Musophobia
2004. év 5. szám
Váncsa István
Billentyűzetközpontú segédprogramokról és az egérkerülő életforma magasabb rendű voltáról szól az e havi jegyzet, velük összefüggésben a szerző hosszan méltatja Kemény Zsigmondot, Vergiliust, valamint a postakocsit
Jézusom, hogy ennek mennyi gombja van, mondta egy finom úriasszony olyan tizenöt vagy több évvel ezelőtt, amikor először ült le az ÉS szerkesztőségének egyik számítógépe elé, és a billentyűzetre frissiben rácsodálkozott. Ne nagyon nyomkodja őket, csak amit ismer, a betűket meg a számokat, javasoltam, ő pedig verni kezdte a klaviatúrát (betanulási idő < 2 óra), és nyilván veri azóta is, csak most már másvalahol. Lényegében tehát azokat a billentyűket használta, amik az írógépen is megtalálhatók, meg persze a kurzorbillentyűket és a - párost, ezzel prímán elboldogult, nem szenvedett hiányt semmiben. Egér (nálunk legalábbis) még nem volt akkoriban, minden a billentyűzetről működött, némiképp flottabbul, mint manapság. Később megjelent az egér, ettől a mozdulatok lelassultak, a korábbi virgonc kopácsolás helyett tétova klikkeket lehetett hallani, a tekintetek mélyén bambaság ütött tanyát. Azóta a felhasználó, ha leül az íróasztalához, elsőként az egér után nyúl, majd bárgyú képpel mered a monitorra. Noha lehetséges, hogy igazából cseppet se bárgyú ember ő, mert hiszen a havi jövedelméből a közép-ázsiai utódállamok valamennyi idült alkoholistája fél évig tartó pszichodráma-tréningen vehetne részt Floridában, de lám, ha megfogja az egeret, mafla képű fajankó lesz belőle is, mint mindenki másból. Mért van ez így? Teljes titok. Az viszont nem titok, hogy az egér szüntelen használata súlyos és helyrehozhatatlan ízületi károsodáshoz vezet, ami pedig az egérműveletek alacsony hatékonyságát és időrabló voltát illeti, arról a Microsoft különféle felhasználói dokumentációiban elég sokat olvashatunk. Nemcsak a mostaniakban, hanem legalább a DOS alatt futó Word 5.0-ig visszamenőleg, de talán a korábbiakban is. Lehet, hogy a Microsoft lelkiismeretét különféle bűnök nyomasztják, ám az egérkultúra terjesztése egészen biztosan nem tartozik ezek közé. Viszont a nép a Microsoft intelmei ellenére is önsorsrontó módon egerészni akar. Ha én brüsszeli eurobürokrata volnék, megtiltanám, hogy az unió területén belül az iskolák egy kilométeres körzetében egereket áruljanak, vagy hogy ilyen szerkezeteket tizennyolc évesnél fiatalabbaknak adjanak el. (Mellesleg a címben szereplő musophobia szó, sejthető módon, egérfóbiát, egerektől való mélységes irtózatot jelent. Egyébként nekem az egerekkel, ha nem tartozik hozzájuk számítógép, nincs semmi bajom.) Persze éljen és dolgozzon mindenki úgy, ahogy akar, vagy ahogy lehet, ám ha nyájas olvasóm vonzódik az egérkerülő életformához, akkor az alábbiakat esetleg hasznosnak ítélheti. Billentyűzet-központú segédprogramokról lesz szó, közülük kettőt hosszabb ideje használok. Származásukat tekintve az egyik orosz, a másik német, és mindkettő freeware. De kezdjük az elején, példa következik.
Ideológiai alapok
Figyeljük meg, mi van akkor, ha a dolgozó meg akarja nyitni, mondjuk, az állománykezelőt. Az van, hogy a dolgozó a Sajátgép vagy a Dokumentumok feliratú ikon keresésére indul, ami persze, ott lesz a munkaasztalon, ám azt most az Outlook Express eltakarja. Megragadja tehát a dolgozó az ő egerét, és azzal az Outlook Express "kis méret" gombjára kattint, de hah!, mögötte ott az Excel. Vagyis újfent egér, "kis méret" gomb, klikk. Most viszont a Word ablaka tűnik elő, következésképp egér, "kis méret", klikk megint, és íme, máris földereng a munkaasztal. Rajta nyilván, harminchat különféle ikon, közöttük ott van valahol az állománykezelőé is, percek kérdése, máris előkerül. És csakugyan. Klikk, majd ugyanezzel a tempóval haladunk töretlenül tovább. Viszont a Windows-billentyű révén - a Win-E billentyűkombináció lenyomásával - egyetlen pillanat alatt jutottunk volna el ugyanide. Amúgy a Windows-billentyű a Control és az Alt között lelhető fel, és arról ismerszik meg, hogy rá van föstve a Windows-logó. Rejtélyes darab, mármint nem a logó, hanem a billentyű. Nem ismerek embert, aki tudná, mért van ez ott, még kevésbé ismerek olyan embert, aki használná is, sőt olyat se ismerek, aki legalább kíváncsi volna rá, és ki akarná deríteni, hogy jó-e valamire. Pedig, mint következőkből kiderül, egy konkrét haszna máris van, illetve volna, amennyiben ezt a Win-E kombinációt képesek volnánk memorizálni valahogy. De nem vagyunk képesek. Ami csak azért furcsa, mert a dédapáink az antik irodalom jó részét fejből tudták. Kemény Zsigmond leírja a naplójában, hogy a postakocsival eszközölt hosszú utazások (például PestKolozsvár) unalmát elűzendő Vergiliust fordított fejben. Vagyis előbányászott valamit az emlékezetéből: "Ille etiam exstincto miseratus Caesare Romam, / cum caput obscura nitidum ferrugine texit / inpiaque aeternam timuerunt saecula noctem." "Persze ezzel nemcsak az a gond, hogy teljes biztonsággal kell fejből tudni az egész Georgicát (ami mellesleg négy könyvből áll), hanem hogy a fordításnak is lehetőleg szabványos hexameterben kéne megszólalnia, valahogy így: "Hisz Rómát is szánta, mikor tőr verte le Caesart, / mert ragyogó képén vak rozsda futott el azonnal, / úgy, hogy a vétkes kort már-már örök éj fenyegette." Természetesen a fordítást is fejben kell tartani, legalább addig, amíg az első könyv ötszáztizennégy sora megfelelő színvonalon el nem készült; utána mehet a francba az egész, folytatjuk a második könyvvel, hacsak közben meg nem érkeztünk Kolozsvárra. Ebben az a legkülönösebb, hogy Kemény Zsigmond ember volt, és elvileg mi is azok volnánk. Noha, mint látjuk, néhány billentyűkombináció memorizálása is leküzdhetetlen problémákat okoz. Jelentősége persze nincs, bár ha csakugyan két percet fordítunk arra, amit egyetlen pillanat alatt lehetne elintézni, akkor ez napi több óra veszteség, ami a világ legalább egymilliárd pécéjén legalább kétmilliárd kárba veszett munkaórát, azaz kétszázhúszezer munkaévet jelent. Naponta. Még szerencse, hogy amit az ember a munkahelyén általában csinálni szokott, az vagy kártékony, vagy fölösleges, de leginkább mindkettő egyszerre, úgyhogy a fönt jelzett veszteség miatt mégse kell aggódnunk oly nagyon. Másrészt pedig az előzményekben föltételeztem, hogy nyájas olvasóm az egérkerülő életmóddal valamiképp rokonszenvez, s ha csakugyan így van, akkor pár tucatnyi gyorsbillentyűt/billentyűkombinációt már eleve ismer és használ. Sőt nyilván szívesen használna efféléket további célokra is, mint például rendszer-helyreállítási pont létrehozása, az aktuális IP-cím lekérdezése, a képernyőfelbontás megváltoztatása, egy szolgáltatás (és függőségei) elindítása a helyi hálózat valamely másik gépén, vagy bármi egyéb, amit scriptelni (bizonyos fokig automatizálni) lehet, és gyakorlatilag minden rutinfeladat ide tartozik. A Windows scriptingről talán egy más alkalommal lesz szó, a most tárgyalandó eszközök jóval egyszerűbbek, noha még az e-mailek írásában is tudnak segíteni. Cikkírásban egyelőre sajnos nem annyira.
Hárman a kórusból
Billentyűzet-központú segédprogram akad egynéhány, közülük többet is kipróbáltam, van, amelyik egy hétig maradt a gépemen, van, amelyik az öt percet se húzta ki. Alapjában két nagy csoportra oszthatók, egyik részük leginkább rendszerszintű billentyűparancsok létrehozására való, más részük pedig elsősorban rövidítéseket kezel. Az első kategória ismert és népszerűnek mondható tagja a HotkeyControl XP. Érdekes mód csak tíz végrehajtható állományhoz lehet a segítségével billentyűparancsot rendelni; hogy mért csak ennyihez, az nem tudható. Emellett vannak további (kevésbé fontos) képességei, például billentyűkombinációkat definiálhatunk a rendszer leállítására, újraindítására vagy hibernálására (mellesleg ezt minden hasonló kategóriájú alkalmazás tudja), hangerő-szabályozásra és némításra (ezt is), aztán létrehozhatunk mindösszesen öt makrót (egyszerű billentyűszekvenciát), hozzájuk további billentyűkombinációkat társíthatunk. Kezeli a cédémeghajtót és a médialejátszót, elrejti-megjeleníti stb. az ablakokat. Nagyjából ennyi. A második kategória - tehát a rövidítéskezelők - érdekes színfoltja a MemoKeys, ennek az eszmei háttere azon a nehezen cáfolható felismerésen nyugszik, hogy a rendszerben már valamenynyi lehetséges billentyűkombináció foglalt, azaz ki kell találni valami mást. A MemoKeys fejlesztői azt találták ki, hogy módosító billentyű helyett valamilyen ritkábban használatos egyéb billentyű lesz lenyomva például az F9 vagy ilyesmi -, plusz egy alapbillentyű, de nyilván nem egyszerre, hanem egymás után. Például az F9",n" jelentheti a felhasználó nevét, az F9",m" az e-mail címét és így tovább. Nincs is ezzel semmi gond, maximum annyi, hogy ezeket a billentyűszekvenciákat csakugyan nem könnyű memorizálni, sőt ez esetben nemcsak a billentyűparancsok hullnak ki a felhasználó emlékezetéből, hanem a MemoKeys létezésének ténye is feledésbe merül. Aztán egy idő után azért töröltem le, mert már az se rémlett, hogy mire használtam valamikor. Végezetül van a KeyboardExpress, ez mindkét csoportot lefedi, egészen ügyes, viszont huszonöt dollárba kerül. Megéri, még így is lopás megvenni, ha szabad így mondanom, viszont ha a saját kontómról van szó, akkor felmerül a kérdés, hogy mért adjak huszonöt dollárt vagy akárcsak huszonöt centet is olyan funkciókért, amelyeket amúgy ingyen megkapok. Így aztán marad a freeware.
WireKeys
Fél éve használom a WireKeyst, komolyan vehető versenytársa egyelőre nincs. Megbízható, amellett ingyenes, pontosabban donationware. Van neki egy úgynevezett "full" verziója is, ami már shareware, de hát az alapváltozat eleve meglepően sokoldalú. Mindamellett a józanabb gondolkodású felhasználók nem elsősorban azt fogják kedvelni benne, hogy a WireKeys kívánságra esküvői fotókat készít, és közben vígan szájharmonikázik, noha egyébként ezt is csinálja (vagy majdnem), hanem hogy a Windows-billentyűt a Controllal, a Shifttel és az Alttal egyenrangúnak tekinti. Vagyis a továbbiakban nem három módosító billentyűnk lesz, hanem négy, amitől a lehetséges kombinációk száma egyből több mint a duplájára emelkedik. Továbbá a WireKeys, pályatársaival ellentétben, a billentyűzet összes gombját hasznosítja (full verziója a multimédia-billentyűzetek extra bigyóit is), tehát olyan billentyűkombinációink lehetnek, mint például a Win-Left, a Ctrl-Win-Alt-Num *, sőt akár olyan is, hogy Shift-Win-Alt-Ctrl-PgDn. Ez utóbbi már kétkezes akkord, ballal lefogunk két billentyűt, jobbal pedig hármat, vagy megfordítva. Nem mondom, hogy túl egyszerű, bár még mindig ötvenszer praktikusabb, mint a hagyományos úton - egérrel - előkotorni a Vezérlőpult Programok telepítése és törlése nevű appletjét. Mely utóbbihoz természetesen valami emberszabásúbb billentyűkombinációt is kapcsolhatok, például olyat, hogy Win-., azaz Windows és pont, mert hiszen épp arról van szó, hogy egy alkalmazás pályafutásának végére most éppen pontot teszek. Persze ugyanezzel az erővel pontot tehetek valamely processz pályafutásának a végére is, tehát kilőhetek különféle alkalmazásokat, függetlenül attól, hogy esetleg nem nálam, hanem a helyi hálózat más gépein futnak. Például azt látom, hogy valamelyik kolléga órák óta pasziánszozik, Win. (vagy valami más), és a pasziánsznak annyi. Ehhez természetesen scriptet kell írnom, ami - az én esetemben - leginkább úgy történik, hogy veszem a Microsoft példaállományai közül az ide illőt, összefércelem más példaállományokból származó kódrészletekkel, kipróbálom, billentyűkombinációt rendelek hozzá, aztán csuhaj. A WireKeys fejlesztői egyébként abban a hiszemben élnek, hogy művük alapjában véve egy vágólapbővítő alkalmazás, és csakugyan jó annak is, sőt ebben a műfajban olyat tud, amiről még az életben nem hallottam. Például lehetséges az, hogy a vágólap tartalmán reguláris kifejezésekkel definiált keres-helyettesít műveletet hajtsunk végre. Ezzel az erényével mégsem foglalkozom elmélyültebben, ugyanis az általam használt szövegszerkesztőnek (Emacs) saját, többrészes vágólapja van, akkora, mint egy pingpongasztal, akinek annál is nagyobb kell, az hazudik. Ezért aztán az én fogalmaim szerint a WireKeys elsődleges alkalmazási területe a gyorsindítás. Természetesen nem lehet harminc vagy több alkalmazáshoz billentyűkombinációkat rendelni, illetve éppenséggel lehetne, ám ember nincs a földön, aki azt fejben tartaná. Van egy tucatnyi olyan alkalmazás, melyet rendszeresen megnyitok, azokhoz rendeltem billentyűkombinációt, és ez így pont elég. A második terület az alkalmazásmakróké, ilyen például az, amelyik a webes keresőgépet (esetünkben a Google-t) hívja meg. Vagyis: kijelölök egy vagy több szót (indifferens, hogy milyen alkalmazásban), leütök egy billentyűkombinációt, ennek hatására a Google a kijelölt szót vagy szavakat keresi a weben, majd elindul a böngésző, és leteríti elém a találatokat. A makró JScriptben készült, a felhasználó kedvére átszerkesztheti, vagy írhat újabbakat. Írhat továbbá - ez volna a WireKeys harmadik alkalmazási területe - úgynevezett billentyűmakrókat is, az elnevezés félrevezető, valójában olyan scriptekről van szó, amelyek a kijelölt szövegrészt paraméterként veszik át, majd a művelet eredményét beillesztik ugyanabba a szövegbe. Például ideírom, hogy (345*89) (123/2)=, kijelölöm, lenyomom a billentyűkombinációt, és íme, a kifejezés helyén az áll, hogy 30643,5. Gyakorlati haszna számomra nincs, lévén az Emacs saját kalkulátora sokkalta jobb, de hát ez nem lóverseny, hanem csak egy példa arra, hogy milyen jellegű feladatok megoldására lehetünk képesek, ha nagyon iparkodunk. Egyébként gyakorlatilag bármire, ha csakugyan komolyabb scriptek írására adjuk a fejünket, persze ezekhez a WireKeysnek maximum anynyi köze lesz, hogy a billentyűkombinációkat adja melléjük, ha mi is így látjuk jónak. Ez tehát a lényeg, emellett a WireKeys egy egész halomnyi egyéb szolgáltatást nyújt, ám azokat most mellőzöm. Nem tartoznak a tárgyhoz.
GhostTyperXML
Oroszhon föntebb ismertetett nagyszerű produktumát tehát valamivel több mint fél éve ismerem, a GhostTyperXML-t viszont a múlt század vége óta, csak akkor még GhostTyper98-nak hívták. Egyetlen nagy hiányossága van, nem használja a Windows-billentyűt, ha tehát az ő segítségével kívánnék billentyűkombinációt rendelni, mondjuk, a FAR Manager elindításához, akkor gondjaim támadnának. A Ctrl-F minden programban a keresést indítja, az Alt-F pedig megnyitja a File menüt, ezeket tehát eleve kizárhatom. A Ctrl-Shift-F és az Alt-Shift-F felülírná a legelterjedtebb Windows-alkalmazás (úgy hívják, Microsoft Word) egy-egy billentyűkombinációját (Font, illetve InsertMergeField), végül a Ctrl-Alt-F az Alt GR-F megfelelője (bár a Wordben nem az) és így a magyar billentyűzeten a nyitó kapcsos zárójelet hívja. Maradna még a Shift-Ctrl-Alt-F, ami viszont már ki van osztva valaki másnak. Ha tehát nem használhatom a Windows-billentyűt is, akkor az F betűvel nem tudok olyan billentyűkombinációt létrehozni, amellyel felül ne írnék más, meglevő kombinációkat, azaz kárt ne okoznék, és ez, sajnos, az összes további betűre és a funkciógombokra is áll. Ezért került fel nálam a WireKeys a GhostTyperXML mellé, és ezért használom párhuzamosan őket azóta is. Egyebekben a funkcióik némiképp átfedik egymást, a megközelítésmódjuk azonban eltér. A WireKeys, mint mondtam, egyfajta svájci bicska, a GhostTyperXML viszont alapvetően rövidítéskezelő, tehát szövegbevitelt megkönnyítő eszköz. Persze rövidítéskezelő minden komolyabb szövegszerkesztőben (irodaiban és nem irodaiban egyaránt) fellelhető, viszont az ember nem mindig komolyabb szövegszerkesztőt használ, hanem olykor valami mást. Évekkel ezelőtt például arra jöttem rá, hogy egy nagyon tagolt, strukturált dokumentum (értsd: szakácskönyv) összerakásánál a TreePad a legkézreállóbb eszköz, az viszont rövidítéskezelést nem nyújt egyáltalán. Noha a szöveg, amelyen dolgozom, lényegében pár tucatnyi szót és kifejezést variál, ha nekem ezekre mind van rövidítésem, akkor a könyvet szemmel alig követhető sebességgel fogom megírni, így is történt. Illetve azért nem egészen, de annyi tény, hogy bizonyos gyakran ismétlődő, lírai fordulatok ("egy fej finomra vágott vöröshagyma" és hasonlók) tüneményes gyorsasággal rakódtak egymás mellé, és az én életem főműve végül is ezekből áll. A lényeg tehát az, hogy a GhostTyperXML (1) rendszerszintű rövidítéseket nyújt, és (2) ezek a szövegrészek nem csupán karakterláncokra tudnak referálni. Az első pont már világos, a másodikra mondok egy példát. Ha itt, az Emacsben (vagy bárhol máshol) leírom a "*mail" rövidítést, akkor elindul az Internet Explorer, betölti a https://mail.777westel.hu/ oldalt, majd a GhostTyperXML automatikusan beírja az azonosítómat és a jelszavamat, sőt a végén Enter-t üt, azaz belép. A rövidítés tehát valamilyen parancsra is referálhat, vagyis állományokat, alkönyvtárakat, weboldalakat nyithat meg, alkalmazásokat vagy scripteket, parancsfájlokat stb. indíthat el, azaz lényegében bármire képes. A felhasználó két-három betű leütésével - ismétlem: mindegy, melyik alkalmazásban üti le azt a két-három betűt - elvileg bármit megtehet, például tiltakozhat Daryll aktfotói ellen, brókerbotrányt robbanthat ki vagy betiltathatja a Tilos Rádiót. Ha például leírom itt a "kuss" szót, akkor a szerkesztett állomány elmentődik és a rendszer leáll; ez azért lehetséges, mert a "kuss" szót más összefüggésben sohasem használom. (Finom ember vagyok.) Ahogyan a "szundi" szó sem része az alapszókincsemnek, ha tehát beleírom ebbe a szövegbe, akkor a rendszer (illetve a GhostTyperXML) parancsnak fogja föl, és így hibernálás következik. Az imént nem következett, ugyanis a szót elővigyázatosan idézőjelbe raktam. Parancsnak akkor minősül, ha ez a hat karakter szóközök által határoltan, önmagában áll. De most előbb azt írom, hogy "idgnek", ettől ez a szövegállomány RTF-be konvertálódik, összecsomagolódik a hozzátartozó három képpel, és elmegy az IDG-nek. Utána jöhet a "kuss".
Kapcsolódó link
http://tabula.rutgers.edu/latintexts/vergil/aeneid_georgics/georgics1.html
http://www.abuys.com/calvgar/keybo1.htm
http://www.brothersoft.com/Utilities_Mouse_Keyboard_Download_List_1.html
http://www.digital-miner.com/hkcontrol.html
http://www.findsoftonline.com/keyboard_utilities_sub_73_1.html
http://www.freedownloadscenter.com/Utilities/Mouse_and_Keyboard_Utilities/index1.html
http://www.freewarehome.com/System_Utilities/Keyboard_Tools_t.html
http://www.interlogic-concept.com/memokeys.htm
http://www.keyboardexpress.com/
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/kemenyzs/naplo/naplo.htm
http://www.sc-data.de/ghosttyper/en/index.php3?nav=Download
http://www.totalshareware.com/asp/list_view.asp?catid=297
http://www.treepad.com/
http://www.wiredplane.com/
|