2001. év 35. szám
Kezdjük ezt az írást a korszerű embereszmény fölvázolásával, ebben a rovatban ilyen még amúgy se volt. Korunk hősének markáns, ám egyszersmind megnyerő vonásait kívánnám mostan fölskiccelni, hogy ily módon erkölcsi iránytűvel, továbbá szextánssal és kronométerrel örvendeztessem meg nyájas olvasómat, és persze önmagamat is. Némiképp egyszerűsíti a feladatot, hogy korunk itt ábrázolandó hősével én valaha csakugyan találkoztam, ha futólag is, láttam őt közvetlen közelről, így legalább a küllemén nem kell sokat töprengenem. Egyébként úgy első blikkre nem volt rajta semmi jellegzetes, szimpla átlaglény, aki átlagautóval jár, azt maga bütyköli, sőt maga is mossa, a saját dolgos kezeivel.
| |
1. kép | |
Amelyek egyébként milliárdok forgatásától váltak kérgessé.
Korunknak eme hőse tehát sortban és saruban caplatott a belvárosban, miközben viselt dolgait időnként világlapok tárgyalták, többnyire az első oldalukon. Persze nem mindig, évente maximum egy-két alkalommal, amikor Konkoly úr (a továbbiakban így fogjuk nevezni őt) rutinszerű üzleti tranzakcióinak valamelyike épp nemzetközi fegyveres konfliktust idézett elő vagy helyi háborút robbantott ki valahol; az ő nevét persze akkor se vette szájára a világsajtó, minthogy azt a nevet csak a kiválasztottak ismerhették, akik a legnagyobb galibákat szokták ezen a földön okozni. És persze ismerte a szomszéd, a körorvos, a postás meg a hasonlók, ám ők nem is sejthették, ki van a név mögött.
Hogy konkrétabban mivel is foglalkozott ez a nagyszerű ember, arról fennhangon soha senki nem beszélt, suttogva is alig, azt viszont mindenki tudni vélte, hogy Konkoly úr nagy kapacitású szállító járműveket tulajdonol, ezek a járművek gyakran fordulnak meg Oroszországban és Közép-Ázsiában, Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és a Balkánon, de például Belgiumban vagy Norvégiában soha. Továbbá mindig akkor mennek valahová, amikor ott balhé kezdődik, s amikor visszaindulnak, akkor tör ki a haddelhadd igazán. Másfelől az is köztudott volt, hogy Konkoly úr bármikor fejből felsorolja Nagy-Magyarország negyvenhárom vármegyéjét, székhelyükkel, fontosabb gazdaságföldrajzi jellemzőikkel, hegy- és vízrajzukkal, valamint történetükkel egyetemben. Vagyis hazafias érzületű, bár világméretekben gondolkodó férfiúról van szó, keresztény, konzervatív, radikális, szindikalista, szociáldemokrata, liberális, muzulmán fundamentalista, trockista vagy bármilyen irányultsággal, amit csak a vevő kíván, emellett szociális érzékenység, tolerancia, környezettudatos életvitel, és ami nincs raktáron, azt meghozatjuk.
Múlt időt csak azért használtam föntebb, mert hazánk e nagyszerű szülöttét évek óta senki se látta, állítólag több szigetcsoportot magába foglaló birtokot vásárolt valahol Polinéziában, és most ottan remetéskedik, kunyhójában majd minden hétvégén jó nevű szimfonikus zenekarok, sőt operaegyüttesek hakniznak.
Vagy így van, vagy nem.
A sógor az ajtó előtt
Annyit mindenesetre látni az egészből, hogy ma már Magyarországon lakva is meg lehet csinálni bármit, ez amúgy arról jutott az eszembe, hogy találtam a minap egy weboldalt (1. kép), amelyen helikoptereket és repülőgépeket árulnak, mindenfélét. Van itt 1989-es gyártású Boeing 767-300ER, de van 1937-es gyártású Spartan Executive 7W is, ez egy négyüléses, egymotoros túrarepülőgép, az ára 365 ezer amerikai dollár, azaz egy év alatt össze lehet rá gyűjteni a pénzt, csak az
a fontos, hogy ezer dollárt dobjunk a perselybe minden áldott nap. A nagy gépek többségének az ára nincs megjelölve, ám iránymutató lehet, hogy egy 1981-es McDonnel Douglas DC-10-30 hat és fél millió dollárba kerül. A weboldalt üzemeltető céget úgy hívják, hogy Aircraft Shopper Online (aso.com), és persze kaliforniai.
De mért "persze"?
Mért ne lehetne ugyanezt a Kertész utcából megoldani?
Kell egy ember, aki kiterjedt nemzetközi ismeretekkel és kapcsolatokkal bír, ha nem is annyival és olyanokkal, mint Konkoly úr, emellett járatos a nemzetközi jogban és vannak tárgyalási tapasztalatai. Tőkére nem igazán van szükség, valójában az aso.com is egy hirdetési felület csupán. Amikor az ember ráun valamelyik repülőgépére, akkor hirtelen felindulásból az aso.comhoz fordul, kitölt egy űrlapot, gyártási év, modell, összes repült idő, ár, regisztrációs szám és gyári szám, továbbá név, telefon/fax, valamint a gép bázisrepülőtere, másnap pedig fenn van a hirdetés az interneten. Az aso.com tehát végső fokon csak egy weblap karbantartását intézi, viszont kaszálja a nagy-nagy dohányokat.
Erre elvileg mi is képesek vagyunk.
Konkoly úr például sebtében körbetelefonálná az ő albán, arab, bolgár, csecsen, orosz, ukrán és más nemzetiségű kedves barátait, és egész flottányi eladó repülőgépet szedne össze egyetlen délután, tehát máris volna indulásképp mivel megtölteni az oldalakat. Ezt követően nyilván eltöprengene a weblap előállításának hogymikéntje felől is, ám ebből a profikat helyből kizárná. A profi ugyanis azzal kezdi, hogy pénzt kér, márpedig Konkoly úr egyebek között attól vált azzá, akivé, mert ő a pénzt nem beletenni szokta a bizniszbe, hanem kivenni szokta onnan. Internetes buliba pénzt pakolni? Soha, mondaná Konkoly úr, tucatnyi ember van, aki egy üveg jobb italért szórakozásból megcsinál egy ilyen oldalt, ami nyilván nem lesz különösebben gyönyörű, de az indifferens. Senki se azért vesz vagy nem vesz meg egy hatmillió dollárt érő repülőgépet, mert a gépet hirdető oldal szép vagy nem szép, mellesleg láthatólag az aso.com oldalát sem Leonardo készítette, hanem a sógor, és lehet, hogy még inni se kapott.
Csakugyan, mondaná Konkoly úr, csinálja meg az oldalt a sógor. Hóna alatt három palack ír whiskeyvel, becsöngetne a sógorhoz, elmondaná, hogy kell egy oldal, indulásképp itten van három üveg Jameson, de később lehet több is akár.
Ne csóváljuk a fejünket, a helyzet az, hogy ilyesmi megtörténhet bármelyikünkkel bármikor. Sohasem tudhatjuk, hogy a sógorunk valójában miben sántikál, például Konkoly úr sógora egészen biztosan semmit se tudott Konkoly úr üzleti ügyeiről, sőt röhögőgörcsöt kapott volna, ha azt mondják neki, hogy Konkoly úr már most multimilliárdos, de még javában gazdagodik. Konkoly úr épp olyan volt, amilyenek a budapesti sógorok általában lenni szoktak, sőt még olyanabb,
s ebből arra kell következtetnünk, hogy minél sógorszerűbb a mi sógorunk, annál feltehetőbb, hogy valójában illegális fegyverkereskedelemmel vagy effélével foglalkozik és üres óráiban Osama Bin Ladent a tenyeréből eteti. Emlékezzünk a Tanú örökbecsű tanítására: az a leggyanúsabb, aki nem gyanús.
Ennek megfelelően az se kizárt, hogy a világpolitika szálait igazából már évek óta az én sógorom mozgatja, s hogy ő valójában egy párját ritkítóan nagy kópé, akit a messzi Polinéziából még maga Konkoly úr is dermedten csodál. Más szóval lehet, hogy holnap késő este csönget
a sógor három üveg Jamesonnal és azt mondja, hogy itt egy lista hetven eladó repülőgépről, csináljuk meg belőle az ASO magyar változatát, de most azonnal, ugyanis éjjel kettő óra negyven perctől vetítik a TCM-en A szenvedélyes vízvezeték-szerelőt Buster Keatonnel, és ő azt mindenképp nézni akarja, úgyhogy fogjunk hozzá íziben.
Ezzel el is jutottunk a lényegig.
Mi a teendő?
Egy hónappal ezelőtt megemlítettem itt az Edit Revolutiont, mint JavaScript-szerkesztőt, de hát az Edit Revolution emellett kiváló webszerkesztő is. Közben megismerkedtem az AceHTML-lel, ami megint csak igen kiváló webszerkesztő, és már több alkalommal dicsértem a 1st Page 2000-t, ami a változatosság kedvéért szintén egy kiváló webszerkesztő. Végezetül a kezem ügyében van a NoteTab, ami - bármily hihetetlen - kiváló webszerkesztő, azaz négy idült sztahanovista vesz körbe, miközben itt a sógor, meg az ő listája, amivel gyorsan végeznem kell, hogy végre egyedül maradhassak a Jamesonokkal.
| |
2. kép | |
Melyik sztahanovista legyen a nyerő?
Elméleti kiindulópontomat már tisztáztam, azaz szeretnék ezen a dolgon minél hamarabb és minél kevesebb billentyűleütés árán túlesni, úgyhogy WYSIWYG szerkesztő szóba se jöhet, amellett olyanom nekem nincs is. Nyers kódszerkesztők vannak, ez a négy biztos, hogy jó, de én se tudom, melyik volna a legalkalmasabb.
Ezt fogjuk most kideríteni.
Munkánknak azonban lesz egy mindent megelőző és abszolút kreatív mozzanata, amennyiben nevet kell a cégnek találnunk. Szerencsére hozta a sógor ezeket a Jamesonokat, egyiket gyorsan hadrendbe is állítjuk, és íme, megvan az eredmény. A cég HElikoptereket és REpülőgépeket árul, a kézenfekvő név tehát HERE, s minthogy Magyarországon székel, legyen HunHERE, máris csinálom neki a logót, értelemszerűen ingyenes, sőt nyílt forráskódú alkalmazásban, jelesül a Gimpben, az eredmény pedig annyira fellelkesít, hogy a logó és egy régi fotográfia felhasználásával a leendő oldalaknak egységes grafikai fejlécet is alkotok, ezt lehet a 2. kép tetején megcsodálni.
Azonban ez már a böngészőben látható, s addig még igen hosszú út vezet.
Heroikus munkánk nyilván az első HTML állomány megalkotásával veszi igazából kezdetét, a HTML állományt pedig akkor tekintem létrehozottnak, amikor már van valamim, ami dokumentumtípus-deklarációval kezdődik és a