2003. év 35. szám
A szerző találkozik Süsüvel, a sárkánnyal, akit mások SuSE Linuxnak
(most éppen 8.2-es verziónak) neveznek, hosszan tusakodik vele, de a végén
rájön, hogy nem Süsü az ellenség, hanem a Fekete Vihar
Találtam egy príma bootkezelőt, itt hagytuk abba a múlt hónapban; a
neve SyMon, ára tizenöt dollár. Ennek fejében a vevő annyi rendszerre
telepíti a szerzeményét, ahányra csak akarja. Most tehát "Budapest ujjong,
dalol, fizet", hogy Adyval fejezzem ki magam. Kinyitom az én kincses ládikámat,
és eljuttatom Dasevszkij úrnak, a SyMon létrehozójának azt a háromezer-ötszáz
forintot, amit ő minden kétséget kizáróan megérdemel. Ennek érdekében
fölkeresem a http://symon.da.ru weboldalt, ott a Purchase menüpontra kattintok,
kitöltöm az első űrlapot, klik-klakk, máris ott vagyok a kasszánál. Aztán
nincs tovább. A SyMon a PayPal révén vásárolható meg, a PayPal pedig csupán
negyvenhárom országból fogad el pénzt, száznyolcvannégy országból nem
fogad el. Magyarország a második csoportba tartozik, ahogy ide tartozik
egyebek között Csehország, Jordánia, Liechtenstein, Málta, Monaco, San
Marino, Szaúd-Arábia, Szlovénia, az Egyesült Arab Emirátusok, a Vatikán
és Brunei is. Ami egyben azt jelenti, hogy őfelsége Haji Hassanal Bolkiah
Mu'izzaddin Waddaulah, Bru-nei szultánja nem tudja megvásárolni a SyMont,
hiába is akarná. Pedig ő nemcsak szultán Bruneiben, hanem emellett ő a
miniszterelnök, a védelmi miniszter, a pénzügyminiszter, továbbá ő az
ország vallási vezetője, amúgy pedig kitűnő pólójátékos, két felesége,
tíz gyereke és tizenegymilliárd dollárja van. Jól ki tudná belőle fizetni
a SyMont, de nem teheti, mert nem ad rá módot a PayPal. Vlagyimir Dasevszkijből
így sohase lesz multimilliomos.
A grub dicsérete
Letörlöm tehát a SyMont, amely most már a rendszerindulás késleltetésével
próbálja kiverni belőlem Dasevszkij úr tizenöt dollárját, helyébe a grub
kerül, legalábbis átmenetileg. A maga műfajában a grub is nagyszerű képződmény,
teljes nevén GRand Unified Bootloader, magyarul Hatalmas Egyesített REndszerbetöltő
(röviden HERE), továbbá ingyenes is, tehát addig használom, ameddig akarom,
s nem kell közben arra gondolnom, hogy a PayPal üzemeltetői eddig csak
negyvenhárom országról tanultak az iskolában. Eredetileg a grub a GNU
Hurd operációs rendszerhez készült volna, 1999 óta számít bejegyzett GNU-csomagnak,
mostanában a nagyobb Linux-disztribúciók része. Emiatt sokan natív Linux-alkalmazásnak
hiszik, noha nem az, illetve csak annyiban, hogy a lefordításához kell
a GNU-környezet, benne a GNU binutils2.9.1.0.23, vagy ennek valamely
későbbi változata. Ilyen GNU-környezet a Cygwin is egyebek között. Ettől
eltekintve a grub bizonyos értelemben az operációs rendszerek fölött áll,
ahogy a bootkezelők általában. Utóbbiak közül azzal válik ki, hogy beállításait
egyszerű szöveges állományban tárolja, ha pedig ilyen állomány nem létezik
(netán letöröltük), akkor a grub promptja jelenik meg előttünk, s rájövünk,
hogy valamiféle parancsértelmezővel állunk szemben, hasonlóval, mint a
cmd, sőt a command.com (ha emlékszik még rá valaki), a bash, a ksh, meg
a többiek. A rendszer elindítása kétféleképp történhet. FreeBSD, NetBSD,
OpenBSD és Linux esetében közvetlenül, vagyis egyszerűen megadjuk az indítandó
állomány nevét és lakcímét, valahogy így: grub> kernel /vmlinuz root=/dev/hda1,
más operációs rendszereknél, például Windowsnál az illető rendszer saját
gyújtószerkezetének felhasználása révén; ez se különösebben bonyolult.
Normális körülmények között ezek a parancsok a /boot/menu.1st állományban
vannak, a grub pedig csinál az egészhez egy csillogó-villogó revüdíszletet,
ám ez nem szükségszerű. Mint fentebb írtam, ha nincs menüállomány, akkor
a grub promptja jelenik meg, tehát a fekete képernyő, benne annyi, hogy
grub>. Mi, persze, tudjuk, mi ez, s ha például a FreeBSD-t akarjuk elindítani,
akkor beírjuk a következő három parancsot: grub> root (hd0,a) grub> kernel
/boot/loader grub> boot Ez így nem valami slágfertig ugyan, ámde az is
biztos, hogy ebbe a gépbe illetéktelen és avatatlan egyed sebtében belekotorni
nem fog. Viszont az avatott egyed bejuthat és ráadásul sok vidám pillanatot
tud szerezni számunkra, például érdekes ötletekkel színesítheti a grub
menüjét, közben pedig a grub által is ismert cat parancs révén átszálazhatja
az /etc/passwd állományt. Úgyhogy mégis jobb, ha van menü, mert abban
le lehet tiltani a parancssorhoz való hozzáférést és magának a menünek
az átírását, továbbá a menüpontokhoz külön jelszavakat rendelhetünk, emellett
némi furfang és képzelőerő birtokában további kópéságokkal keseríthetjük
a betörni szándékozók mindennapjait. Igen komoly alkalmazás a grub, noha
csak úgy felmegy a Linuxszal, és utána általában kétállású kapcsolóként
működik, balra Linux, jobbra Windows vagy megfordítva. Pedig ennél több
figyelmet érdemel.
Süsü belép
A grub ezúttal a SuSE Linux 8.2-vel költözött a gépre, utóbbi pedig azért
került oda, mert tavasszal és ősszel ez a szokás, mármint nálam és a SuSE
Linux 7.3 óta. A SuSE évente kétszer terem, most a májusi szüretről lesz
szó, és azért csak most, mert e sorok írója közben nyaralni ment. Egyébként
pedig Magyarországon alighanem ez a legnépszerűbb disztribúció, ott van
a Sulinet Expresszben, van magyar beceneve Süsü , és mindenekelőtt
van működő magyarországi képviselete, ami a többi disztribúciónak nincs
vagy nem látható (ami egyébként ugyanazt jelenti gyakorlatilag). A 8.2-es
verzió áll öt darab CD-ből és két DVD-ből, egy hatszáz oldalas rendszerkézikönyvből,
egy négyszázötven oldalas felhasználói kézikönyvből, valamint egy narancssárga
regisztrációs lapból, amelynek okszerű kitöltését és postára adását követően
telepítési támogatásra jogosult felhasználónak érezhetjük magunkat. Összességében
véve a SuSE Linux 8.2 Professional megfelel a Red Hat Linux 9 Professionalnak,
mindkettő a 2.4.20-as kernelre, a 2.3.2-es glibc-re épül, a grafikus alaprendszer
az XFree86 4.3.0-s kiadása, a fordító a Red Hat esetében a gcc 3.2.2,
a Süsünél a gcc 3.3. A Software Station weboldalán pedig azt látom, hogy
a Red Hat Linux 9 Professional ára ötvenhatezer forint, a SuSE Linux 8.2
Professinalé (magyar verzió) tizennyolcezer. A telepítés nagyjából ugyanaz,
amit az előző két verziónál megismertünk, habár tetszetősebb. Új vonás,
hogy a telepítő a hálózati konfigurációt is elrendezi, tehát a hálózati
kártyát, a modemes, ISDN- vagy ADSL-kapcsolatot, ezt le is teszteli, és
ha működik, felajánlja, hogy letölti a frissítéseket. Igennel válaszolok,
a művelet csakugyan végbemegy, ami azt jelenti, hogy a kapcsolat esetemben
az ADSL működik. Nagy dolog ez, számomra legalábbis, minthogy a SuSE
Linux 8.1 alatt nem működött, az a verzió a PCIMCIA hálózati kártyát nem
tudta használni, így aztán én se tudtam használni őt. Itt viszont azt
látom, hogy még be se jelentkeztem, és a rendszer máris letölt, így aztán
óvatos derűlátással tekintek a jövőbe. Hamarosan kiderül, hogy ebből,
mármint a derűlátásból, vissza kell vennem valamennyit.
A fagy baltája villog
Befejeződik a telepítés, bejelentkezem az alapértelmezett grafikus környezetbe,
ami a KDE 3.1.1, az elkezd felállni, aztán a "Panel betöltése" nevű stációnál
lefagy. Úgy fagy le, hogy ki se lehet lépni a grafikus környezetből, tehát
nem lehet átlépni szöveges módba és onnan valamifajta kultúremberhez illő
visszavonulási módot kezdeményezni, erről szó sincs. Az egész rendszer
dermed sóbálvánnyá, Lót feleségéhez hasonlatosan, újraindítani nem lehet,
reset gomb ma már nem létezik, ez meg ráadásul egy noteszgép, ki kell
belőle venni az akkumulátort, nincs jobb megoldás. Ki is veszem, de semmi;
ekkor tűnik fel, hogy a gép hátuljából kilóg egy madzag, aminek a másik
vége a konnektorba van dugva, sebaj, a kezem ügyében lévő machete egyetlen
csapásával átvágom a zsinórt, s voilŕ, a rendszer újraindul. Fentiekből
persze semmi következtetést nem vonok le, a számítógép olyan, hogy néha
lefagy. Ebben különbözik például boldogult anyám Singer varrógépétől;
az nem fagyott le sohasem. Megint bejelentkezem, és megint a KDE alá,
minthogy a fönti eset sajnálatos véletlen lehetett csupán, egyedi túlkapás,
ami semmiképp se jellemző. A rendszer a "Panel betöltése" nevű stációnál
lefagy, utána minden úgy történik, ahogy föntebb leírtam, leszámítva a
tápegység zsinórjának átmetszését, azt ugyanis már abszolváltuk. Megint
újraindítok, de most az Enlightenment ablakkezelőt választom a KDE helyett,
belelépek, megjelenik az alapértelmezett háttere, majd az egész lefagy.
Nyájas olvasóm nyilván hardverhibára gyanakszik, tehát meg kell említenem,
hogy ugyanezen a hardveren más operációs rendszerek (XP, FreeBSD, QNX,
Debian és nem utolsósorban SuSE Linux 7.3) különösebb baj nélkül futnak.
Most ugyan csak XP van a SuSE Linux 8.2 mellett, minthogy a SyMon forgatókönyvön
kívüli távozásával új helyzet állt elő, és persze az XP problémamentesen
működik. Sohasem fagyott még le, hogy pontosak legyünk. Viszont, mondhatná
nyájas olvasóm, könnyen elgondolható, hogy éppen most bukkant föl valami
hiba a hardverben, valami új mozzanat, hiszen a hiba olyan, hogy nem az
idők kezdete óta létezik, hanem egy konkrét időpontban jön létre. Addig
nem volt, azóta viszont fennáll. Az pedig, hogy az XP-t nem zavarja, semmit
se jelent, hiszen tudvalévő, hogy a Linux finom, úri rendszer, s ennek
megfelelően sokkal nagyobb igényeket támaszt a hardverrel szemben, mint
a Windows. (Ezt ugyanis a Linux érdemeként szokták említeni, tehát eszerint
a Linux olyan automobil volna, ami az M7-esen tengelytörést kap az első
húsz kilométer után, és pont ezért szeretnénk őt annyira. Persze valójában
nem olyan, vagy legalábbis nem ezért szeretjük.) Újraindítok, most az
AfterStep ablakkezelőn belül próbálom megvalósítani enmagamat és íme,
sikerül. Működik. Mintegy tizenöt percen át. Akkor lefagy.
Szabványosak leszünk
Azt hiszem, helyes, ha szétnézek az interneten arra vonatkozólag, hogy
mások mit mondanak a SuSE Linux 8.2-ről, a kép vegyes, de olyat, mint
én, senki se látott. Másoknak is vannak problémáik, de az X sorozatos
lefagyásáról szó sincs. Egyébként a telepítő pontosan ismerte fel a hardvert
(videokártyát, monitort, hangkártyát stb.), úgyhogy máshol lehet a baj.
Tény, hogy nem mindenben az alapértelmezett telepítést választottam, mert
például van csaknem tíz gigabájtnyi szabad lemezterületem, és nem akartam
volna, hogy Süsü az egészet lenyúlja. Továbbá van kéttucatnyi olyan alkalmazás,
amit én kedvelek, és ami alapértelmezés szerint nem kerül fel a gépre,
tehát egyenként választottam ki a telepítendő csomagokat. Mellékesen megjegyezve
a negyedik cédé hibásnak mutatkozott, emiatt hat csomag nem tudott fölmenni,
konkrétan a következők: xv, xsession, xzgv, Mule-UCS, fvwm-themes és w3m-el,
de hát ezeknek a rendszer működéséhez semmi közük. Viszont így nem tudom,
mi van akkor, ha felhasználó nem hozakodik elő különféle ötletekkel, hanem
feketén bólingat, mint az eperfa lombja, vagyis mindent ráhagy a telepítőre,
és így egy tökéletesen szabványos képződmény áll elő. Ki kell próbálnom,
milyen az. Másnap tehát lesöpörtem a rendszert és felraktam újra, szigorúan
alapértelmezés szerint, a telepítő most is konfigurálta a hálózatot, letöltötte
és installálta a frissítéseket, minden a lehető legszabályosabban és legalakiasabban
ment végbe, kivéve, hogy a negyedik CD hibája miatt a susetour_hu nevű
állomány az ünneplő sokaságból kimaradt. Bejelentkeztem, előtűnt a KDE
logója, tehát a grafikus környezet kezdte fölépíteni önmagát. A "Panel
betöltése" nevű stációnál pedig éppúgy lefagyott, mint egy nappal előbb.
Hippológiai megfontolások
Eszerint tehát a KDE továbbra is reménytelen, korábbi tapasztalataim alapján
pedig joggal feltételezhetem, hogy az AfterStep és az Enlightenment háza
táján se érnék el említésre méltó sikereket. Nyilván akkor járok el helyesen,
ha telepítem az összes elérhető ablakkeze- lőt, végigpróbálom őket, aztán
majd lesz valahogy. Meglepő, de más ablakkezelők nem omlanak vagy legalábbis
még nem omlottak össze. (Mondom mindezt a harmadik napon.) Működőképes
benyomást kelt a Blackbox, az IceWM és a Window Maker, de a többi is (fvwm2,
mwm, twm stb.), tehát a grafikus rendszer részben totálkáros, részben
viszont hadra fogható. Ennek ugyan semmi értelme, de hát mit tehetünk.
Korábban már megemlítettem, ha csak érintőlegesen is, az X11 néhány ablakkezelőjét,
különös tekintettel a pehelysúlyúakra, sőt baráti szókkal illettem őket,
innen nézvést tehát panaszra nem is lehet okom. Ezek az ablakkezelők tág
határok között konfigurálhatók, a felhasználó olyan munkakörnyezetet hoz
általuk létre, amilyet csak akar. Már ha akar egyáltalán ilyesmit, hiszen
a parancssorból bármi elérhető. Nekem a KDE igazából nem hiányzik, jól
elvagyok például az mwm-ben, Süsü innen nézvést megnyerő benyomást kelt,
utoljára a 7.3-as verziója volt ilyen, a 8.0 kevésbé, a 8.1-ről ne is
beszéljünk. Most megint szolgálatkész, fürge, nem idegesít. Másfelől viszont
a SuSE alapértelmezett grafikus környezete a KDE, a 8.2-es verzióról szóló
méltatások jelentős részben a KDE felületen található mütyürök szín- és
formavilágát méltatják. Úgy tűnik, a SuSE mint fejlesztő erre összpontosítja
az erőfeszítéseit, erre büszke. Amint egy fedezőmén tulajdonosa az illető
jószág férfiasságára büszke, nem pedig az erkölcseire vagy a fogsorára.
Tehát a SuSE Linux 8.2, ha a KDE nem működik benne, olyan, mint egy ivartalanított
fedezőmén, így is szép, erős, impozáns, de valahogy mégse az igazi. Továbbá:
ez az egész arra utal, hogy a grafikus alaprendszerben, ahogy az az én
gépemen összeállt, van némi gubanc. Mert, ugye, nemcsak a KDE használhatatlan,
hanem az Enlightenment és az AfterStep is, tehát a probléma valamelyest
szélesebb. Márpedig az avatatlan felhasználó, aminő méltatlan személyem
is, nem okvetlenül örül annak a gondolatnak, hogy az OS feneketlen bugyraiban
káosz honol.
Lelepleződik a Fekete Vihar
Viszont, mint már kiderült, ezzel a dologgal egyedül maradtam, hasonlóról
se a weben, se a hírcsoportokban, se a levelezőlistákon senki nem beszél.
Úgy tűnik, az egész világon egyetlen olyan számítógép létezik, amivel
a SuSE Linux 8.2 nem tud szót érteni, ez az én noteszgépem, a Black Storm,
magyarul Fekete Vihar. Ezt a szép nevet mostanában adtam neki, ugyanis
olvastam, hogy a Cray egy új szuperszámítógépet barkácsol, lesz benne
több mint tízezer processzor (AMD Sledgehammer @ 2.0 GHz), processzoronként
egy gigabájt memória és összesen 240 TB lemezterület (részletek a http://www.cray.com/news/0210/sandiaredstorm.html
címen). Kilencvenmillió dollárba kerül, jövőre áll üzembe, SuSE Linuxot
fog futtatni és a Red Storm nevet kapta a keresztségben. Nekem ez a név
azonnal megtetszett, viszont beláttam, hogy nálunk ez aligha volna politically
correct, úgyhogy legyen inkább a noteszgépem Black Storm, Fekete Vihar.
Abból baj nem lehet. Közben nekiálltam felrakni rá a Gnome környezetet,
ám itt már a második cédénél jönnek a problémák, azt mondja, hogy "vte-0.10.17-20.i586.rmp
failed". A vte egy "experimental terminal emulator", vagyis valószínűleg
semmi szükség rá, de ez azért jót nem jelent. Nem bizony, mert következő
lépésben zátonyra fut az xcat, majd pedig a gnome2-SuSE-0.1, ami a "GNOME
2.x környezet alapértelmezett beállításai a disztribúcióban", ezt mondja
róla a telepítő. És utána sorozatban jönnek az I/O-hibák. Két lehetőség
van. Az egyik, hogy a SuSE dobozában lévő cédékészlet hibás, de ez nem
valószínű, hiszen az első két telepítés alkalmával a negyedik cédénél
kezdődtek a bajok, a másodikkal nem volt semmi gond. Egy cédélemez, ami
a tokjában lapul, nem válik olvashatatlanná negyvennyolc óra alatt. A
második lehetőség az, hogy a meghajtó megy a szemem láttára tönkre, tehát
ma rosszabb, mint tegnap volt, és holnap rosszabb lesz, mint amilyen ma.
Úgy fogok erről megbizonyosodni, hogy most kulturáltan leszedem a SuSE
Linux 8.2-t, és megpróbálom felrakni a FreeBSD-t. Ha befuccsol a telepítés,
akkor minden OK, tönkrement a CD-meghajtó. Ha viszont fölmegy, akkor nem
tudok mit mondani, passz. Elindítom a FreeBSD telepítését, jó darabig
problémamentesen folyik minden, egyszer csak azt mondja, hogy "kdeutils-3.0.4
aborted". Sínen vagyunk. Azt javasolja a telepítő, hogy válaszszak másik
forrásmédiát, vagy a KDE helyett egy másik, esetleg egyszerűbb grafikus
környezetet, és kezdjem elölről. A továbbiakban pedig egyetlen csomagot
se tud installálni, tíz perc után nagy nehezen kilövöm. Ezt a rendszert
erről a konkrét lemezről már több alkalommal raktam föl, sose volt semmi
baj. A kép tehát összeállt: Süsü ártatlan, a gonosz szellem a Fekete Vihar
mélyén lakozik. Elromlott a cédémeghajtó, és ennek épp most, Süsü telepítése
közben mutatkoztak az első jelei. Szerencsére az ármány idejekorán lelepleződött,
most tehát: "Mosoly nyílik és dal fakad,/bú, baj bánat messze szalad!"
ahogy ezt Süsü, a sárkány történetében annak idején hallhattuk. Fekete
Vihart pedig elviszem a márkaszervizbe, a javítás nyilván hat hét lesz,
és százezer forint, de ehhez már hozzászoktam.
Váncsa István
