Rendszerváltozás I. 2001. év 48. szám Ez a rendszerváltozás csöppet sem szimbolikus, hanem nagyon is konkrét, nyilvánvaló, letagadhatatlan. Korszakhatárt jelöl, az előző rendszer hibáit és ellentmondásait kiküszöböli, bár kétségkívül újakat is hoz. Ezzel együtt nem kétséges, hogy most sokkal jobb, mint korábban, noha mellesleg az előző rendszernek is volt egy-két pozitív vonása. Nem sok, de volt. Az előző rendszer a Windows 98, az új a Linux, a rendszerváltás színhelye pedig egy HP Omnibook XE2. Róla már volt szó itt, ahogy egyébként tőle függetlenül a Linuxot is megemlítettem olykor-olykor, mintegy érintőlegesen, ugyanis külön-külön egyiknek se volt nálam igazi jelentősége, se az Omnibooknak, se a Linuxnak. Most, hogy egymásra találtak, minden megváltozott. A jövő elkezdődik Eddig a Linux a Windows NT vagy 2000 mellett, második operációs rendszerként, mondhatni szegény rokonként kapott helyet valamelyik gépen, időnként elindítottam, nézegettem, aztán eszembe jutott, hogy nekem ehelyett inkább dolgoznom kéne, s ennek megfelelően újraindítottam NT vagy W2K alá. Semmi okom nem volt ezeket Linuxra cserélni, ellenkezőleg, arra volt okom, hogy ilyesmit ne tegyek. Az asztali gépemen a Linux nem garantál nagyobb stabilitást, mint a W2K, sőt megfordítva, azon a gépen a Linux gyak-rabban elhasal. (Nyájas olvasóim egyike szerint az NE2000-kompatibilis Ethernet-kártyák egy része időnként az SCSI-vezérlő által használt memóriaterületre próbál írogatni. Mármost nálam NE2000-kompatibilis hálókártya is van, meg SCSI-vezérlő is, továbbá láthatólag illegális írogatás is, amiből pedig az lesz, ami.) De tegyük fel, hogy az alapgépem egy harmonikus belvilágú, önmagával megbékélt, kiegyensúlyozott jószág, ennek megfelelően a számba vehető operációs rendszerek minden galiba nélkül futnak rajta, és én ezen a gépen általában alkalmazásokról írok a Számítástechnikának, akkor vajon melyik rendszert fogom választani? Amelyikhez több alkalmazás van, vagy amelyikhez kevesebb? Ami viszont az Omnibookot illeti, rajta eddig Windows 98 éktelenkedett, ami a számba vehető operációs rendszerek kicsiny csoportjának ismeretes módon nem tagja. Ezzel nem becsmérelni akarom, hanem csak annyit mondok, hogy a Windows 9x nem munkaeszköz, hanem játékszer inkább, s ennek megfelelően az általa bitorolt hardver is játékszer lesz, mindaddig legalábbis, amíg a Windows 9x-et le nem cseréljük valami másra. Mire vajon? Ezt a gépet 64 megabájt memóriával meg egy négy és fél gigás merevlemezzel kaptam kézhez, ami elég világossá teszi, hogy W2K nem fog futni rajta, XP meg még annyira se. A néhai NT 4.0 beleférne, de ő már a mostani vasakkal, pláne a noteszgépekkel, teljesen inkompatibilis. Úgyhogy a Linux maradt, és semmi más. Ezzel együtt vettem egy 128 megás RAM modult, és beraktam az üresen álló foglalatba, aztán akként határoztam, hogy végérvényesen kiirtom a Windows 98-at, és helyébe SuSE Linux 7.2-t pakolok. Körülnéztem, és kiderült, hogy már a 7.3-as magyar verzió is a küszöbön áll. A SuSE magyarországi irodájától megkaptam a hét darab cédét - dokumentáció vagy ilyesmi még nem volt, bár egyébként minek is -, hazavittem, és a bársonyos forradalom még aznap este végbement. Egy kerek óra kellett hozzá csupán. A madam megy, a bútorzat marad A változás alapvető voltát mutatja, hogy azóta az asztali gépet (a W2K-t) nem indítottam el, az Omnibookot (a Linuxot) pedig csupán egyszer állítottam le, akkor se szándékosan, hanem mintegy reflexből. Korábban ez fordítva volt, amennyiben az Omnibook a tartalék szerepét játszotta arra az esetre, ha az asztali gép egyáltalán nem volna hajlandó elindulni, amire mellesleg volt is példa néhányszor; egyébként viszont nem igazán tudtam mit kezdeni vele, hiszen a Windows 98 pár órányi munka után a legjobb esetben is összegabalyodik és újraindításra szorul, rosszabb esetben pedig lefagy. Ezzel szemben a Linuxot sohasem kell újraindítani. Van itt egy kék gomb, ha azt megnyomom, leáll a merevlemez és elsötétedik a kijelző, olyan, mintha kikapcsoltam volna, noha a rendszer él tovább. Majdnem úgy, mint egy Psionon, csak persze ott nincs merevlemez. Természetesen ezt a kék gombot a Windows 98 mellett is vígan nyomkodhattam volna, de minek, a Windows 9x úgyse marad sokáig talpon, tehát amikor az ember befejezte a munkát, leállítja. Nyolc-tíz órányi üzemelés után egyébként a W2K is úgy fest, mint Napóleon visszavonuló hadserege Ukrajnában, ezért minden este pihenni küldöm, ami önmagában véve is hosszú processzus, másnap pedig megpróbálom feltámasztani, ez általában sikerül, csak kissé sokáig tart. Ezzel szemben az Omnibookon állandóan fut a Linux, egy gombnyomásra bekapcsolom, újabb nyomásra kikapcsolom. Szakasztott úgy, mint egy zsebrádió, bekapcs, kikapcs. A rendszer vizuális megjelenése meg általában a használata ehhez képest alig változott, ami persze az én sajátos, mondhatni deviáns szokásaimnak köszönhető. Mint azt itt már többször elmondtam, Windows alatt mindig létrehozom a rendszer demokratikus ellenzékét, azaz karakteres Unix-környezetet telepítek és Win32 alá portált Unix alkalmazásokat állítok hadrendbe. Persze Linux alatt sem elsődlegesen a KDE vagy valamely más ablakkezelő szolgáltatásaira támaszkodom, hanem a karakteres rendszerhéjra, a bash shellre, ugyanarra, amit Windows alatt is használtam. Noch dazu, a konfigurációs állományt, a .bashrc-t is onnan hoztam át ide, és mellesleg áthoztam egypár saját gyártmányú shell scriptet is. Továbbá teljesen formázatlan, nyers szövegek beírásához Windows alatt előszeretettel használtam a gvimet, most is abban írok, és természetesen a program test-reszabására szolgáló .vimrc nevű kon-figurációs állományt is átmentettem, miáltal is ez a gvim hajszálra ugyanúgy viselkedik, mint az elődje a Windows alatt. A Linuxra való áttérésből a képernyőmön csak annyi látható, hogy Windows alatt a gvim menüsora angol nyelvű volt, most meg magyar. Mindez igazolni látszik azt a meggyőződésemet, amely szerint a mélyreható változások többnyire a színfalak mögött mennek végbe, míg viszont a látványosak leginkább a felszín újramázolásában merülnek ki, s közben a lényeg ugyanaz marad. A múltat végképp eltörölni Ami mármost a telepítést illeti, annak az egyetlen általam észlelt nehézsége az, hogy a SuSE Linux a Windows szétbombázásának gondolatától visszaborzad. Ehelyett inkább a Windows-partíció méretének csökkentését javasolja, ami persze csak FAT állományrendszer, azaz leginkább Windows 9x mellett működik, és ez így rendben is van, hiszen W2K vagy XP mellé nem kell Linuxot telepíteni, mert minek. Én viszont nem korlátok közé akartam szorítani a Windowst, hanem eltávolítani, s ennek az igénynek a komolyságát a SuSE Linux kissé nehezen fogja föl. De aztán felfogja, s utána minden gyönyörű. Természetesen az a gondolat, hogy a rendszer rögtön használható lesz, föl se merült. Most felteszem, aztán majd lépésről lépésre működésbe hozom a különféle főbb komponenseket, mint például hangkártya, infravörös interfész, modem, hálózati kártya, meg a többi, s a végén talán az ADSL-re is rá tudom kötni, vagy ha mégse, akkor majd csak találok valaki okos embert, aki megoldja, ha nem előbb, akkor utóbb. Végül is ez a gép egy éve várja, hogy valami értelmesebb rendszer kerüljön rá, most akkor pár hét ide vagy oda igazán egyre megy. A legnagyobb gondot nyilván a CardBus szabványú hálózati kártya bemutatása fogja jelenteni - enélkül az ADSL sajnos nem működik, ám nyilván ez is megoldódik majd valahogy. 1-2. kép. Fent a Windows 2000 munkaasztalát látjuk, ahogy nálam kinéz, alul pedig a Linux/KDE 2.2.1-et, ahogy az Omnibookon megjelenik. A felszín hasonló, csak a lényeg különbözik valamelyest A piszkos tizenkettő Előbb azonban kiválogatom azokat az alkalmazásokat, amelyekre szükségem lesz. Alapelvem egyszerű: szövegszerkesztő kell, ergo felteszem mindet, ami a disztribúcióban található. Ha tizen-kettő van, akkor felteszem mind a tizenkettőt. Levelezőprogram ugyancsak kell, jöjjön tehát valamennyi. Ezzel szemben amatőrrádiós, matematikai, mérnöki, tudományos alkalmazásokra momentán nincs szükség, grafikus alkalmazás gyanánt a Gimpen kívül nem kell semmi, pláne nem ebből a felhozatalból, továbbá erre a gépre nem kellenek multimédiát, illetve hangot kezelő programok (ez a két kategória szét van választva valamiért), végezetül pedig egyhangúan sorjázó mindennapjaimban a menstruáció-naptár használatának se igazán találnék helyet. Bár ha be van jelölve az alapértelmezés szerint tele-pítendők közé, akkor a fene ott eszi. Mindamellett a válogatást elkapkodni nem célszerű, nehogy például az IrDA-kezelő, a Psion-link protokollja vagy bármi más hardverspecifikus dolog kimaradjon. Ha valami egyéb marad ki, az túlélhető. Annyit mindenesetre tisztán kell látnunk, hogy az a néhány linuxos program, amely a Windows-alkalmazások között is labdába rúghat, az a Windows-arénában már megjelent. Ilyen mindenekelőtt a StarOfÞce, aztán a Gimp, a Cnu C/C++ fordító, a két klasszikus Unix-szövegszerkesztő, tehát a vim és az emacs, a lynx nevű karakteres böngésző, és végül, de nem utolsósorban a bash shell és a hozzá tartozó segédprogramok. Ennyi van, legalábbis a személyi használatra szolgáló alkalmazások kínálatát tekintve; a nagyvállalati környezetben használatos termékek vagy más szóval az üzleti megoldások piacán persze nem vagyok otthon, úgyhogy arról nincs mit mondanom. (Apropó, StarOfÞce: a disztribúcióban szereplő 5.2-es verzió magyar nyelvű helyesírás-ellenőrzője nem sokat ér, úgyhogy a Windows 2000-et végül mégiscsak el kellett indítanom. Változást e tekintetben a 6.0-s magyar változat hoz, remélhetőleg nemsokára.) Egyébként is a telepítésnél hagytuk abba az előbb, ami, mint mondtam, egy kerek óra; annak a zöme a telepítendő alkalmazások kiválogatásával megy el. Ha ez megvolt, a többi már nem a mi dolgunk, a cucc felmegy magától, és utána a rendszer mindenfajta újraindítás nélkül, azonnal használható. 3. kép. A SuSE Linux 7.3 a StarOƒce 5.2-t is tartalmazza, éspedig magyar nyelvű helyesírás-ellenőrzővel együtt. Ennek a modulnak a képességei azonban oly igen szerények, hogy ezt a szöveget inkább Windows 2000 alatt, Microsoft Wordben csiszoltam készre Kártyagondok Magyar a billentyűzetkiosztás, a rendszerüzenetek és a dokumentáció nagyobb része, továbbá működik a hangkártya, pedig ez még a közelmúltban is a kernel újrafordítását követelte. Más kérdés, hogy a telepítő nem ismerte föl a hálózati kártyámat, de hát jó előre tudtam, hogy ennek így kell lennie. Mindazonáltal megpróbálom a rendszert a kártya felismerésére bírni, ez természetesen nem sikerül, kártyám a támogatott termékek listáján sem szerepel, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy beüzemeléséhez igen komoly, nagytestű, húsos szakértőre lesz majd szükség. Hogy mást ne mondjak, a kézi beállítás eszközeit én még csak meg se találom. Eljutok ugyan egy párbeszédablakig, ott bejelentem, hogy azonosítatlan és megvetésre méltó hardvereszközöm egy PCMCIA-kártya, amit a későbbiekben az eth0 becenévvel illetnék, statikus IP-címet természetesen nem szánok neki, azt kapja, amit a DHCP szerver elébe lökni kegyeskedik. Ennyi. Több kérdés nincs, igaz, nekem se nagyon volna további mondanivalóm. A befejezés gombra kattintok, a rendszer pedig annak a véleményének ad hangot, hogy hálókártya-ügyekben innentől minden fáin. Örülök annak, hogy örül, de a bejelentésével ezen túlmenően nem tudok mit kezdeni. Mellesleg a SuSE Linux 7.3 állítólag a saját erejéből hozza létre az ADSL-kapcsolatot, azaz semmifajta külső PPP over Ethernet szoftverre nincs szükség. Ha már úgyis a hálózati beállításokat nézegetem, vetek egy pillantást arra is. A párbeszédablak elég viccesen mutat, van egy üres hely az azonosítóhoz, egy a jelszóhoz, egy az Ethernet-kártya nevéhez, és van egy "Kész" feliratú nyomógomb. Kitöltök mindent, kártyanév gyanánt beírom, hogy eth0 - mintha legalábbis csakugyan volna egy ilyen nevű eszközöm -, továbbá kipipálom a "firewall aktiválása..." opciót, a befejezésre kattintok, aztán annyi. Majd a szakértő megcsinálja nekem a hálózati kártyát is meg az ADSL-kapcsolatot is. Karácsonykor én már vidáman fogok internetezni erről a gépről, minden nagyon szép lesz, angyalhaj, csillagszóró, szaloncukor. Később észreveszem, hogy a panelemen - ez a Windows alatti taskbar megfelelője - új motívum, egy villásdugóra emlékeztető képződmény látható. Rákattintok a jobb gombbal, azt mondja, hogy ő a KInternet nevű tárcsázóprogram. Ráhagyom, viszont ha ennyire büszke önmagára, akkor a bal gombbal is rá fogok kattintani, előbb azonban, für alle fälle, megkeresem a hálózati kábel végét, és gyöngéd, ám határozott mozdulattal a kártyán látható résbe dugom. Klikk, és az ADSL-kapcsolat abban a pillanatban létrejön. Windows 2000 alatt ez azért egy paraszthajszállal kacifántosabb. És persze nemcsak ez. 4. kép. Része a disztribúciónak a Gimp 1.2.2 némiképp magyarított változata. A "némiképp" szó itt azt jelenti, hogy a helpet súgónak hívják, viszont a szövege angol nyelvű maradt 5. kép. A Konqueror a KDE-be integrált állománykezelő-webböngésző. Hasonlít az Internet Explorerre, de csak kicsit Még egyszer az ékezetekről Legyen szabad egy levélváltást minden kommentár nélkül idemásolnom. Tisztelt Váncsa István úr! Nemrég a kezembe került egy, az SZT hasábjain megjelent írása, és ezzel kapcsolatban bátorkodom zavarni levelemmel. Ritkán szakítok időt újságolva-sásra, de régóta szívesen olvasom a README sorozatot (alkalomadtán egy üveg sört is felbontok az olvasáshoz). Az idei 38. számban, ha emlékezetem nem csal, a nem honosított W2K verzió alatt az ő és ű betűk ékezeteinek kódtábla-transzformációból eredő o és u betűre változásáról panaszkodott. A közelmúltban installáltam számos W2K rendszert, és én is találkoztam a problémával. A megoldás egy kis internetes kutakodás után (bár direktben sehol sem találtam rá információt) megszületett. A használt input locale-hoz alapértelmezésnek a Central Europeant kell beállítani a Regional settingsben. Sok bosszúságtól kímél meg azóta is ez a kis információ (lévén a honosított Win verziókat lehetőség szerint bottal sem piszkáljuk; mióta a Win95 első magyar verziójában a CD-ROM beállításainál az "auto insert notification" valami rejtélyes módon "figyelmeztetés automatikus beszúrása"-ként fordítódott a szakértő kezek által, ódzkodom szellemi egészségemet ilyen megterheléseknek kitenni). Bízom benne, hogy nem feleslegesen írtam e sorokat és ha ezzel elenyésző mértékben is de előmozdíthatom a szakácskönyv mihamarabbi megjelenését, örömmel tölt el. Azok a részek, melyeket az illusztrációkból kisilabizáltam, most rágondolva is megindították a nyálelválasztásomat és az újságban teljes terjedelmében fellelhető Tarisznyarák Viktória módra recept királyrákkal is nagyon ízlett, még nem ismertem. Sok felbukkant egyéb gondolatomat idő hiányában nem zúdítom Önre, továbbiakban tisztelettel üdvözlöm és jó egészséget kívánok! Ziemer Sándor Kedves uram, mindeddig megesküdtem volna, hogy a Regional Settingsben a Central European van beállítva, azonban én most már saját magamnak se hiszek. Megnéztem, semmi se mutatta, hogy nem a Central European az alapértelmezés, éppen ellenkezőleg, én azonban beállítottam megint. És mit ad isten, mostantól nem vesznek el az ékezetek. Sőt konzolon futó editorban is leírhatom, hogy Öt szép szűzlány őrült írót nyúz, idemásolom, hibátlan. Biztos voltam benne, hogy W2K alatt nincs ilyen, és mégis. Hálatelt lélekkel gondolok Önre. Mellesleg a noteszgépemre pár napja Linuxot pakoltam, ott pillanatig se volt gondom a magyar ékezetekkel, és mással se nagyon. Csak ugye az nem egy felhasználóbarát rendszer, ellentétben a Windowssal, ami egyszerű, mint egy pofon. Hát persze. Üdv. VI [email protected] Ennyi a rendszerváltás alaptörténete, ami ezen túl van, az inkább érzelmi jellegű, és mint ilyen, csak metaforikusan írható le; ezzel együtt teszek egy próbát. H for Happiness Képzeljen el nyájas olvasóm egy szegényes, ám tiszta, rendezett tanyát valahol az országút mentén, ahol nyájas olvasóm naponta elhalad; a szegényes, ám tiszta és rendezett tanyán pedig egy nincstelen parasztleány éldegél. Nyájas olvasóm már szóba is elegyedett ezzel a nincstelen parasztleánnyal, sőt időnként kisebb szívességeket tesz neki, például sót, szeget, petróleumot vásárol a nagyvárosban, és hazafelé menet beadja neki a tanyára, cserében a nincstelen parasztleány házi füstölt oldalassal és erdei szamócapálinkával kedveskedik, ám ezzel vége is. Így telnek-múlnak az évek egymás után, mígnem egyszer nyájas olvasóm életében valami megváltozik, egy őszi estén kezét nyújtja a nincstelen parasztleánynak, és nem megy tovább, hanem ott marad a tanyán mindörökre. És attól a pillanattól fogva teljes bizonyossággal érzi, hogy ezt a nincstelen parasztleányt Önnek rendelte az ég, mert az Önök együttléte annyira természetes, annyira magától értetődő, meghitt, és annyi csöndes boldogsággal van átitatva, hogy Önök kétségkívül összetartoznak, összetartoztak és össze is fognak tartozni mindhalálig. Így vagyok én a Linuxszal, ő a nincstelen parasztleány, és én vagyok az, akit a föntebbi példázatban nyájas olvasóm volt kedves eljátszani. Kapcsolatunk lényege abban áll, hogy az én szokásaimnak, felhasználói stílusomnak és igényeimnek a nincstelen parasztleány sok tekintetben pontosan megfelel. Másban meg nem, de az nem számít, ugyanis poligám vagyok, így aztán még a romantikus szerelem luxusát is megengedhetem magamnak, ha ugyanis a házi füstölt oldalason és az erdei szamócapálinkán kívül szükségem van még valamire, akkor fölkeresem másik asszonyomat, aki a városban lakik. Ám ha egyetlen asszonyt tarthatnék csupán, akkor az nem a nincstelen parasztleány volna, hanem a gazdag korcsmárosnő, vagyis olyan életformát kellene választanom, ami ugyan mindenfajta vadre-gényes báj híján szűkölködik, viszont amúgy kibírható. 6. kép. Ellentétben azzal, amit a múlt hónapban írtam, létezik freeware vektoros rajzolóprogram. Sketchnek hívják, és része a SuSE Linux 7.3 disztribúciójának. Nem éppen az Illustrator súlycsoportja, de a maga nemében működik Szívügy Számomra tehát a Linux valamifajta szerelem, persze nem az a lánggal égő, vulkanikus fajta, hanem csak amolyan szelíd, őszies, avarillatú dolog. Megint másoknak a Linux egyfajta világnézet, ideológia, forradalom-, sőt valláspótlék, amihez én nem tudok hozzászólni, de nem is akarok. Viszont: ha mostanában új lapot indítanék, akkor keresnék egy linuxhitű rendszergazdát, és az egész szerkesztőségem Linux alatt dolgozna, kivéve természetesen a tördelőket, minthogy kiadványszerkesztő alkalmazás Linux alá nincsen egy se. Rajzolóprogram van, a CorelDRAW, de ez önmagában nem elég az üdvösséghez. Továbbá nincs a Dreamweaverhez fogható webtervező alkalmazás, nincs webgrafika-készítő, amilyen például az ImageReady, nincs Flash, és még sorolhatnám, de minek. Képzeljünk el egy áruval tömött, nagy szoftverkereskedést, ami ott látható, az Linux alatt mind nem létezik, egyszóval a parasztleány csakugyan nincstelen. Viszont a szerkesztőségi számítógépekre nem is kell több, mint ami a StarOfÞce-ban és így a SuSE Linux 7.3-ban eleve megvan, sőt gyanítható, hogy ennél több a munkahelyi számítógépek igen nagy hányadára se kell. Továbbá ebből a szerkesztőségből a vírusfertőzésben fetrengő Outlook/Outlook Express a bizalmas belső dokumentumokat nem küldözné széjjel a szélrózsa minden irányába, a külső szerzők által kézirat gyanánt beküldött vírustenyészetek pedig annyit ártanának nekünk, mint völgyzáró gátnak a fecskeszar. Boldogok volnánk. Persze lehet, hogy a Linuxot megszokni nem tudó munkatársaim egyenként felkötnék magukat, de hát előbb-utóbb úgyis meghalunk mindannyian. Váncsa István Nyomtatható verzió   Küldje tovább e-mailben   Hozzászólások