Kövessük Broadmoort 2003. év 9. szám A Macromedia Studio MX-ről, II. rész A szerző ezúttal a Fireworks MX-et és a Flash MX-et veszi sorra, egyidejűleg a weben található Flash-animációk zömének értelmetlen és fölösleges volta, valamint a lélektől lélekig vezető út hosszúsága miatt búsong. Titokban viszont webfejlesztés közben megvalósuló háromszemélyes alkotói nászban reménykedik últ havi jegyzetünk egy homéroszi ihletésű képpel zárult: a Macromedia Studió MX hadiflottaként, "jóbástyás Tróját feldúlva hajózik", az élen nyilván a Dreamweaver nevű zászlóshajó, kíséretében pedig két büszke cirkáló, a Fireworks MX és a Flash MX szeli a hullámokat. Januárban a Dreamweaverről és a flotta apróbb egységeiről (rombolók, naszádok stb.) volt szó, most a Fireworks MX és a Flash MX van soron. Hogy ne sokat lacafacázzunk: a Fireworks MX jobb, mint az Image Ready. Ami persze nem jelenti azt, hogy az ImageReady egy elfuserált képződmény volna, pláne nem jelenti azt, hogy az ImageReady egy schlappschwantz, ellenkezőleg, mi az ImageReadyt, a Photoshop e derék kísérőjét változatlanul igen komfortos, megbízható, szolid darabnak gondoljuk. Viszont a Fireworks MX többet tud. Ránézésre ez nem nyilvánvaló, minthogy a Fireworks MX megjelenését visszafogott elegancia jellemzi (lásd az 1. képet), továbbá valamifajta szűkösség: kicsi, vagy legalábbis kicsinek, lehatároltnak tűnik a munkaterület, kivált, ha előzőleg valamelyik Adobe alkalmazásban dolgoztunk, azok ugyanis mindig levegősebb benyomást keltenek. Ám ezzel nem kell törődni, babráljuk egy darabig a Fireworksöt, rövid időn belül álmélkodni fogunk. Ez a program tele van tömve hasznos funkciókkal, de az MX verzió még a régi Fireworks-felhasználók számára is számos meglepetést tartogat. Egyébként a Fireworks MX nem valami exkluzív jószág, igen népes felhasználói tábora van, és mellesleg e rovatban is volt már róla szó. Viszont mégiscsak speciális eszköz, nem pedig általános célú grafikai alkalmazás, így aztán kevésbé forog a neve, mint mondjuk a Photoshopé. Felveszünk egy szobafestőt Ragadjuk meg a problémát a gyökerénél: minden jobb webes célú képszerkesztő alkalmazás lehetővé teszi, hogy a kép valamely kijelölt tartományához linket kapcsoljunk. Mellesleg ehhez egy szimpla szövegszerkesztő is elég, például, egy téglalap alakú tartomány esetében beírjuk a bal felső sarok meg a jobb alsó sarok koordinátáit és a tartományhoz rende-lendő URL-t, azzal kész. Viszont a Fireworks MX háromszáz dollárba kerül, ezért a pénzért már valamivel többet illik nyújtani, és a Fireworks MX többet is nyújt: a kép, illetve annak kijelölt része az egérmutató érintésétől megváltozhat, állapotsori üzenet jelenhet meg, vagy előbukkanhat egy többszintes beugró menü. (A 2. képen a menüszerkesztőt látjuk.) Persze ehhez is elég volna egy szimpla szövegszerkesztő, csak hát azzal van egy kis probléma, hogy tudniillik használata közben a billentyűket pont a megfelelő sorrendben kell nyomkodni, arra meg csakis a programozó képes, senki más. Ezt oldja meg a Fireworks MX, amennyiben többnyire maga generálja a kódot, és így a művészi alkotómunka folyamatából a programozási segéderőt nagyrészt kiküszöböli. Ez pedig egy áldás, tekintve, hogy az alkotóművész munka közben bort fogyaszt, a programozó viszont valamilyen koffeintartalmú cukros löttyöt, s ez a körülmény számtalan különféle konfliktus forrása lehet. Tehát: a Fireworks MX-nek nem az a lényege, hogy látványos dolgokat csinál, hanem hogy interaktívakat, mindezt flottul és gyorsan műveli, és még speciálisan képzett munkaerő se kell hozzá. Felveszünk egy szobafestőt vagy más hasonló művészembert, elmagyarázzuk neki, hogy mikor hova kattintson, ő pedig haladéktalanul kreatív alkotómunkába fog. Jó, lehet, hogy ez így nem teljesen igaz, de majdnem. A előbbiekben leírtak vonatkoznak a Fireworks korábbi, tehát még nem MX jelű változataira is. Ha már itt tartunk, némiképp rejtélyes, hogy a Macromedia Studio MX nevében, illetve a Studiót alkotó alkalmazások nevében az MX karakterpár mit jelent. Amúgy az mx az URL-ekben Mexikó országjele, mint nálunk a hu, továbbá van egy mátrixalgebrai program, amit MX-nek hívnak, de hát ennek a Macromediához semmi köze nincs. A megfejtésre véletlenül bukkantam rá, elég egyszerű: a Macromedia tízéves volt tavaly, az X tehát a tízet jelentő római szám, az M pedig a Macromedia. Mindenesetre az MX jelű Macromedia alkalmazásokat egységes felhasználói felület jellemzi, ez a felület pedig áttekinthető, végiggondolt és flexibilis ­ a további részleteket lásd az előző részben. Persze a Fireworks MX-ben nemcsak az MX, tehát a felhasználói felület jelenti az újdonságot, bár az se lényegtelen, meg valójában nem is mindig könnyű megmondani, hogy a program viselkedésének egy bizonyos változása a felhasználói felületet jellemzi-e, vagy valami mást. Vegyük például azt az újdonságot, amit a Macromedia "Modeless bitmap and vector editing" néven tisztel. Itt arról van szó, hogy a Fireworks bittérképes képszerkesztő és vektoros rajzolóprogram egyidejűleg, mindig is ez volt, viszont korábban úgy kellett átkapcsolni az üzemmódok között. Most már nem kell, az ember választja a kívánt eszközt, és automatikusan az eszköz jellegének megfelelő üzemmódba kerül. E változás üdvös és előremutató jellege kétségen felül áll, de hogy ez a felhasználói interfész korszerűsítéséhez tartozik-e, az bizonytalan. Meg persze, nem is érdekes. Roppant érdekes viszont a Data-driven Graphics Wizard, ami azt ígéri, hogy változókat rendelhetek szövegekhez, rétegekhez, kijelölt területekhez (hotspots) és szeletekhez, majd az eredeti dokumentum szerkezetének megfelelő, de más tartalmú új dokumentumok sorozatát hozhatom létre XML adatbázis-állomány, sőt akár egyszerű szövegfájl alapján. Mindezt a help szokásos whatsnew jelű részében olvastam, ott is a Power enhancement features címszó alatt, de sajnos innen nem vezet link a helpnek ahhoz a részéhez, amely a Data-driven Graphics Wizard lehetőségeit megvilágító erővel tárgyalja. Próbáltam föllelni ezt a rész a help keresőfunkciója révén, böngésztem az indexet, majd átszálaztam az egészet az elejétől a végéig, semmit se találtam. Ha elindítom a Data-driven Graphics Wizardot, az már az első lépésnél a helphez utasít, de nem kínál linket hozzá, és főképp nem ahhoz a részhez, amit e tárgykörre vonatkozólag tanulmányoznom kellene. Nincs ilyen rész, az ember ebbe idővel belenyugszik. A Data-driven Graphics Wizardra vonatkozó passzusokat egyszerűen kifelejtették a helpből, vagy véletlenül kitörölték, elvitte a cica. Nem tudunk mit tenni, továbbmegyünk. Titkok a Nav Bar Builder körül A Power enhancement features című alfejezet következő bekezdése a Nav Bar Builderről szól. Azt mondja, hogy "a Commands menüben található Nav Bar Builder a navigációs eszközsávok létrehozását automatizálja". Mármost a Commands menüben nincsen Nav Bar Builder. Átnéztem a Commands menü almenüit is, ott sincsen Nav Bar Builder. Keresni kezdtem a helpben a Nav Bar Builderre vonatkozó részt, de nem találtam. Ekkor ellenőriztem, hogy egyáltalán a Fireworks MX helpjét olvasom-e (azt olvastam), a következő lépésben ellenőriztem, hogy csakugyan a Fireworks MX-et futtatom-e. Kitűnt, hogy azt futtatom. Viszont Nav Bar Builder sehol az alkalmazás menüszerkezetében nem fordul elő. Megtaláltam a helpen belül azt a helyet, ami a navigációs eszközsávok készítését tárgyalja. Nav Bar Builderről ott egy büdös szó nem esik. A help e része szerint: "A Fireworksban úgy készítünk nav bart, hogy a Button Editorban létrehozunk egy gombszimbólumot, majd e szimbólum egyes példányait (instances) elhelyezzük a munkaterületen." Itt tehát nem az a képlet állt elő, mint föntebb. Az előbbi esetben volt egy "power enhancement feature", de nem tartozott help hozzá. Most viszont nemcsak a helpet vitte el a cica, hanem a help tárgyát is, csak egy utalás jelzi, hogy valaki valamikor valami effélét szeretett volna összehozni, de nem sikerült. Folytatás nincs, a következő bekezdés ugyanis a Pop-up Menu Editorról szól, mármost a Pop-up Menu Editornak két különös sajátossága van. Egyfelől létezik, mi több itt, a 2. képen látható is. Másfelől link vezet a helpjéhez, ami ­ mármint a Pop-up Menu Editor helpje ­ szintén létezik, sőt nem másról, mint a Pop-up Menu Editorról szól. Végezetül ezen Pop-up Menu Editorral beugró (popup) menüket lehet szerkeszteni, tehát a megbomlott világrend végül helyreáll. (A 3. képen egy ilyen menüt kész állapotban, a böngészőben láthatunk.) Mindez, itt föntebb, csak szépséghiba. Ha csakugyan érdekel minket a Data-driven Graphics Wizard, akkor nagyszerű ismertetőt találunk az interneten (http:// www.macromedia.com/desdev/mx/studio/articles/ddgw.html), azt elolvassuk, megbékélünk, majd meglepő gyorsasággal elfogadjuk a Fireworks MX-et, még akkor is, ha az ImageReady hívei vagyunk eredetileg. És bár igaz, hogy az ImageReady és a Photoshop együttműködése megfontolandó szempont, mégse kötelező örök hűséget fogadni az Image Readynek, ugyanis a Photoshoppal a Fireworks MX is példásan együttműködik, a psd állományokat a rétegekkel és a szerkeszthető szövegekkel együtt importálja, és így is adja vissza. A Fireworks MX szóhasználatában ezt "roundtrip"-nek nevezik; a roundtrip annyi, mint elmenni valahová, és onnan eleven állapotban térni haza. MX-ek egymás között A Photoshoppal való együttműködés nagyszerű, és nyilván piaci szempontból is fölöttébb indokolt dolog. Viszont van itt még valami, ami talán kevésbé indokolt, inkább meglepő és mulatságos: a Fireworks MX a FrontPage-dzsel is együttműködik. Eszünkben sincs a Front -Page-t lenézni, de annyit mindenképp megállapíthatunk, hogy az a program más felhasználói körnek készült, és ha egy FrontPage-felhasználó a Fireworks MX-ért háromszáz dollárt ad, akkor az majdnem biztosan kidobott pénz. De hát ez már ne a mi gondunk legyen. Arra is van mód, hogy a Fireworks MX-et az Adobe GoLive nevű webszerkesztő társaságában használjuk, de sok értelme ennek sincs: ahhoz, hogy a Fireworks MX valamennyi erényének hasznát vehessük, a Dreamweaverre lesz szükség. A Fireworks MX és a Dreamweaver barátsága más alapokon nyugszik, őszintébb és mélyebb, annyira mély, hogy például a Fireworks MX-ben létrehozott és korábban már megcsodált beugró menü a Dreamweaverben tovább szerkeszthető anélkül, hogy a forráskódba bele kéne nyúlnunk. Ez kivált akkor szempont, ha tudomásul vesszük, hogy a 3. képen látott menüt egy 30 737 karakterből álló JavaScript állomány generálja. Összehasonlításul: ez az egész írás, és általában a README-sorozat mindegyik darabja 18 ezer karakter körül mozog. Amellett még olvasmányosabb is, mint a JavaScript-kód, vagy legalábbis én így hiszem. Apropó JavaScript: a Fireworks MX (a korábbi Fireworks-verziókhoz hasonlatosan) programozható. Egyszerűbb esetben ez abból áll, hogy a history szerkeszthető és újrajátszható, ahogy ezt egyébként más, szerényebb képességű képszerkesztő alkalmazásokban is művelhetjük, másfelől pedig programozható JavaScriptben. Persze az előzményekben leírtak szerint a Fireworks MX legfőbb érdeme éppen az, hogy kiküszöböli a scriptírás nyűgét, most pedig látjuk, amint visszacsempészi, de valójában nem ilyen súlyos a helyzet. A grafikustól csakugyan nem várható el, hogy konstruktorfüggvé-nyekkel meg objektumosztályokkal babráljon, viszont ahol webfejlesztéssel foglalkoznak, ott mindenképp akad néhány olyan figura, akinek épp ez okoz örömet. Továbbá kész bővítmények a weben is találhatók, nem százával ugyan, ahogy a Macromedia szereti hangoztatni, de van egy néhány. Lehet, hogy alapállapotukban nem sok hasznukat vesszük, de kiindulópontnak, mintának, ötletadónak megteszik. Skip intro Ha a Fireworks MX nem is egy közismert alkalmazás, a Flash biztosan az. Egyre több az olyan weblap, aminek a letöltése után animációt látunk elindulni, persze általában találunk egy gombot, amire az van írva, hogy "Flash nélkül", vagy hogy "Skip intro", arra az ember rákattint, és ezzel az egész hülyeséget kikerüli. A személyi számítástechnika történetében, amennyire én vissza tudok emlékezni, nem volt még egy alkalmazás, amit annyira diszfunkcionálisan és értelmetlenül használtak volna, mint a Flasht. Jakob Nielsen, a használható webolda- lak tervezésének első számú nemzetközi szaktekintélye, "a web legokosabb embere" (AnchorDesk) írja, hogy a Flash jelenléte az oldal használhatóságát illetően az esetek kilencvenkilenc százalékában katasztrofális eredménnyel jár. A Flash ­ folytatja Jakob Nielsen ­, három szempontból jelent csapást, részint, mert hanyag tervezésre ösztönöz, részint, mert sérti az interaktivitás elvét, ami pedig a web legfőbb erénye, részint pedig, mert felél egy csomó erőforrást, amit amúgy a weboldal tartalmának hatékonyabb megjelenítésére lehetne fordítani. Részletekért keressük föl a http://www. useit.com/alertbox/20001029.html című weboldalt, de persze a föntiek igazsága egyből belátható. A Flash-animátor úgy tudja, őt azért fizetik, hogy animáljon, ő tehát meganimál mindent, ami szembejön vele az utcán. Ha tetszik, ha nem, mozogni fog. Közben kiragadja a látogató kezéből az ellenőrzés lehetőségét, a vendég dolga annyi, hogy üljön a valagán, és lenyűgözötten bámulja azt, amit az animátor megálmodott, és ami inkább diavetítésre, vagy jobb esetben tévéműsorra, semmint weboldalra hasonlít. Végezetül egy weboldal lényege a folyamatosan megújuló tartalom volna, ezzel szemben a Flash-animációkat egyszer legyártatják, és azok többé nem változnak. Következéskép a tartalmuk (már ha van tartalmuk egyáltalán) az időtlen, örök igazságok hirdetésére korlátozódik, másképpen fogalmazva semmitmondó, felszínes és hígvelejű. Mindez persze nem a Flash MX hibája, viszont a Flash sajátosságaiból következik. Ezt már nem Jakob Nielsen mondja, hanem én mondom, sőt megpróbálom alá is támasztani. A Flash lehetőségeit csak az a felhasználó tudja kiaknázni, aki kreatív, képzeletgazdag művész és szoftveres szakember egy személyben. A Dream- weaver esetében a grafikus tervez, a programozó kódol, gond egy szál sincs, príma weboldal születik. A Fireworks MX-nél a fejlesztő akár otthon is maradhat, a grafikus elboldogul egymaga; a Flash MX-hez viszont vagy olyan művész kéne, akiben egy programozóforma személy is lakozik, ennek híján két önálló adóalany, akiknek a szelleme webfejlesztés közben szűnni nem akaró alkotói nászban egyesül. A nász harmadik részvevője a megrendelő lehetne, akinek szintén elég tisztán kéne látnia, hogy ez a technológia mire képes, és ennek megfelelően dinamikus, interaktív webdokumentumokat kéne rendelnie, nem pedig Flash-intrót csak azért, mert most az a divat. Sajnos azonban három ilyen személy ritkán fut össze egy közös ágyban, "Ó, jaj, az út lélektől lélekig!", hogy Tóth Árpáddal fejezzük ki magunkat, így aztán Flash-ügyekben az történik, ami. Szerszámok már vannak Jakob Nielsen szerint a Flash MX megjelenése néhány (apróbb) problémát orvosol, amennyiben az animátor immár nem foszthatja meg a felhasználót a véleménynyilvánítás valamennyi lehetőségétől, sőt a Flash MX az interaktív eszközök szabványos készletét hozza magával. Másfelől maga a Macromedia is igyekszik a Flash értelmes használatára buzdítani ­ ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a Macromedia erre már korábban is törekedett, a siker mértékével mindannyian naponta szembesülünk. Emellett a Nielsen Norman Group közreadott egy jelentést, "Flash Usability: Design Guidelines for Web-Based Functionality, Tools, and Applications" ­, ez egy letölthető pdf állomány (http://www. nngroup .com /reports /flash/), terjedelme 188 oldal, az ára hatvannégy dollár, és úgy működik, hogy akik eddig hülye animációkat csináltak vagy csináltattak, azok most hatvannégy dollárér letöltik ezt a száznyolcvannyolc oldalt, elolvassák, magukba szállnak, és ezentúl majd értelmesen használják a Flasht. Ahogy ez általában lenni szokott. Némiképp árnyalja a képet az a körülmény hogy Flash-animációt nemcsak a Flash MX-szel készíthetünk, hanem alkalmazások kiterjedt halmazával, s e halmaz elemei között a Flash MX a legdrágább, a legbonyolultabb és ennek megfelelően a legnehezebben tanulható. Ha például látványos és fölösleges szövegeffektusokkal akarjuk a weblapunkat ékteleníteni, akkor igazán kár volna ötszáz dollárt fizetnünk a Flash MX-ért, hiszen huszonkilenc dollárért megkapjuk az SWfX-et (http://www. wildform. com/swfx/), sőt a SWiSHlite (http://www.swishzone.com) még ennél is olcsóbb, $19,95 csupán. Persze az is igaz, hogy a web vándorát, aki az oldalunkra látogatott, igazából csak egy vérbő Flash-intróval tudjuk felbosszantani, ahhoz pedig minimum az Adobe LiveMotionre ($399) lesz szükség. Viszont értelmes dolgok létrehozásához, ha netán ez volna a szándékunk, legalkalmasabb maga a Flash MX. A program új ­ MX szabványú ­ felhasználói felülete messze jobb, informatívabb és operatívabb, mint a Flash 5-é volt. Például a Window menüben van egy Panel Sets nevű menüpont, ott megjelölöm, hogy ki vagyok én (tervező vagy fejlesztő) és milyen a monitorom felbontása, majd a Flash ennek megfelelően dönti el, hogy mennyi eszközt pakoljon ki az asztalra, és mekkora munkaterület maradjon nekem. Fentebb utaltam arra, hogy a Flash MX bonyolult és nehezen tanulható, nos, ezen a felhasználói interfész logikus felépítése se sokat segít. Viszont a beépített interaktív fejtágítók (lessons) hasznát nehéz volna túlbecsülni. Emellett vannak a help tankönyvszerűen megírt, didaktikus és megfelelően illusztrált fejezetei (tutorials), amelyek a program működésének minden részletére rávilágítanak. Mindehhez jön a Macromedia webállomásán és környékén fellelhető tananyag parádés bősége, melynek láttán azt hinnénk, hogy mindenki, aki a Flash MX-szel hivatásszerű kapcsolatba kerül, előbb vagy utóbb törvényszerűen e csodálatos eszköz avatott használójává válik, s így egyre ügyesebb és praktikusabb weboldalakat alkot mindannyiunk hasznára és örömére. Meglepő, hogy ez mennyire nem igaz. Persze aki keres, talál. Nézzük meg a http://www.broadmoor.com/reservations.html címet és ott kattintsunk a "Make a reservation" gombra. Az általam eddig látott legügyesebb szállodai szobafoglaló oldal bukkan erre elő ­ , az oldal egyetlen Flash-állomány. Egyáltalán nem mozog, viszont működik. Ez az oldal a Flash alkalmazásának az egyik legmeggyőzőbb példája, nem esztétikailag, hanem funkcionálisan. (A www.broadmoor.com többi részét megnézni se érdemes.) Azt mutatja, mármint a szobafoglaló oldal, hogy a mindennapokban adódó intéznivalók elsöprő többségét ma már pillanatok alatt abszolválhatnánk, függetlenül attól, hogy hol vagyunk éppen, és hány óra van. A világ értelmes működtetéséhez szükséges technológiai háttér, mint látjuk, összeállt. Már csak a szándék hiányzik, meg az értelem. Váncsa István Nyomtatható verzió   Küldje tovább e-mailben   Hozzászólások