README.MAY Halálos tavasz 2000. év 22. szám Húsvét hétfőn kezdem írni ezt a jegyzetet, azon a verőfényes napon, amikor minden jóravaló magyar ember a feltámadás ténye fölött örvendezik, ennek jegyében tenyérnyi szeleteket vág a zsenge tejes bárány húsából, kirántja, megeszi, bort hoz fel a pincéből, és nagyon berúg. Sajnos azonban a jelek szerint én már nem vagyok jóravaló magyar ember, Varuna nevű számítógépem pedig végképp nem az, hanem egy gonosz barom, ami abból is látható, hogy a registryt újfent elgyalázta. Rendszerindulásnál tehát kék halálba ájul, szememre hányja, hogy nincs meg a regisztrációs adatbázis fele, újraindul, kék halál, szemrehányás, megint újraindul, odakinn közben nyári meleg van, csicseregnek a madárkák, és vidám ukránok kornyikálnak a kocsma előtt. Egyébként teljesen nyilvánvaló, hogy a registry valójában megvan és használható is, de Varuna ez idő szerint nagyon utálja, ő most titokzatos, gyötrő sóvárgást érez a lelke mélyén, legszívesebben Lisszabon óvárosában bolyongana, omladozó templomokat bámulna Alfama sikátorainak útvesztőjében, bougainvilleával befuttatott teraszokról figyelné a tovahömpölygő Tejót, miközben a fado fájdalmas-szomorú hangjaiban gyönyörködne. Viszont a Windows 2000-t egyáltalán nincs kedve elindítani. Azért megtenné, ha nagyon akarnám, de nem akarom. Elfogadom, hogy a rendszer néha összezilálódik, ki is javítom, ha kell, de nem kétnaponként. Most inkább Be OS alatt fogok írni, bár nem ezzel a céllal került fel a gépre, hanem hogy mindig legyen valami, ami elindul. Sajnos az ű, ő és í betűket nem ismeri, viszont mégiscsak valódi operációs rendszer, sőt egészen kifinomult a maga módján, ráadásul ingyenes, bárki fölrakhatja, működik. Hogy precízek legyünk, nálam ez úgy fest, hogy a Be OS bármely két, tetszőlegesen kiválasztott és időben egymásra következő összeomlás között prímán működik. Igaz, a Be OS-nél nem az egész rendszer omlik össze, csak a héj (a munkaasztal) száll el, amúgy pedig lehet, hogy ez nemcsak nálam van így, ugyanis különféle tanácsokat találtam az interneten erre az esetre vonatkozólag, ebből pedig (most még) arra következtetek, hogy ez a munkaasztal ilyen kis illanékony, de sebaj. Láttunk már ennél rosszabbat is. Az ingyenes Be OS létezéséről március folyamán értesültem különféle hírlevelekből, letöltöttem a Tucowsról, felraktam, és azóta kissé csodálkozom. (Most már nem kell letölteni, egyebek között a PC World májusi számának cédémellékletén is megtalálható.) De menjünk sorjában. * Korábban is tudtam, hogy létezik egy Be OS nevű operációs rendszer, láttam a 4.5-ös verzió demóját (tavaly októberben a PC World cédéjén szerepelt), azt is tudtam, hogy alkalmazások egyelőre nem nagyon vannak hozzá, viszont pénzbe kerül. Természetesen egyáltalán nem zárható ki, hogy a nyájas olvasó ennél jóval többet tud róla, viszont ez nem is garantált, ezért most ideírok pár dolgot, a Be OS ennyit talán megérdemel. Előtörténete 1990-ig nyúlik vissza, Jean-Louis Gassée ekkor hozta létre a Be nevű céget azzal az eldöntött céllal, hogy méltatlan világunkat karcsú és gyors operációs rendszerrel ajándékozza meg. Az első verzió az AT&T Hobbit procesz-szorára épült, aztán következett a PowerPC, később, 1995 végétől pedig a Be saját terméke, a kétprocesszoros BeBox. Ez egy komplett és exkluzív játékszer volt, rengeteg sok lukkal a valagán: négy aszinkron soros, két MIDI, két játékport, emellett a szokásosos audio, PS/2 egér, billentyűzet, infra, SCSI, plusz még egy 37 tűs úgynevezett GeekPort négy analóg bemeneti és kimeneti csatornával és két nyolcbites digitális I/O porttal; exkluzivitása abból fakad, hogy csak bejegyzett fejlesztőknek árulták. Operációs rendszere a Be OS DR6 volt, lényegében ezzel indul a Be OS látható története. A nyilvánosság előtt a Be OS mindössze két éve, a Release 3 megjelenésekor bukkant fel. Ez volt az első verzió, amit nemcsak fejlesztőknek kínáltak, hanem egyszerű súdráknak is, továbbá ez volt az első, amely Intel-platformon is elindult, mint afféle Media OS, amit nem a gép elsődleges operációs rendszerének, hanem amolyan kiegészítésnek szántak. Más szóval a Be OS fiatal, kivált, ha figyelembe vesszük, hogy az összes többi operációs rendszert az informatikai bronzkorban tervezték. A Windows 9x a DOS-ból ered, az NT és a 2000 a VAX/VMS-ből, a Mac OS a Xerox hetvenes évekbeli ábrándjaiból, tehát ezek mind akkoriban alakultak ki, amikor az a gondolat, hogy a személyi számítógép egyszer valós idejű videót, audiót vagy effélét fog kezelni, föl se merülhetett. A Be OS az egyetlen, amit eleve erre a cél- ra konstruáltak. Utolsó előtti, 4.5-ös verziója nem egészen egy éve, 1999 nyarán jelent meg, mint egy hálózati működésre és internetre fölkészített, gyors és megbízható képződmény, most pedig itt van az 5-ös, amit úgy lehet telepíteni, hogy az alaprendszert a legcsekélyebb módon sem kell megbolygatnunk. 1. kép. NTFS meghajtón lévő állományok a Be OS alól nézve A letöltött állományt Windowsból elindítva létrejön egy alkönyvtárunk, benne az image.be nevű állománnyal; ez a Be OS univerzuma. Kívülről nézve egyetlen állomány, belülről nézve viszont teljes, leginkább talán a Unixra emlékeztető állományrendszer. Indítani is lehet a Windowsból, de persze ilyenkor a teljes rendszer újraindul, mégpedig hajlékonylemezről, minthogy boot manager vagy efféle nincs. (Windows 9x esetében hajlékonylemez nélkül is megpróbál elindulni, aztán vagy sikerül neki, vagy nem.) Természetesen a hajlékonylemezes indítás lassú, viszont amikor a rendszer fölállt, meg fogunk lepődni. A Be OS helyből látja az összes meghajtónkat, az NTFS és a Linux ext2fs formátumúakat is, sőt meg tudja nyitni a rajtuk lévő állományokat, például az 1. képen két JPG állományt látunk a Be OS saját (igen mérsékelt tudású) képnézegető appletjével, ám ez a két JPG állomány egy NTFS meghajtón található. Indulásként ennyi elég is ahhoz, hogy a Be OS a figyelmünket kiérdemelje, de ez még nem minden. A Be OS minden különösebb bizgatás nélkül elfogadja a ZIP meghajtót (Linuxnál kissé árnyaltabb a kép), felismeri a SCSI kártyát, a hálózati kártyát, a hangkártyát és így tovább. Sajnos az itt tárgyalt Personal Edition belső modemet nem kezel, noha a szíve mélyén érzi, hogy a PCI sínen ül egy szerkezet, amely a Rockwell névvel azonosítható, bánni azonban nem képes vele, így kénytelen voltam külső modemet akasztani az egyik soros portra, azzal nincs is semmi gond. Mindenesetre tárgyszerűen állapíthatjuk meg, hogy ezt a rendszert könnyebb működésre bírni, mint akármelyik Linux disztribúciót, nem is beszélve az NT 4.0-ról, vagy pláne a néhai DOS-ról, ahol az egérmeghajtót is külön kellett telepíteni, ha még emlékszünk rá. Azt mindenesetre tisztázzuk, hogy a Personal Edition fél gigát foglal el, nem többet, nem is kevesebbet, azaz kisebb meghajtóra nem telepíthető, nagyobbra pedig sohasem hízhat, akármekkora lemezhelyünk volna erre a célra. Ha viszont akad felmountolható nem tömörített meghajtónk, akkor azt a Be OS írja-olvassa, azaz pakolhat rá dokumentumokat. Nagy szomorúságra ad okot viszont, hogy a Personal Edition nem tudja kihasználni a többprocesszoros rendszerek előnyeit, ha tehát a nyájas olvasó gépében négy, nyolc, tizenhat vagy akárhány processzor ketyeg, akkor indokolt lesz a Pro Edition megvásárlásán elgondolkodni. Azért olyan nagyon mégse kapkodjuk el. A Be OS-szel foglalkozó (és nyilván Be OS-hívektől származó) irodalom szerint a rendszer stabilitása abból származik, hogy minden processz saját címtartományt használ, a gyorsaság pedig abból, hogy jóformán valamennyi síkidom, amit a képernyőn látunk, a hozzá tartozó szálon lóg, mint a karácsonyfadísz, s ezért sohasem kényszerül mozdulatlanná merevedni. Nálam ez se egészen ilyennek mutatkozik. Hogy precízek legyünk, én több csonttá fagyott ablakot láttam, mint elevent, sőt azt kell mondanom, hogy a derék, öreg Windows 3.1 ehhez képest az élet vize maga. Jó, mint mondtam, a Be OS esetében nem a rendszer fagy le, hanem a felhasználói felület, csak az a baj, hogy ezt követően a rendszerhez nem lehet hozzáférni. Itt is van olyan, hogy --, ennek hatására a Team Monitor nevű békefenntartó alakzat jön elő, amelynek révén a Trackert vagy a Deskbart tarkón lőhetjük, legalábbis elvben. A gyakorlatban rendszerint az történik, hogy a -- eredményeképp az egész rendszer elhajítja a sarlót meg a kalapácsot, és újraindul. A grafikus shell kivégzésének lehetősége természetesen abból fakad, hogy mind a Tracker (a munkaasztal), mind pedig a Deskbar (a képek jobb felső sarkában látható álló téglalap, amelyen a futó alkalmazásokból lehet választani, a tetejéből pedig további szerteágazó menürendszer csalható elő) egyszerű alkalmazás, ahogy alkalmazás például a Media Server, ami az audio és video I/O kezelésére hivatott. Általában amit a Windows alatt szolgáltatásnak nevezünk, az itt alkalmazás, és így könnyebb agyoncsapni, bár tapasztalatom szerint szükségtelen is, előbb-utóbb magától felfordul a nyomorult, és többnyire az egész tyúkól ráomlik egy füst alatt. Meg rám is, ha éppen Be OS alatt dolgozom, akkor pedig engem aligha fog meghatni a pervasive multithreading meg a realtime scheduling meg a többi hókuszpókusz, hanem belátom, hogy Be OS alatt cikket írni kissé kockázatos. Nem lehetetlen, csak épp a hátunkon áll fel a szőr. Nyilván zenét is lehet szerezni, ahhoz bizonyára éppen az kell, hogy hajcsavarókra spulnizzák a művész idegeit, bár ha valamely felebarátom most akarná megírni a maga ötödik szimfóniáját, nem biztos, hogy a Be OS-szel való kacérkodást javasolnám neki. 2. kép. Két elérhető és használható eszköz a Be OS alatt: az Opera és a VIM 3. kép. Szövegszerkesztő (AbiWord), karaktertábla és fontnézegető a Be OS alatt 4. kép. A Be OS úgynevezett terminálja egy hagyományos bash shell, de van itt csomagkezelő és virtuális képernyőkezelő is Egyébként az operációs rendszereket olyképpen szoktuk hanyatt lökni, hogy alkalmazásokat indítunk el alattuk, a Be OS esetében nem egészen így van, ehhez tudniillik alkalmazásaim jóformán nincsenek is. Igaz, a beépített és elsősorban dokumentumok offline olvasására való böngésző leváltására kerítettem egy Operát, az működik, sőt van egy működő szövegszerkesztő is, a VIM (a 2. képen az Operával látjuk együtt), bár az nem ajánlható mindenkinek. Más nemigen akad, próbáltam ugyan széjjelnézni az interneten, egy-két dolgot találtam is, ilyen például az AbiWord, ami a 3. képen látható, sajnos azonban mindegyik olyan, mintha egy nyírségi általános iskola informatikai szakkörének nem különösebben igyekvő tagjai hozták volna össze. Tegyem hozzá, hogy aki Windows alá keres shareware/freeware alkalmazásokat, az ilyen tákolmányokkal a legrosszabb álmaiban se találkozik. (Amúgy AbiWord Linux alá is létezik, éppenséggel az a változat se a világ nyolcadik csodája, de messze jobb, mint ez.) Egyébként a VIM jön a rendszerrel együtt, ahogy jön vele a bash shell, plusz a szokásos Unix segédprogramok gyűjteménye, továbbá van csomagkezelő, virtuális képernyőkezelő (mindezt a 4. képen tekinthetjük meg), és sok más, a Unix világából esetleg ismerős dolog; ennyit arról, hogy az összes többi operációs rendszer a múlt mélységes kútjából bújt elő, míg viszont a Be OS minden ízében mai koncepciókat megtestesítő, harmatos, üde teremtmény, amelynek nem múltja, hanem csak jövője van. Hát persze. 5. kép. Ízelítő a Be OS áttekinthető menürendszeréből A grafikus héj - ami el szokott szállni - megint csak nem a műfaj csúcsa, a KDE-nek vagy pláne a Gnome-nak a nyomába se ér, hogy mást ne mondjak, a menürendszere néhol kissé szerteágazóra sikeredett, például az 5. képen azt látjuk, hogyan lehet benne nyolc emelet mélységig lejutni. Az állománykezelőről inkább szó se essék, még az a szerencse, hogy van a bash, így legalább lehet másolni vagy mozgatni ezt-azt, ha nagyon muszáj; egy Mindnight Commander persze nagyon nem ártana, de nincs.   De hagyjuk a fanyalgást.   A Be OS állományrendszerét elsőre a Unix és a Mac sajátos kevercsének látjuk, egyfelől van ben-ne /bin, /etc, /lib, /home és hasonlók, másfelől viszont a meghajtókat külön-külön felmountolja a munkaasztalra, ami, ha jól értem, a gyökérkönyvtárnak felel meg itt (tehát ez a /). Betűjelet persze nem rendel hozzájuk, így nekem van négy darab /ext2 untitled nevű micsodám. Ezek a Linux partíciók, a Be OS, mint mondtam, látja őket, mindamellett olyan az egész, mintha volna négy fiam, mindegyiket Kovács Zoltánnak hívnák, és így sohase tudnám, hogy melyiket kell fölpofozni. Belső lényegét tekintve a Be OS állományrendszerének (BFS) van egy okos jellemzője, a naplózás. Mielőtt a rendszer bármit is megváltoztatna, előbb szépen lemezre írja, hogy mit akar csinálni, így ha akció közben lecsap a ménkű - és már mért ne csapna le -, akkor a naplóbejegyzés alapján a dolog visszaállítható. Mondjuk, déltájban bemegy a feleség a spájzba és ott cetlit talál, amely szerint Elindultam a szilvalekvárral a konyha felé, akkor máris tudja, hogy férjura reggel óta a Hatlépcsősben enyészik a lekvárral együtt, tehát lemegy ő is, vásárol egy új szilvalekvárt, odateszi a réginek a helyére, és minden megoldódott. Lemezellenőrző program - amilyen például a chkdsk vagy a Unix alatti fsck - a Be OS-ben nincs is, ha tudniillik rendszerindulásnál lezáratlan bejegyzés bukkan elő, akkor csak vissza kell lapozni a naplóban, és máris indulhat a hullámvasút. Persze a meghajtókon lévő adatok egy része néha így is megsemmisül, de hát ez a körülmény a meghajtók és az adatok belső lényegéből fakad. Egyébként az állományrendszer 64 bites, tehát terabájtos méretű lemezterületeket tud kezelni (nyilván nem a Personal Edition, hanem a Pro), sőt arra is képes, hogy több fizikai meghajtót egyetlen partícióban lásson. Ez épp a fordítottja annak, amit a bronzkorban megszoktunk, akkor szét kellett szabdalni a meghajtókat, hol ezért, hogy azért. (Ha már nem emlékeznénk, egy időben 32 M volt a partíció maximális mérete). Most viszont megtehetjük, hogy mondjuk négy darab, egyenként 18 gigás pörgettyű egyetlen 72 giga terjedelmű meghajtónak látszódjék, noha ekkorát egyelőre kapni se lehet, de ha volna is, a négy fizikai meghajtó potenciálisan négyszer akkora teljesítményre képes, mint egyetlen túlméretes malomkerék, továbbá ha négy meghajtóból egy elromlik, még mindig maradt három, ha pedig egyből egy romlik el, akkor a továbbiakban csak az imakönyvre támaszkodhatunk.   Egyszóval vannak a Be OS-ben ígéretek, ad abszurdum az se kizárt, hogy pár év múltán ez lesz a munkaeszközünk, bár nem is valószínű, kivéve, ha csakugyan multimédiás formában kívánunk szólni a néphez. Bár a fene tudja. Az is lehet továbbá, hogy a Be OS a szórakoztató elektronika világába fog behatolni, Stinger néven már tavaly megjelent egy legallyazott változata, ami a WebPadnek nevezett földi hívságban fut, persze ebben a piaci szegmensben a Windows CE-vel és elsősorban a mögötte álló marketinggel kell szkanderoznia. Aztán ott van a stúdiók világa és így tovább. De ez nem a mi asztalunk, jóslásokkal ez a rovat egyébként se foglalkozik, a jövőt pedig kiszámítani nem lehet, hiszen az informatikában a technológiai kiválóságnak a piaci sikerhez tudvalevőleg vajmi kevés köze van. A fejlesztők ábrándjai ismertek, ezek szerint a Be OS két év múlva belépő szintű kiszolgáló OS lesz, megkopasztott változatai pedig különféle kütyük belsejében villognak, egyebek között videotelefonokban, tévékben, hifi-berendezésekben, sőt akár hűtőszekrényekben is. Legfeljebb lefagy a hűtő. Abból azért nagy baj nem lehet. * 6. kép. A szöveg a Be OS-ről szó, de Linux alatt készül Viszont a lefagyások problematikáját most már árnyaltabban közelítem meg. Valójában a Be OS sem elsősorban azért került föl Varunára, hogy írjak róla, hanem mert látni akartam, hogyan viselkedik egy másik operációs rendszer ezen a gépen; hát így. Mellesleg, ahogy a föntebbiekből kiderül, telepítettem egy Linuxot is, sőt ezt a cikket már KDE környezetben, az érdemdús StarOffice szövegszerkesztőjét használva fejezem be (6. kép). Persze a Linux erényei néha hátrányként jelennek meg, arra gondolok, hogy ez egy fölöttébb szórakoztató operációs rendszer, a szabadidő kultuált eltöltésének mindennél hatékonyabb eszköze, mármost nekem szabadidőm évek óta nincs, egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy órákon vagy napokon át gyönyörködjek a rendszer szépséges titkaiban, viszont a Linux ezt úgyszólván kiköveteli. Egyébként azt már többször említettem, hogy Windows alatt is használok Unix eredetű dolgokat, például basht, de a Mandrake Linuxban levő bash sokkal jobb, ahogy az ottani Viper is jobb, mint a win32-re portált VIM vagy Elvis, nem is beszélve a Gimp-ről (7. kép), ennek a windowsos változata továbbra se működik, Linux alatti megjelenési formája viszont ígéretes. Persze én igazából nem őrá vagyok kíváncsi, hanem csupán arra, hogy mit művel az én gépemen a Linux, ami ugyebár roppant stabil rendszer, hiszen harcedzett Linux-veteránok szokták hangoztatni, hogy ezt az OS-t ők még sohase látták kiakadva. 7. kép. Windows alatt a Gimp egyelőre semmire se jó, Linux alatt viszont működik Hát én tudtam volna mutatni nekik ilyet. Nálam a Linux szövegszerkesztés közben is el bír szállni. Olyan is megesik, hogy felbukkan a bejelentkező ablak, aztán csak tél van és hideg és hó és halál. Összegezve: Varunán három, igen stabilnak mondott rendszer kapott otthont, ám ők a legkevésbé sem érzik magukat otthonosan, sőt nagyon is űzöttek, s ezért epilepsziás rohamokban szoktak összeomlani. Három stabilnak mondott rendszer nem lehet sáros egyszerre. Ha ezen a gépen nemcsak a Windows 2000 fagy le gyakran, hanem a Be OS is meg a Linux is, akkor valószínűleg a gépben van a hiba. Sőt azt kell mondanom, hogy még aránylag a Windows 2000 bírja legjobban a strapát, itt még a legnagyobb pánik esetében is van mód ar-ra, hogy viszonylag kulturáltan indítsam újra a rendszert; máshol ez se biztos. Mellesleg éppen most szereztem hozzá egy összeomlás-gátló csodafegyvert, ez az AntiCrash 2K v2.0, egy Javában írt dolog, amit azért fejlesztettek ki, hogy a Windows 95/98/ NT/2000 egyáltalán ne omoljon össze. A readme-állomány, amit mellékeltek hozzá, elmélyed a technológiai részletekben is, ebből lefordítok két mondatot, de úgy, hogy az eredeti szöveg nyelvi szépségei megmaradjanak. Tehát: AntiCrash egy program, amit Java [egy programozási nyelv] alatt készítettek, használja a Java lehetőségeit, mint például többszálúság. A szoftver vezérli a memóriaszálakat és szintén erőlteti a szoftver által küldött parancsot, hogy a Rendszer Magot elérje, ami fontos rész a rendszer összeomlásba üldözésében. Ez a kristálytiszta stílus a későbbiekben némiképp ködösebbé válik, de sebaj, végül is nem dalnokversenyen vagyunk. Letöltöttem, telepítettem, elindítom, azt mondja, hogy AntiCrashRun.ex.exe has generated errors and will be closed by Windows. You will need to restart the program... És nem is indul el egyáltalán. Hát ez van most. Parádés kiépítésű számítógépemben emésztő kórság lakozik. Orvosolni én ezt nem tudhatom, minthogy a hardverhez böszme vagyok, csakis szakember segíthet, de mit mondhatnék neki? Már látom is, amint felkeresem az alaplapok, kártyák és meghajtók tudós mesterét, ő megkérdezi, mi a bajunk, eltűnődöm, miképpen lehet ezt megmagyarázni, s a végén azt mondom, hogy ez a gép időnként kovászos uborkának képzeli magát. - Tehát kovászos uborkának - mondja ő, bólogat, utána pedig nézzük egymást, hosszan, tűnődve, szomorún. Váncsa István Nyomtatható verzió   Küldje tovább e-mailben   Hozzászólások