Az író, a képkeretező, meg a könyvnyomtatás 2004. év 18. szám Szerzőnk a FrameMaker kiadványszerkesztő legfrissebb, 7.1-es verzióját ismerteti (I. rész), s ezzel összefüggésben a mai magyar könyvkiadás szomorú állapotától Hegelig jut el Az a tipográfiai kultúra, amit a nyugati civilizáció a Gutenberg óta eltelt fél évezredben halmozott föl, gyakorlatilag megsemmisült az elmúlt húsz esztendő folyamán, napjainkban már a csődeljárás folyik. Aki manapság kézbe vesz egy közepes vastagságú, de jól megírt tipográfiai tankönyvet, és képes az olvasottaknak legalább negyven százalékát megjegyezni, túlképzettnek tekinthető. Persze az ilyenek nincsenek sokan. Előttem van egy könyv levonata, postán jött, sajnos gyakran jönnek ilyenek, és mindegyikkel csinálnom kéne valamit, legalábbis a feladók szerint. Ezt például el kéne olvasnom, valószínűleg nem is járnék vele rosszul, a szerző művei már több világnyelven, igen rangos nyugat-európai kiadóknál is napvilágot láttak, sikerük volt, elismerő kritikák jelentek meg róluk olyan lapokban, mint az Independent, a Frankfurter Allgemeine Zeitung, a Libération, meg a hasonlók. Itthon a szerző nevét a kutya se ismeri. Fentieket nem én találom ki, ez itt nem példabeszéd, valódi emberről van szó, egy létező magyar íróról, persze nem mondom meg, kicsodáról. Meg aztán hiába is mondanám. Az előttem levő könyv nem kevesebb mint egyezer példányban fog magyarul megjelenni, ami esetünkben normális példányszám, lévén a szerző ismeretlen a hazai könyvpiacon. Persze ilyen példányszám mellett ismeretlen is marad, de hát ez már legyen az ő problémája. Nem is ez az érdekes itten, hanem maga a tördelt szedés, ami a szerző keze munkáját dicséri. Értsd: a könyvet a szerző tervezte és ő tördelte be. Nem azért, mert ért hozzá és nem is azért, mert szereti csinálni, hanem mert a kiadó azzal a feltétellel vállalta a könyvet, hogy nyomdakész eredetit kap. Sok mindent hallottam már a piacosodott magyar könyvkiadásról, de ez nekem is új. "S a többi léha kontár..." Egy civilizált társadalomban a könyvnek mint olyannak, van némi becse, a könyvnyomtatást mesterségnek szokták tekinteni, sőt néha művészetnek. Még a magyar nyelvben is volt egy ilyen szó, hogy könyvművészet, csak mára feledésbe merült. Továbbá egy civilizált társadalomban a könyvkiadónak szakmai presztízse van, vagy ha még nincs, akkor igyekszik megszerezni, majd igyekszik vigyázni rá. Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy a Penguin, a Random House, a Simon & Schuster vagy akárki más rátegye a saját logóját egy ­ minek is nevezzem ­ nyomdatermékre, amit valaki laikus tervezett meg a konyhaasztalon. Húsz évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna ez Magyarországon is, az akkori kiadók persze bürokratikusak voltak, lassúk és rövid pórázra fogottak, viszont a bennük folyó munka (kézirat-előkészítés, szöveggondozás, tipográfia, korrektúra) színvonala a mostani vircsafttal össze se vethető. Már csak azért se vetető össze, mert ma már nincsenek kéziratok, ergo nincs mit előkészíteni; szöveggondozásra persze szükség volna, de a mai úgynevezett könyvműhelyekben, tisztelet a kivételnek, senki se tudja, hogy ez a szó mit jelent. Maradna a tipográfiai tervezés mint kiadói feladat, csak hát a kiadónak nincsenek tipográfusai. Régen volt a műszaki osztály, ottan dolgoztak a műszaki szerkesztők, csupa jól képzett, tapasztalt, megbízható szakember. Ma futóbolondok vannak, más szóval szabadúszó tipográfusok, azaz alkalmi munkából élő egyéni vállalkozók, akiket a kiadó egy-egy könyvre fogad fel, aztán annyi. Menet közben derül ki, ha az illető csakugyan bolond. Visszatérve a levonatra, ami előttem fekszik, első rápillantásra látnivaló, hogy nem profi munka. Egalizálatlan címek, hamis kiskapitálisok, fattyúsorok, hogy a finomabb hibákról már szó se essék. Képzett tipográfus ilyet ki nem ad a kezéből, más kérdés, hogy vajon kit szabad manapság képzett tipográfusnak tekintenünk. Roppant valószínű ugyanis, hogy jön a futóbolond, mutatja a papírját, mely szerint ő csakugyan tipográfus, viszont a munka, amit később produkál, egy fikarcnyival se lesz szakszerűbb, mint amiről most szó van. És ez még hagyján, mert olyan is előfordul, hogy a tipográfus-tördelő nemcsak kontár, hanem közveszélyes pszichopata is. Erre vonatkozólag a legkülönfélébb rémtörténetek járnak szájról szájra, és mellesleg az ember maga is tapasztal emezt-amazt. Magad, uram Innen nézvést nem is akkora méltánytalanság az, ami a szerzőnkkel történt, sőt a szépirodalmon kívüli világban, mondjuk, a tudományos életben, egyáltalán nem szokatlan, ha a szerző a könyvét maga szedi és maga tördeli. Olyan ország is van, ahol ez része az egyetemi oktatásnak, a hallgató már az elején megszokja, hogy professzionális küllemű dolgozatokat várnak tőle, később aztán nem is nagyon berzenkedik. Könyvek előállításához egyébként a nyílt forráskódú környezet is megfelel, TeX/LaTeX szövegformázó rendszer, a forrásállományok előállításához Emacs, esetleg Vim, és mindez, mondjuk, FreeBSD vagy Linux alatt. Ára nulla forint, magyar nyelvű szedésre is alkalmas, minthogy a MorphoLogic létrehozta az ispell helyesírás-ellenőrző magyar megfelelőjét, az mspellt, ami szintén ingyenes. Persze szükség volna néminemű tipográfiai ismeretekre is, de ezt azért ne dimenzionáljuk túl. Az a tipográfiai kultúra, amit a nyugati civilizáció a Gutenberg óta eltelt fél évezredben halmozott föl, gyakorlatilag megsemmisült az elmúlt húsz esztendő folyamán, napjainkban már a csődeljárás folyik. Aki manapság kézbe vesz egy közepes vastagságú, de jól megírt tipográfiai tankönyvet, és képes az olvasottaknak legalább negyven százalékát megjegyezni, túlképzettnek tekinthető. Persze az ilyenek nincsenek sokan. Következő könyvemet, ha lesz egyáltalán, valószínűleg magam barkácsolom össze. Hogy milyen alkalmazással, az még kérdéses. Nyilván olyannal, amihez van magyar nyelvű helyesírás-ellenőrzés, ha ugyanis nincs, akkor magyar elválasztás sincs, vagyis a tördelő (azaz méltatlan személyem) fog elválasztani, manuálisan, ami egy őrület. Más kérdés, hogy olyan tördelő is van, aki egyszerűen nem veszi meg a magyar nyelvi modult az InDesignhoz vagy a Quarkhoz, tehát automatikus elválasztás nélkül dolgozik, így kergetve a meghasonlásba a korrektort, és mindenki mást maga körül. E megfontolás alapján szóba jöhet az ingyenes TeX/LaTeX, a kereskedelmi alkalmazások közül pedig az InDesign 1.0­2.0, a QuarkXPress 3.x­5.x., a PageMaker 6.x és a Corel Ventura 7.0­8.0. Utóbbit azonnal elfelejthetjük, minthogy ma már a 10-es verziójánál tart, ahhoz pedig magyar nyelvű helyesírás-ellenőrzés nem létezik, ráadásul vannak vele további gondok is. PageMaker 6.x sincs már a piacon, végül is tehát az InDesign meg a QuarkXPress között lehet választani. Képességeik hasonlók, az előbbi valamivel több mint kétszázezer HUF, utóbbi a duplája. Maradt tehát az InDesign, korábban már kétszer is írtam róla, remek program, könyvet is lehet tördelni vele, sőt szoktak is vele könyvet csinálni, de alapjában véve nem arra való. Könyvtördeléshez használjunk olyan alkalmazást, amit kifejezetten hosszú, komplex dokumentumok kezelésére találtak ki. Ilyen is van, mégpedig a DTP-korszak hajnala óta. Neve FrameMaker, legfrissebb változatának ára a Trans-Europe Consulting Kft.-nél 244 000 HUF, az Adobe Store-ban 799 USD. Magyar nyelvű helyesírás-ellenőrzés nincs hozzá, tehát az eddig elmondottak szerint foglalkozni se volna érdemes vele; ha mégis ezt teszszük, az azt jelzi, hogy egészen rendkívüli darabról van szó. A FrameMaker előtörténete A FrameMakert Charles Corfield matematikushallgató hozta létre a nyolcvanas évek derekán egy Sun 2 munkaállomáson, az alkalmazás elsődleges célja pedig, nem túl meglepő módon, bonyolult képleteket tartalmazó szövegek feldolgozása volt. Hogy mért kapta a FrameMaker nevet, ami képkeretezőt jelent, azt senki se tudja. Első ismert verziója, az 1.11b valamikor 1986-ban látott napvilágot. Hamarosan létrejött a Frame Technology Corporation, és a FrameMaker rövid időn belül tizenhárom különböző Unix-változat alatt futott. Egy-egy példányát 2500 dollár körüli összegekért vesztegették, a termék jellegét jól illusztrálja az a körülmény, hogy például a Boeing 777 projekt teljes dokumentációja vele készült. Egy idő után a FrameMaker megjelent Windows alatt is, konkrétan a 3.0-s verziójával. Ezt valami okból slágercikknek, a Microsoft Word konkurenciájának szánták, nem sok sikerrel. A FrameMaker egy high-end DTP-alkalmazás, tehát professzionális, bonyolult eszköz, ami eredendően a Unix-világ tipikus felhasználójának értelmi képességeihez volt szabva. Most pedig jött a mezei Windows-felhasználó, hazavitte a FrameMakert, próbált levelet írni vele a nagynénjének, majd nagyon felháborodott, látva, hogy ehhez neki egy csomó dolgot kéne megtanulnia, sőt megértenie, azaz belegázolnak itten az ő tudatlansághoz való jogába, ami szerinte a legelső és legalapvetőbb emberi jog. A Frame Technology Corporation ebbe beleroppant, majd feltűnt a színen az Adobe, megvette a FrameMakert, és visszaterelte a professzionális dokumentumszerkesztők piacára, ahova való. Itt egyetlen versenytársa akadt, az egyébként szintén kiváló Interleaf. Utóbbi nemsokára eltűnt a piacról, így a FrameMaker maradt a porondon egyedül. Az 5.5.6-os verziója Linux alatt is megjelent, ez megint teljes félreértés volt, a Linux-felhasználó nem ahhoz szokott, hogy fizessen a szoftverért, és pláne nem fog fizetni egy technikai irányultságú kiadványszerkesztőért, amikor őneki ott a TeX. (A Linux-sajtó egyébként hallelujázva fogadta a FrameMakert, mert hiszen a Linuxnak mint asztali operációs rendszernek éppen az az elsődleges hátránya, hogy nincsenek hozzá tekintélyes, komoly kereskedelmi alkalmazások, aminő például a FrameMaker is. Ugyanakkor azonban kiviláglott, hogy a Linux-felhasználó tekintélyes, komoly kereskedelmi alkalmazásokat nem is akar.) Következő, tehát a 2000 nyarán megjelenő 6-os változatának újdonsága volt a Quadralay WebWorks Standard Edition felbukkanása a FrameMaker csomagjában; a WebWorks önálló alkalmazás, amely a FrameMaker állományokat CSS alapú HTML-oldalakká fordítja át a választott sablonnak megfelelően. Sablonból alapesetben négy van, úgymint szimpla HTML, HTML+CSS, XML+CSS és XML+XSL. Azóta ezekhez további sablonok társultak, jelesül Microsoft Reader, Palm Reader és DHTML. Természetesen meg lehet venni a WebWorks Publisher Professional 2003 for FrameMaker című teljes változatot is, ára nem kevesebb mint 1415 USD, nyilván megéri. Valójában két FrameMaker létezett, úgymint az alapváltozat, 799 dollárért és a FrameMaker+SGML nevű változat 1499-ért. Ez a kettő a 2002-ben piacra dobott 7.0-s verzióban egyesült, azóta a FrameMakernek két arculata van, a szerkesztendő dokumentum természetének megfelelően, egyszerű és strukturált, a felhasználó dönti el, melyiket fogja választani. Persze ez így kissé félrevezető, hiszen a FrameMaker eo ipso több tízezer oldalas és nagyon strukturált dokumentumok kezelésére való, arra találták ki. A különbség az, hogy alaphelyzetben a dokumentum szerkezetét a maga sajátos módján fogja fel, míg viszont az úgynevezett "strukturált" megjelenési formájában WYSIWYG XML-dokumentumszerkesztőbe megy át. Viszont a 7.0-s változat, amelyet eddig volt szerencsém ismerhetni, XML-állományok ellenőrzésére, XSL-stíluslapok, XML DTD-k vagy pláne sémák szerkesztésére nem kínál eszközöket, sőt az XML-sémákat nem is ismeri. Erről és az egész XML-ügyről a jövő hónapban lesz szó, most lássuk először a FrameMaker alapvető létmódját, a "strukturálatlan" felületet. Mostantól tehát a FrameMaker 7.1-ről beszélünk, ezt tavaly december elsején jelentette be az Adobe, ez év eleje óta kapható, mintegy két hónappal ezelőtt a Trans-Europe Kft. árlistáján is felbukkant. A Windows mellett Solaris alatt futó változata is van, az több mint 1300 dollárba kerül. Pluszok és mínuszok Kiadványszerkesztővel dolgozva először is létrehozom a meghatározott oldalszámú dokumentumot, utána veszem az egyik oldalt, kiválasztom az anyagot, amit majd rá fogok tenni, berajzolom a helyét az oldalon, és ott a szöveg. Többé-kevésbé így megy ez az InDesignban, a QuarkXPressben és a hasonlókban, a részleteket és az árnyalatnyi eltéréseket most mellőzve. A FrameMaker nem ilyen, nála nem elhelyezzük az anyagot az oldalon, hanem megnyitjuk. Szakasztott úgy, mint egy szövegszerkesztővel, egyébként a látvány is szövegszerkesztőre emlékeztet inkább. A tördelőprogramoknak különböző szerszámos ládikáik, emilyen-amolyan palettáik és mindenféle egyéb mütyürkéik vannak, melyeket festői rendetlenségben szórnak széjjel a munkaasztalon, a FrameMaker viszont úgy mutat, mint egy kezdetleges szövegszerkesztő, első ránézésre legalábbis. A látszat csalóka, hosszú dokumentum versenyágban a FrameMaker világbajnok, de csakis abban. Magazin- vagy újságtördelésre nem való, folyóiratot se ezzel csinálnék, ha rajtam múlna. Nagylexikont viszont igen, több tízezer oldalasat, aztán nagyszótárakat is, sokkötetes kézikönyveket, terjedelmes monográfiákat, meg minden effélét. Továbbá például egy utasszállító repülőgép teljes műszaki dokumentációját és légiüzemeltetési utasítását is, hiszen a FrameMaker leginkább ilyesmire való. Legnagyobb hibája, hogy a Windows-változat nem makrózható vagy scriptelhető (a Unix-változat bizonyos fokig igen), továbbá egyáltalán nem konfigurálható. Textboxai kizárólag négyszögletesek lehetnek, ellentétben például az InDesignnal, ahol svábbogár formájú textboxot is létrehozhatunk akár. Mindezek hiányáért persze valamelyest kárpótolnak a program igen fejlett könyvszerkesztő szolgáltatásai, vagyis tartalomjegyzékek, kereszthivatkozások és tetszés szerinti mutatók problémamentes generálása. (Nálunk a kiadók erre a célra speciálisan képzett alkalmi munkaerőt szerződtetnek, ő nekiáll, aztán pár hét alatt megvannak a mutatók, több-kevesebb hibával persze. A FrameMakerben ugyanez másodpercek kérdése, az eredményre pedig nincs panasz.) Van aztán olyasmi is, ami engem közelebbről nem érint, másoknak viszont áldás lehet, egyik a képletszerkesztő (amely kívánságra kifejezéseket egyszerűsít, egyenleteket megold), a másik a meglepően ügyes táblázatszerkesztő. Megemlítem még az importáló szűrőket, melyek egyebek között a Microsoft Word 3.0 és a WordPerfect 5.0 formátumú dokumentumokat is meg tudják nyitni. Nyájas olvasóm ezekre a verziókra valószínűleg nem is emlékszik, minthogy a Microsoft Word 3.0 1986 áprilisában, a WordPerfect 5.0 pedig 1988 májusában jelent meg a piacon. A FrameMaker természetesen megnyitja a QuarkXPress 3.3 és későbbiek állományait is. InDesign filtert nem találok, és ezt egyáltalán nem értem, csakis bennem lehet a hiba. A szellem elhagyja a szubsztanciát Említettem föntebb, hogy a FrameMaker 3.0-t valamifajta csúcsszuper szövegszerkesztőként próbálták elsózni a Windows-piacon, ennek megfelelően a FrameMakerben írni is lehet. A mű megalkotása kezdődhet azzal, hogy létrehozunk egy új dokumentumot, aztán az első oldalon elhelyezzük szépen a címet, Ulysses, ez jól hangzik, aztán pár pillanatnyi gondolkodást követően írni kezdjük magát a regényt: "Stately, plump buck Mulligan came from the stairhead..." és így tovább, a többi már kézügyesség dolga csupán. Később azért ki kell alakítanunk a címnegyedet, úgymint szennycímoldal, sorozatcímoldal, belső címoldal, kolofonoldal. Némelyik kiadó már ezzel se törődik, vagy nem is tudja, hogy ezt így szokás, de mi legyünk profik. Mindenesetre írógépként a FrameMaker, ezt be kell látnunk, nem sokat nyújt, viszont a felhasználók nagy része nem is vár többet. Ezzel együtt jobban járunk, ha a szöveget speciálisan e célra kitalált alkalmazásban állítjuk elő, aminő például a Word, vagy szélsőséges esetben a Vim, majd a kész állományt a FrameMakerben egyszerűen megnyitjuk. Később, persze, formáznunk is kell, ez abból áll, hogy a dokumentum megfelelő szöveghelyeire a megfelelő címkét (stílusdefiníciót) alkalmazzuk. Vagyis klikk meg klakk, bárki megcsinálhatja, aki képes a szöveg különböző részeit azonosítani, vagyis meg tudja különböztetni a folyó szöveget az alcímtől, ez utóbbit pedig a lábjegyzettől. A címkéket, amelyekre szükségünk van egy másik dokumentumból nyerjük ki oly módon, hogy megnyitjuk azt a dokumentumot is, majd importáljuk a benne lévő formázásokat. Más szóval, a FrameMaker bármely kész FrameMaker-dokumentumot képes sablonként használni, vagyis a készülő könyv sablonja az előző könyv lesz, ha van ilyen. Ha nincs, vagy másmilyen könyvet akarunk, akkor létre kell hozni a mintaként szolgáló dokumentumot, tehát a sablont, ami már gondos tervezést igénylő feladat. Most pedig vegyük le a polcról a fiatal Hegel páratlan művét, A szellem fenomenológiáját (Akadémiai Kiadó, 1973), és keressük meg benne azt a passzust, amelyben a szellem elhagyja a szubsztancia formáját és az öntudat formájában kap létezést. Napokig nem találnánk meg, ha nem volna oly kitűnő fogalom- és tárgymutató a kötet végén, amilyen van ­ ebből máris látjuk, hogy a mutató csaknem olyan fontos, mint maga a könyv. Ezt, amiről most van szó, igen komoly munkával hozta össze egy nyilvánvalóan filozófiai képzettségű magánszemély, nem tudni, kicsoda. Ma már ugyanezt, ugyanilyen színvonalon és minden erőfeszítés nélkül megcsinálhatná maga a szerző, már ha a FrameMakerben dolgozik. Hagyjuk a részleteket, a lényeg az, hogy mutatókészítés tárgykörében a FrameMaker egyszerűen mindenre képes: briliáns indexeket hozhatunk vele össze, olyanokat, amelyek nemcsak prímán használhatók, de a maguk módján még szépek is. Továbbá elkészülnek, mintegy mellesleg, a könyvvel együtt, ahogy elkészülnek a kereszthivatkozások, a lábjegyzetek, a kép- és tartalomjegyzékek, meg ami még kell. Mi is elkészültünk a strukturálatlan FrameMaker képességeinek fölöttébb vázlatos ismertetésével, legközelebb pedig a strukturált dokumentumok szerkesztése, tehát a FrameMaker mint XML-editor következik. Váncsa István Nyomtatható verzió   Küldje tovább e-mailben   Hozzászólások