funkcionálisan.
(A www.broadmoor.com többi részét megnézni se érdemes.) Azt mutatja, mármint
a szobafoglaló oldal, hogy a mindennapokban adódó intéznivalók elsöprő
többségét ma már pillanatok alatt abszolválhatnánk, függetlenül attól,
hogy hol vagyunk éppen, és hány óra van. A világ értelmes működtetéséhez
szükséges technológiai háttér, mint látjuk, összeállt. Már csak a szándék
hiányzik, meg az értelem.
Váncsa István