2001. év 44. szám
Szeptember huszonötödikén mintegy ötven azonos szövegű levelet kaptam egy fölöttébb tekintélyes hetilap nyilván hasonlóképp tekintélyes főszerkesztőjétől, akit egyébként személyesen - legjobb tudomásom szerint - nem ismerek. A levelekben egy női név volt és egy mobilszám, semmi egyéb. Se megszólítás, se záradék, se magyarázat, semmi. Az a hetilap valamikor egyszer rendelt tőlem írást, megállapodtunk a honoráriumban, én szállítottam, ők azonnal átutalták a pénzt, kapcsolatunk ezzel a legkielégítőbb módon lezárult. Illetve úgy látszik, mégsem.
 |
Egy e-mail, benne egy telefonszámmal normális körülmények között nem sarkallna cselekvésre, ha valaki nagyon akar beszélni velem, majd felhív. Ha nem tudja a számomat, akkor küld egy e-mailt. Ha az e-mail-címemet se tudja, akkor elküldi az ÉS címére. Ha azt se tudja, akkor mi a fenét akarhat tőlem egyáltalán.
Ötven e-mail láttán viszont elbizonytalanodik az ember, aki ötven levélben mondja el ugyanazt, az valamit nyilván akar. Bizonyára az történt, hogy a közelmúltban jobblétre szenderült egy külföldre szakadt ismeretlen rokonom, és hagyott rám valami apróságot, bankokat, biztosítótársaságokat, tengerhajó-zási vállalatokat, néhány áruházláncot, ilyesmit, a hagyatéki ügyintéző persze nem tudja, hol találhat meg, viszont véletlenül meglátta a nevemet abban a fölöttébb tekintélyes hetilapban, nagyon megörült, felhívta őket és kérte a segítségüket, hogy kapcsolatba léphessen velem, ezért jött az e-mail. És azért jött mindjárt ötven példányban, hogy a dolog fontosságát érzékeljem.
Így lehet, másképp sehogy.
Felhívtam a megadott számot, egy roppant rokonszenves hangú hölgy vette föl a telefont, már a számon volt, hogy aztán hány millió dollárt kapok, ezzel akartam kezdeni, mert az üres fecsegés nem kenyerem, de aztán mégis inkább azt mondtam, hogy így meg úgy hívnak és kaptam ezt az ötven e-mailt satöbbi.
Nem lettem milliomos.
A roppant rokonszenves hangú hölgy azt mondta, hogy ő valamikor régen dolgozott ama fölöttébb tekintélyes hetilapnál, de ennek már sok éve, és azóta semmi kapcsolata nincs velük.
A főszerkesztő szokatlan aktivitására vonatkozólag semmifajta magyarázattal nem szolgált.
Továbbá nem hagyatéki ügyintéző, és távoli, ismeretlen, gazdag rokonaim halálhírét sem hallotta.
Így hunyt ki lelkemben egy fénylő reménysugár.
Csupán annyi történt, hogy az illető főszerkesztő Outlook Expresse is önállósította magát, és elkezdett a saját szakállára levelezni, ahogy ezt mostanság az Outlook Express valamennyi telepített példánya teszi. Rendkívül sok levelet kapok az utóbbi időben, különféle ki mutatások, jegyzőkönyvek, támogatói nyilatkozatok, zárójelentések, periratok, olvasóforgalmi mutatószámok és szaktanácsadói tervezetek érkeznek hozzám, magánszemélyektől is, de főképp vállalatoktól, és nemcsak Magyarországról, hanem külföldről is.
Úgy tűnik, mintha az egész világ öszszes számítógépe megőrült volna.
Lehet, hogy nyájas olvasóm ezt nem így látja, ugyanis ez a levélzuhatag nem egyenletesen terül széjjel, hanem az öt e-mail-címemből csak háromra jön. A negyedikre sohase kapok ilyen leveleket és az esetleg hozzátartozó Win32.SirCam.137216 wormot se, hanem oda kizárólag Hybris.B worm érkezik, abból viszont naponta három a minimum. Ezzel szemben a többi címemre Hybris.B jelű féreg még sohase jött, hanem csakis a SirCam.
Hogy egy igazán nagy forgalmú levelezőkliensnek csak vírusból mit kell naponta lenyelnie, azt elképzelni se tudom, mindenesetre tény, hogy ezt az egészet az Outlook és az Outlook Express (a továbbiakban az Outlook Express kifejezés az Outlookot is jelenti) kavarja. Most olyan a világ, mint egy sok száz millió szereplős Laokoón-szoborcsoport, kétségbeesett felhasználók óriási tömegei reménytelen és halálos küzdelemben az Outlook Express sziszegő kígyóival. Az Outlook Express föllázadt és szembefordult az emberiséggel, az emberiség ennek megfelelően nyög és jajong, de eszébe sincs az Outlook Expressről lemondani, hanem ezzel szemben naponta több tízezernyi újabb példányt telepít.
Ez a világ megérett a pusztulásra, bár úgy rémlik, ezt már említettem. Mindenesetre addig még van egy kis időnk, és arra a kis időre lehetne esetleg valami más levelezőprogramot választani. Nem muszáj, persze, de ugye az Outlook Express olyan, mint Timur és csapata, naponta átfésüli a legbizalmasabb dokumentumainkat, szemelvénygyűjteményt állít össze belőlük, és azt elküldi az adóhivatalnak, a Moszadnak és a Blikk szerkesztőségének, a többi levelezőprogram viszont jóval kevésbé segítőkész.
Persze az Outlook Express eleve a rendszeren van, megvettük a gépet, hálózati zsinórját bedugjuk a konnektorba, aztán tíz perc múlva már levelezünk.
Ez az, amit nem volna szabad.
PocoMail v2.5
Az Outlook Expresst nem lehet ugyan leszedni a gépről, viszont öt perc alatt letölthetünk a hálóról egy másik levelezőprogramot, azt telepítjük, kinevezzük alapértelmezett e-mail-klienssé, és ezzel az Outlook Express méregfogát eltávolítottuk. Nem egészen ugyan, de sok bajt most már nem csinálhat, mindenesetre soha senkinek az e-mail-címét ne tudassuk vele, egyáltalán soha, semmi körülmények között ne indítsuk el.
Most már csak az a kérdés, hogy a helyette belépő levelezőprogram melyik legyen. A kézenfekvő választás nyilván az Eudora vagy a Pegasus, a magam részéről használtam mindkettőt, és úgy látom, hogy mindkettő kiválóan alkalmas. De ugyanilyen jó a Calypso is, bár ennek a gyártása befejeződött, de a 3.30-as verziót továbbra is le lehet tölteni (http:// www.calypsoemail.com/), kifogástalan holmi, tud mindent, ami kell. Viszont vegyük figyelembe, hogy e-mail-vírusok formájában és egyre dühödtebben támad az Antikrisztus, tehát az a helyes, ha valamennyi döntésünket e sajnálatos tényhez igazítjuk.
Hogyan tudunk az e-mail-vírusok ellen a leghatékonyabban védekezni?
Olyképpen, hogy a hordozóikat (tehát a vírusos leveleket) le se töltjük a POP3 szerverről, hanem ott, a biztonságos távolban semmisítjük meg őket, de nem ám RPG-7 típusú kézi gránátvető, illetve az ehhez rendszeresített PG-7V vagy PG-7VM jelű lőszer segítségével, mint azt a nyájas olvasó gondolná, hanem egy olyan levelezőprogrammal, amely a veszélyes leveleket már akkor felderíti, amikor azok még a kiszolgálón vannak, és kellő határozottsággal lép föl ellenük.
Sajnos a Pegazus ezt nem tudja, és az Eudora sem, az utóbbi ráadásul mostanra némiképp elhájasodott és el is lustult, úgyhogy nem árt még egyszer körbenézni a piacon. Lehet, hogy olyasvalamit találunk, ami nem ingyenes, hanem kérnek érte mondjuk huszonöt dollárt, ez persze nagyon sok a semmihez viszonyítva, ám amennyiben a program beválik, akkor drágának nem mondható. Később majd lesz szó arról, hogy mi a drága, például a Freehand 10 a maga hatszáz dolláros árcímkéjével, az drága csakugyan. Viszont a PocoMail a maga huszonöt dollárjával egészen normális ajánlatnak mondható.
Tudását nem kívánom túlzott részletességgel taglalni, hiszen a program letölthető (http://www.pocomail.com/), és így mindenki kedvére tanulmányozhatja, úgyhogy szorítkozzunk a lényegre. Tömören összefoglalva: a PocoMail v2.5 saját scriptnyelvvel van ellátva, azonban ezen a scriptnyelven makróvírust vagy bármiféle kártékony dolgot írni nem lehet. Viszont a scriptek a más levelezőprogramokból ismerős szűrőknél (amelyek persze vannak itt is) jóval hatékonyabban használhatók. Egyebek között már a szerveren képesek kiszűrni a gyanús küldeményeket, és azoknak onnantól kezdve annyi.
Amit pedig nem töltünk le, az ártani se tud.
Ehhez képest a PocoMail többi tulajdonsága másodlagos, noha legalább fél tucat olyan további erénnyel bír, amelyek más programokban nem fordulnak elő, tessék nyugodtan tanulmányozni, ebből baj nem lehet. Egyébként mindent egyszerű szövegállományban tárol, tehát a levelek, ha szükséges, kívülről is hozzáférhetők. A postafiókok között öntevékenyen létrehoz egy Junk Mail nevűt is, és ebbe néhány dolgot mindenképp belepakol, nálam például a NET-HAPPENINGS Digest című remek hírlevelet is szemétpostának minősíti, próbáltam már lebeszélni erről, de egyelőre nem hallgat rám. Mindenesetre a Junk Mail itt nem a hulladékkosár, hanem ugyanolyan postafiók, mint a többi, tehát a PocoMailnak megvan ugyan a véleménye a NET-HAPPENINGS Digestről, de azért nem hajítja ki, hanem ezt rám bízza. Viszont például az "I send you this file in order to have your advice" jellegű szövegeket tartalmazó küldeményeknek egyből nyakukat szegi, s egyidejűleg küld a feladónak egy levelet, amelyben elmondja, hogy a számítógépe igen nagy disznóságokat művel a gazdi háta mögött. Némelyik gazdi ezt a levelet megköszöni, aztán minden megy tovább.
Adobe Photoshop Elements
Grafikai alkalmazásokról aránylag rég volt szó e helyt, holott ilyesmivel babrálni a legkedvesebb időtöltéseim közé tartozik, vagy legalábbis tartozna, ha volna fölös mennyiségű időm, amelynek a kulturált eltöltéséről gondoskodnom kell. Sajnos azonban úgy látszik, hogy ennek a kínálatnak az elmúlt tíz évben többé-kevésbé a végére jártam. Képszerkesztőben van egyfelől a Photoshop, a Corel PhotoPaint, és a hasonló súlycsoportú, de ingyenes Gimp; aztán van a kereskedelmi alkalmazások széles mezőnye, tehát különféle fél- vagy álprofi programoké, amelyek ezzel együtt kevesebbet tudnak, mint a Gimp; végül vannak a különféle, részben kereskedelmi, részben shareware, részben ingyenes hobbicuccok, egy részük színtiszta bóvli, más részük esetleg tud olyasvalamit, aminek a végrehajtásához a Photoshopban, a PhotoPaintben vagy a Gimpben egy kicsit ügyeskedni, sőt esetleg gondolkodni kellene. Persze alkalomadtán egy ilyen holmi is lehet érdekes valamilyen szempontból, én például figyelemre méltónak találtam, hogy egy olyan gyártó, mint az Adobe, néha micsoda gagyikkal hajlandó felvonulni ezen a piacon. Most pedig azt érzem figyelemre méltónak, hogy ugyanez a gyártó ugyanebben a kategóriában igen elegáns alkalmazással hozakodott elő.
Az Adobe Photoshop Elements természetesen nem a semmiből jön, elődjét úgy hívták, hogy Photoshop LE, azaz Limited Edition. Az Elements szó ennél jobban hangzik, noha persze nem kizárt, hogy a gyanútlanabb felhasználó Photoshop-bedolgozókat gyanít a csomagban, és ezért veszi meg, de hát sírjon az ő anyukája. Aki viszont a saját fényképészeti remekműveit szeretné tovább tökéletesíteni, az a Photoshop Elements beszerzésével jól jár, látványos dolgokat állít elő, és közben nyugodtan mondhatja, hogy ez mind a Photoshopban született. Az Elements szóról meg is feledkezhetünk akár.
Érdemes egymás mellé tenni és összehasonlítani a Photoshop Elements és a Photoshop eszköztárát, ahogy az 1. képen
Freehand 10
Minthogy a Freehand 10 hatszáz dol láros alkalmazás, eljátszhatnék azzal a gondolattal, hogy tőle hatszázért egy nyolcvan-száz dolláros alkalmazás eszközeit kaphatjuk, ám ez nem volna igaz, minthogy nyolcvan-száz dolláros raj zolóprogram nem létezik. Vektoros rajzolóprogramból hobbiszintű kínálat nemigen van, shareware- vagy freeware-kínálat tudtommal nincs, bóvli jellegű rajzolóprogramot venni nem lehet, illetve a bóvlival is a nagy piacvezető alkalmazások látják el a publikumot. Hasonlatosan az egykori szocialista országok kommunista- és munkáspártjaihoz, amelyek - hitük szerint - a saját ellenzékük szerepkörét is kénytelenek voltak betölteni. Ami azt illeti, ez nem túl jó hasonlat, de most már hagyom.
Tulajdonképpen csak azért írok a Freehand 10-ről, hogy a szoftverpiac mélységesen irracionális mivolta felett érzett bámulatomnak újólag hangot adhassak. Az informatika egészének értelem feletti, okkult jellegébe már rég belenyugodtam, viszont az a kecs és elegancia, amellyel az informatikai piac az ész valamennyi törvényének fittyet hány, borzongó csodálkozással tölt el mind a mai napig. Dicső eleink idejében másképp mentek a dolgok, akkor kivitt az ember a piacra egy nagy, kövér, frissen fogott tőkehalat, és kapott érte hetven tojást. Ha apró, bár friss tőkehalat vitt, akkor kapott, mondjuk, húsz tojást, ha pedig ez a hal már kezdett büdösödni, akkor nem kapott semmit, sőt esetleg farba is rúgták. Az informatikai piac ezzel szemben olyan, hogy a nagy, friss halat a vásárló esetleg meg se látja, noha esetleg tíz tojásért megkaphatná, ezzel szemben a kicsit és büdöset néha hetvenért is megveszi.
Természetesen nem azt akarom mondani, hogy a Freehand 10 apró és büdös tőkehal, hanem csak azt, hogy túl van árazva. Nem kicsit, hanem sokszorosan.
A problémák a felülettel kezdődnek, pedig azt a Macromedia láthatólag próbálta megbütykölni annak érdekében, hogy a Dreamweaverrel, a Directorral és a Fireworksszel valamiképp összhangba kerüljön, sajnos azonban a Freehand felületével korábban nem az volt a baj, hogy eltér a Dreamweaverétől, hanem hogy zavaros. Most már nem tér el anynyira, viszont zavaros továbbra is. Föntebb szó esett a tradicionális Adobe-felületen uralkodó káoszról, ami a Freehand 10 első számú riválisát, az Illustratort is jellemzi, de az a káosz innen nézvést a rend maga. Persze úszó paletták vannak itt is, meg ott is, csakhogy a Macromedia ezeket hol így nevezi, hol úgy, egy részük paletta, más részük felügyelő (angolul inspector, de úgy is elég hülyén hangzik). Ésszel föl nem derít-hető, hogy melyiket mért úgy hívják, ahogy. Pedig ezt nem ártana tudni, mert egyébként a megtalálásukkal lesz kicsike gond.
Néha viszont abban sincs öröm, ha végre rájuk lelünk, kivált, ha ismerjük valamelyest a CorelDraw-t vagy az Illustratort, és ennek megfelelően, mondjuk, a rétegekért felelős palettán vala-mifajta hierarchikus objektumkezelőt próbálnánk találni. Ne keressük, nincs olyan. Aki rétegek és/vagy objektumok csoportos manipulálására vágyik, az vegye meg a jóval olcsóbb CorelDraw-t (amellyel mellesleg egy csúcsszintű képszerkesztőt és sok minden mást is adnak), használja azt, és szégyellje magát nagyon.
A Freehand 10 eszközsávján (toolbar) sok hasznos holmi akad, más kérdés, hogy itt van egy fő toolbar, utána van egy Xtra toolbar, továbbá van még egy toolbar, ami engem már a Freehand 7-nél lenyűgözött, és álmélkodásomnak hangot is adtam e helyt. Ez nyilván azért van így, mert a Macromedia az eszközöket nem funkciójuk szerint, hanem a programozók lakcíme és társadalombiztosítási azonosító jele szerint csoportosítja. Látható, persze, hogy másfajta tervezési szempontot is el tud képzelni, legalábbis erre utal az a körülmény, hogy a felhasználónak módot ad az eszközök újrarendezésére, ami azonban további eszközsávok megalkotását és így a káosz növekedését vonja maga után.
Ami mármost a 10-es verzió erényeit illeti, elsőként a contour gradientsnek nevezett sajátosság említhető meg (7. kép)
Váncsa István
+Online:
www.calypsoemail.com
www.pocomail.com
