A titkok kapujában 2003. év 40. szám A szerző márkaszervizzel kerül intim kapcsolatba, árajánlatok alakias kezelését sajátítja el, végül ismét visszaszerzi a noteszgépét, és ennek eredményeképp ezoterikus felismerésekre jut Nagyon defetista voltam a múltkori jegyzet végén, már röstellem magam miatta, igazán. "Fekete Vihart pedig elviszem a márkaszervizbe, a javítás nyilván hat hét lesz, és százezer forint, de ehhez már hozzászoktam." Ezt írtam a múlt hónapban, a Fekete Vihar egy noteszgép, és azért került márkaszervizbe, mert tönkrement benne a cédémeghajtó. Viszont a valóság rácáfolt az én peszszimista képzelgéseimre, igazából szó se volt hat hétről és százezer forintról, ugyan. Először is: a javítás három hetet vett igénybe csupán, sőt még annyit se. Augusztus tizennegyedikén bevittem a gépet, és szeptember elsejére, hipp-hopp, már meg is csinálták. Kicserélték benne a cédémeghajtót. Negyvennégyezerbe került, plusz áfa. Nem százezerbe, ahogy én felelőtlenül jósolgattam. Amúgy egy cédémeghajtó ára manapság négy-öt ezer forint, egy DVD ára tízezer alatti, egy cédéújraíró olyan tíz-tizenkettő, de tizennégyért már kombájn is van, DVD-t olvas, cédét újraír. Az enyém nem ilyen, hanem egyszerű cédémeghajtó, ezért került csak negyvennégyezerbe, nem pedig százba, mint gondoltam. Nyájas olvasóm esetleg ezt is sokallja, ám ne feledjük, hogy a Fekete Vihar márkás gép, megbízható, a megbízhatóságot pedig nem ingyen adják. Igaz, hogy az első héten már alaplapot kellett cserélni benne, a közelmúltban pedig akkumulátort harmincötezerért, most meg, ugye, cédémeghajtót negyvennégyért, viszont azt nem tudom, hogy ezeken kívül mi minden egyebet kellett volna még csinálni, ha ez a gép nem volna ennyire legendásan megbízható. A teljesség kedvéért jegyzem meg csupán, hogy amióta egyáltalán cédémeghajtót használok ­ tíz esztendeje ­ elromlani én még egyet se láttam, ez az első. Habár a többi nem került ennyibe. Ikszelni tanulunk Egyszóval három hét, 44338 forint plusz áfa, és egy új cédémeghajtóval lettem gazdagabb. A három hét úgy jön ki, hogy elviszi az ember a gépet a szervizbe, ott jól megvizsgálják, majd faxon küldenek egy árajánlatot. Hogy pontosan hova küldik, az nem ismeretes. Magyarországon van néhány tíz ezer faxkészülék, azok közül az egyikre elküldik, utána nálam a labda, bár én ezt nem tudhatom. Idővel mindenesetre telefonálok, akkor a szememre vetik, hogy az árajánlatot nem küldtem vissza. Nem baj, megadom az IDG faxszámát, az ajánlat meg is jön, az IDG lepecsételi, visszaküldi. Múlnak a napok, megyünk a nyárból kifelé. Egyszer aztán kapom magam és újfent fölhívom a szervizt, beolvasom a munkalapszámomat, kedves hölgy a vonal végén, az árajánlat tárgyában panaszkodik. Hogy én azt még most sem küldtem vissza. Ezen elvitatkozgatunk egy darabig, a kedves hölgynek azonban jó a szimata, meglepő gyorsasággal tárja föl a hiba valódi okát. Nyilván arra a faxszámra küldtem vissza (küldte vissza az IDG) az árajánlatot, ami magán az árajánlaton volt olvasható. De nem arra kell ám! ­ mondja a hölgy érthető örömmel, és lediktál nekem egy másik számot, azt felírom szépen, és persze semmin se csodálkozom. Visszamegy az árajánlat erre a faxszámra is, aztán megint múlnak a napok. Újfent telefonálok, hát kiderül, hogy az árajánlattal gondok vannak. Nem érkezett vissza. Megint elvitatkozgatunk, viszont ezúttal kevésbé nyájasan, ez most egy másik hölgy, kissé morcos és szigorú. Elmondom, hogy arra a faxszámra küldtük vissza az árajánlatot, amit ők megadtak, ám ezért a hölgy megdorgál. Arra a számra kell visszaküldeni, ami magán az árajánlaton olvasható. Biztosítom őt, hogy arra már jóval előbb visszaküldtük, a hölgy ezt tudomásul veszi, de nem lesz boldogabb. Végül mégiscsak előkerül az árajánlat, és ezen örvendetes körülmény annak a lehetőségét villantja fel, hogy a Fekete Vihar hasába belátható időn belül új cédémeghajtó kerül, 44338 forint plusz áfa. Türelmesen várok néhány napig, aztán telefonálok megint, kiderül ám, hogy az árajánlattal további gondok vannak. Nincs a megfelelő négyzet beikszelve rajta. Aki az árajánlatot elmélyülten tanulmányozza, talál rajta valahol egy négyzetet, olyasmi van fölé-, alá- vagy melléírva, hogy kérem elvégezni a javítást, azt be kell ikszelni. Az a körülmény, hogy az árajánlatot aláírva és lepecsételve visszaküldtük, nem jelzi egyértelműen, hogy meg is rendeltük a javítást. Lehet, hogy csupán szeretünk faxolni és pecsételni, ezért aztán, amikor módunkban áll, pecsételünk és faxolunk, de ki tudja, hogy javíttatni akarunk-e valaha is. Be kellett látnom, hogy a dolgok ilyeténképpeni szemléletében is van logika. Megkértem a kollégákat az IDG-nél, hogy a megfelelő jelölőnégyzetet felelősségteljesen ikszeljék be, és hogy általában is a tőlük elvárható komolysággal járjanak el oly esetekben, amikor árajánlatok szakszerű kitöltése és ide-oda faxolása a feladat. Közben szeptember lett, a város utcáit tanévkezdő vidám iskolások zsibongó tömege lepte el, s azon kaptam magam, hogy közöttük araszolok hazafelé, táskámban ott lapul a Fekete Vihar, hasában az új cédémeghajtó, 44338 forint plusz áfa. Az élet végül is szép és reményteli. Bár hogy olcsó is volna, azt nem mondanám. Alien Resurrection Most tehát újfent összehozom Süsüt és a Fekete Vihart, más szóval ismét felrakom a SuSE Linux 8.2-t erre a szerencsétlen sorsú noteszgépre. Múlt hónapban a cédémeghajtó töredékesen ­ és az idő múlásával egyre hibásabban ­ olvasta be a SuSE telepítőlemezeit, így aztán a grafikus környezetnek csak egy része működött, más része, például az AfterStep ablakkezelő, lefagyogatott, a harmadik része ­ KDE ­ pedig már az indulásakor sóbálvánnyá dermesztette az egész kócerájt. Ekképpen indult a kalandom a márkaszervizzel, de annak immár vége, itt van az új cédémeghajtó, 44338 forint plusz áfa, úgyhogy most megint előszedem a SuSE Linux 8.2 telepítőkészletét, utána pedig csudák fognak történni nálunk. Rakosgatom a cédémeghajtóba a lemezeket, bár a SuSE Linux 8.2 telepíthető DVD-ről is, de hát nekem ebben a gépben nem DVD-olvasóm van, hanem egy szimpla cédémeghajtó, 44338 forint plusz áfa, viszont annak legalább új. Időm is van bőven, még előttem az egész élet, enyém a jövő, de mit látok a harmadik lemez telepítésének vége felé, azt látom, hogy "Package kde3-i18n-hu-3.1-0 failed installation." Pont, mint a múlt hónapban, mintha nem is vittem volna ezt a nyomorult jószágot sehová. Olyan ez, mint amikor a halottnak hitt gonosztevő mintegy félóra elteltével kimászik a martinkemencéből, ahol az olvadt acélban fürdött eddig, és mintha mi sem történt volna, teszi tovább a gonoszt. Horror-akció filmek bevált toposzáról van szó, de hát ez most nem horror-akció film, hanem a való világ. Hacsak megint el nem néztem a műsorújságban valamit. Mindamellett a rendszer fölmegy, elindítom, bejelentkezem az alapértelmezett grafikus környezetbe, ami a KDE 3.1.1, az elkezd felállni, aztán menet közben lefagy. Hajszálra ugyanúgy, mint egy hónappal ezelőtt, csak egy ikonnal hamarább, az olvasólámpánál. Van ugye, a doboz, a csavarkulcs, a földgömb, a monitor, aztán olvasólámpa, mappa, fogaskerék. A múltkor tovább jutott. Rendezzük sorainkat Itt egy pillanatra megállunk, most a higgadtság a fontos, és az önfegyelem. Tajcsi gyakorlatokat kell végezni ilyenkor, vállak ellazulnak, a könyék lesüllyed, tekintet a jobb mutatóujjon, a figyelem a sanzsong-pontra összpontosul. Az a lényeg, hogy a csi akadálytalanul áramoljon a szervezetben, és az összes meridiánt átjárja, mert csak ily módon érjük el az igazi belső erőt. Arra pedig nagy szükségünk van. Foglaljuk össze, mit tudunk. 1. Ez a gép jó. Három hétig volt a szervizben, került bele új cédémeghajtó, 44338 forint plusz áfa. Olyan nincs, hogy egy gép három hét szervizbeni tartózkodás és 44338 plusz áfa lepengetése után nem jó. Nem lehetséges. Ilyenre nem is gondolunk. 2. A telepítőkészlet is jó. Beolvasási hibát most nem azoknál az állományoknál tapasztaltam, mint egy hónappal ezelőtt. Ha a telepítőkészlet volna hibás, akkor ugyanott volna hibás, ahol a múlt hónapban, azaz akkor most is a negyedik lemeznél kezdődtek volna a bajok. De nem ott kezdődtek. 3. Tehát a gép is jó, és a telepítőkészlet is jó. Sajnos azonban ez a jó gép rosszul olvassa ezt a jó telepítőkészletet, és ennek így semmi értelme nincs. 4. Viszont ez a gép a múlt hónapban még rossz volt, ezt onnan tudom, hogy FreeBSD telepítőlemezét is rosszul olvasta. Korábban arról a lemezről már több alkalommal problémamentesen telepítettem a rendszert, a múlt hónapban viszont sehogy. I/O-hibákba fulladt az egész. Az a leghelyesebb tehát, ha előveszem azt a cédét, és nekiállok a FreeBSD-t felpakolni. Attól nyilván okosabb leszek. Megtörtént, a FreeBSD hiba nélkül fölment, elindul, működik. De ha már itt tartunk, elővettem az OpenBSD cédéjét, azt is telepítettem ugyanerre a gépre, nem tapasztaltam közben semmi hibát. Vagyis az 1. pont látszik igaznak, ez a vasáru, mármint a Fekete Vihar, hadra fogható állapotban van, a benne lévő új cédémeghajtó ­ 44338 forint plusz áfa ­ kívánságra cédét olvas. Viszont így mind kevésbé áll össze ez az egész. Vlagyimir levele Júliusban írtam a SyMon nevű remek bootkezelőről (http://symon.da.ru), augusztusban pedig arról, hogy meg akartam vásárolni a SyMont, ám a PayPal nevű internetes szolgáltatás az én nehezen megkeresett tizenöt dolláromat nem vette át. A PayPal negyvenhárom országból fogad el pénzt, száznyolcvannégy országból nem fogad el. Magyarország a második csoportba tartozik. Leszedtem tehát a SyMont, aztán egyszer csak e-mailt kaptam Vlagyimir Dasevszkijtől, a SyMon fejlesztőjétől. Hírét vette, hogy regisztráltatni akartam, de nem sikerült, ezzel kapcsolatban érdekelné, hogy mi volt a probléma. Válaszul megírtam neki esetemet a PayPallel, pár óra múlva újabb e-mail érkezett, benne a SyMon regisztrációs kódja. Így hát újra használom a SyMont, ezért van az, hogy nálam most egyazon gépen megfér az XP, a SuSE Linux 8.2, a Debian, plusz a két BSD. Vagyis a Fekete Vihar merevlemezén tíz elsődleges partíció található, rajtuk öt különböző operációs rendszer osztozik, ebből három a napokban és minden hiba nélkül települt. Volt a SyMon jelenlétének még egy üdvös vonzata, hogy tudniillik kétszer újra kellett telepítenem a Süsüt. Nem figyeltem arra a körülményre, hogy alapértelmezett telepítésnél a SuSE Linux 8.2 felülírja a master boot recordot, vagyis lerúgja a gépről a SyMont. Ami persze nem baj, fogja az ember a megfelelő hajlékonylemezt, és annak célirányos használata révén a SyMont fél perc alatt újratelepíti. Utána megint minden működik, elindul az XP, és elindulnak a BSD operációs rendszerek, viszont nem indul el a Süsü. A visszatelepülő SyMon őt valami okból nem tudja bootolni, nyilván kideríthető, mért nem, és normális körülmények között talán meg is próbáltam volna kideríteni, de hát a környülállás most abnormális volt, a nem indítható operációs rendszer pedig génhibás. Újra felraktam tehát, viszont a telepítés kezdetén ismét elfelejtettem a bootszektor megszállásáról lebeszélni, vagyis megint repült a SyMon. Amikor pedig őt raktam vissza, akkor a Süsü repült. Így múlattuk az időt egy darabig, közben különféle cpio-hibákat volt módom megfigyelni, de mindig másokat, és sohasem ugyanazokat, mint a múlt hónapban. Ez mintha arra látszana utalni, hogy a Fekete Vihar a hunyó, ami viszont, mint fentebb láttuk, lehetetlen. Viszont ez csak a dolog egyik oldala. A másik az, hogy vajon a telepített rendszer működési zavarai csakugyan a lemezolvasási hibákból fakadnak-e. Kapcsolatom a Süsüvel úgy indult ­ még a múlt hónapban ­, hogy a negyedik cédén levő anyagok (dokumentációk, Emacs lisp cuccok, W3 meg ilyesmi) olvasása közben I/O-hibák mutatkoztak. Majd a KDE csonttá fagyott. Milyen kauzális kapcsolat lehet a fent jelzett dolgok hiánya és a KDE lefagyása között? Semmilyen. Debian, a koronatanú Most a negyedik cédével egyáltalán nincs baj, és általában sem azokat az olvasási hibákat tapasztalom, mint egy hónappal ezelőtt. Viszont a KDE ugyanúgy fagy csonttá. Továbbá írtam a múlt hónapban, hogy negyedóra elteltével az AfterStep is lefagyott. Most minden más, mint augusztusban, ám az AfterStep most is lefagy. Továbbá az Enlightenment is lefagy abban a pillanatban, ahogy belelépek, pont ugyanúgy, ahogy egy hónapja lefagyott. Vagyis, úgy látszik, vannak egyfelől a lemezolvasási hibák, és vannak másfelől a rendszer egyéb működési zavarai, e két csoport kapcsolatáról pedig nem lehet tudni semmit. Továbbá elvileg mindkettő lehetne akár hardveres, akár szoftveres eredetű. A gyakorlatban mégsem lehet, mert hiszen ha csakugyan Süsü huncutságaiból származna mindez, akkor Süsü másokkal szemben is hasonlóképp viselkedne, annak viszont nyoma volna a világsajtóban is és az interneten is. De nincs nyoma, tehát Süsü majdnem biztos, hogy ártatlan. Gyanúsítottként marad megint a Fekete Vihar. Ami viszont gond nélkül futtatja az XP-t, de elindul rajta a FreeBSD, sőt az OpenBSD is, pedig az utóbbi csakugyan nagyon úri rendszer, noch dazu az egyetlen olyan OS, amely korábban ennek a gépnek a rossz akkumulátorát komolyan sérelmezte, és miatta visszatérő jelleggel szót emelt. Persze a BSD-k igen karcsú operációs rendszerek, ezért sokkal relevánsabb körülmény, hogy a Debian GNU/Linux 3.0-t is felraktam. Hét darab cédéről van szó, szükségem is van mind a hétre, mert elég sok alkalmazást választottam ki, viszont a telepítés folyamán különös esemény nem történt. Vagyis: ha csak XP-t vagy csak Debiant használnék, vagy esetleg mindkettőt felváltva, akkor eszem ágában se volna a Fekete Viharral összefüggésben panaszkodni. Fel se merülne bennem az a gondolat, hogy ennek a gépnek baja van. Noha mégis van. Hibásan olvassa ­ és minden alkalommal másképp olvassa hibásan ­ a SuSE Linux 8.2 forrásmédiáját, és nem hajlandó normális módon futtatni ezt a rendszert, ami pedig mindenki másnál prímán bevált. Nálam lefagy a KDE, az Enlightenment és az AfterStep. Amúgy a rendszer működik, a grafikus környezet szintén, használhatok vagy fél tucat különféle ablakkezelőt, van széles sávú internetkapcsolat, tudok e-mailt küldeni-fogadni, mi kellhet még? Megmondom: szeretném érteni, hogy mi az úristen folyik itt valójában. Viszont nem értem továbbra se. Merkúr­Plutó kvadrát Leginkább arra tudok gondolni, hogy a telepítőkészlet, amit a SuSE Linux AG magyarországi irodájától kaptam, gyári hibás. Nem nagyon hibás, éppen csak egy kicsit, annyira, hogy lehet is olvasni a lemezeket, meg nem is. Alapjában persze lehet, hiszen mégiscsak működőképes rendszer áll a végén össze, viszont egyik-másik állományt nem sikerül telepíteni, továbbá láthatólag vannak olyanok is, amelyek települnek ugyan, de hibákkal, ami a későbbiekben lefagyásokhoz vezet. Lehetne ez rosszabb is, például a rendszer emelt díjas telefonszámokat hívogathatna a hátam mögött, feljelentő leveleket küldözgethetne, vagy belekeverhetne a bankbotrányba, és utána az egész ország azt találgatná, hogy mit susmusoltam Efrayim Halevivel, majd nekem kéne megszerveznem a saját elfogásomat a Suriname Torarica Hotel Casino előtt. Ennél már jobb, ha lefagy. A dolgot az tette igazán komplikálttá, hogy a múlt hónapban a Fekete Vihar cédémeghajtója is elromlott, ráadásul épp akkor romlott el, amikor a SuSE Linux 8.2 félig olvashatatlan lemezeit kellett olvasnia. Ez az időbeli egybeesés elsőre talán valószínűtlennek tűnik, noha valójában fölöttébb valószínű, mondhatni mindennapos. Már a kezdő felhasználó is tudja a saját tapasztalataiból, hogy a számítástechnikában a hibajelenség nem kivételes valami, hanem szabály, és a hibák sohasem egyedül jönnek, hanem csoportosan. Van, amikor el tudjuk őket különíteni, máskor viszont egymásra montírozódnak, mint például most is. Ha mindezt nem fogadom el, akkor maradnak az ezoterikus magyarázatok. Lehetséges például, hogy ez az egész a Vízöntőben és a második házban járó Hold hatása, vagy a Merkúr­Plútó kvadráté, esetleg a Jupiterrel szemben álló Marsé. A helyzetet súlyosbítja, hogy a SuSE Linux AG nürnbergi székházát káros hatású Hartman-zóna fölé építették, az alattam lakó faesztergályost pedig naponta látogatja egy némber, akit rendkívül negatív aura vesz körül. Végezetül a maja naptár szerinti 4 Men 13 Cumku (13.0.1.4.15) napján leszáll az égből a QQ47 nevű Nagy Tollas Kígyó, és mindenkit megesz. Váncsa István Nyomtatható verzió   Küldje tovább e-mailben   Hozzászólások