2000. év 44. szám
Nemcsak Ferihegyen lopnak. E körülmény informatikai jelentősége első pillanatra talán kevéssé nyilvánvaló, de majd megvilágosodik; a lényeg, hogy a légiutas poggyászát szerte a világon mindenütt fosztogatják, hol így, hol úgy. Van, ahol mértékkel, öt évvel ezelőtt például volt a málhámban négy üveg ital, felét ellopták, felét meghagyták, holott vihették volna az egészet, de ők mégse. Persze sohase tudható, hogy a sors csapásai nem a javunkat szolgálják-e igazából, hiszen ez a gyalázatos tett és az ennek következtében előálló arakhiány oda vezetett, hogy az Önök alázatos jegyzetírója kikísérletezett egy egészen elbűvölő keveréket, két rész arak, egy rész Piñacolada és egy rész Cointreau shakerben jéggel összerázva, koktélpohárba szűrve. Frenetikus, ha szabad így mondanom, később ennek örömére kapta a vállalkozásom az Arakart nevet, amely név - most már érthető - az arak fogyasztásának művészetére vonatkozik.
Sajnos azonban arakot azóta se szállítok, így a poggyászfosztogatók különféle érdektelen dolgokat kénytelenek lopni tőlem, fényképezőgépet, diktafont, zsebrádiót meg ilyesmit, ami éppen van, néhány kacat idén is eltűnt az egyik táskámból, sajnos közöttük volt a Psion Revo akkumulátortöltője, ráadásul nem hazafelé tűnt el, hiszen itthon azonnal pótolhatom, hanem még az út elején.
Ez fájt.
A Revo csak a beépített akkumulátoráról üzemel, elemet nem lehet venni hozzá, ha tehát nincs töltő, akkor pár nap múlva leáll, s e körülmény a légiutas pihenését nagymértékben áthangolja. A légiutas - mármint méltatlan személyem - szabadságra utazott, ennek a lényege abban áll, hogy a rekreálódni vágyó adóalany a mindennapi környezetének ideiglenesen hátat fordítani, s erre az időre szokásos pénzkereső tevékenységével felhagyni szándékozik, legalábbis ő ezt állítja, sőt néha maga is elhiszi. Mármost a Revo akkumulátortöltőjének jogellenes eltulajdonítása oda vezet, hogy a légiutas bizonyos fokig valóban hátat fordít a környezetének, hiszen a vele folytatott kommunikációja a továbbiakban telefonra és SMS-re korlátozódik, az email kiesett; pénzkereső tevékenységet pedig végképp nem folytathat a légiutas, merthogy a munkaeszközének darab időre annyi.
Más szóval pár ezer kilométert utazott a marha, azzal a céllal, hogy x hétig kikapcsolódjon, és a helyszínen jön rá, hogy ő most csakugyan ki lesz kapcsolódva, mert ezúttal végképp nem művelheti azt, amit otthon általában művelni szokott.
Ettől persze igen szomorú.
Mellesleg júliusban különféle boradatbázisokról és azok nélkülözhetetlen voltáról is szó volt e helyt, de ezt most hagyjuk, nem kell a lélektani horrort fokozni. Ott tartunk tehát, hogy nem barkácsolhat az átmenetileg idegenbe szakadt adóalany, ezért hát jobb híján odaballag az újságoshoz, vesz néhány lapot, leül egy kávézóban, olvasni kezd.
Így megy ez néhány napig, a légiutas egyre jobban ámul, s a végén figyelemreméltó megállapítást tesz, amit ezennel a maga teljes mélységében és terjedelmében ismertetünk.
Így hangzik:
 |
| 1. kép. A képernyő felső részén húzódó fekete mező
a Console for Windows munkaterülete, előtte az Internet Slideshow felülete látható |
Az újságokban érdekes cikkek vannak.
Számára ez némiképp meglepő, ő ugyanis évek óta nem olvas külföldi sajtót, noha eleddig meg volt győződve az ellenkezőjéről, hiszen mindig szakít időt arra, hogy az interneten legalább a főbb brit napilapokat és a fontosabb informatikai folyóiratokat áttekintse. Ez annyit jelent, hogy ránéz a főcímekre, aztán megy tovább, van is erre a célra egy programocskája, az Internet Slideshow v. 2.00 (http://publish.uwo.ca/~dvanders/ Slideshow.zip), abban csinál az ember egy listát a sajtótermékekről, amelyeket körbe akar látogatni, utána csak a tálcán lévő ikonon kattintgat és száguld lapról lapra. (Ha át akar ugrani valamit, akkor előhívja a program főablakát, lásd az 1. képen a böngésző bal felső sarkánál, választja a listából a következő tételt, és uccu.)
Kérdés, persze, hogy mért száguldozik, meg mért ugrabugrál ez össze-vissza, ahelyett, hogy olvasna, ha egyszer az a cél. Azért, mert semmit sem érez eléggé érdekesnek ahhoz, hogy mellette lecövekeljen, hiszen több száz cikk van még hátra, persze ő egyiket se fogja elolvasni, mert mire a főcímeket megnézi, sőt esetleg némelyiknek a leadjébe is belepillant, addigra az erre szánt idő lejárt, például éppen hajnalodik. A sajtófoglalkozás tehát be lesz fejezve, az adóalany pedig abban a tudatban áll fel a gépe mellől, hogy ő egy roppant tájékozott, naprakész ember, az ő látóköre most is tovább szélesedett, ő szüntelenül a valóság üterét tapintja, s fölöttébb valószínű, hogy ő ezt a marhaságot még el is hiszi.
Holott ő semmivel se tájékozottabb, mint a kiváló Böhm úr, a fodrász, akihez járni szokott. Böhm úr egész álló nap különféle pletykákat hall, mindegyikből megjegyez valamennyit, ezeket azonnal össze is zagyválja és így adja tovább, mindenesetre Böhm úr éppúgy tele van friss információval, mint bárki, aki naphosszat a neten lóg, sőt Böhm úrnak a világra vonatkozó ismeretei valamelyest mélyebbek, rendezettebbek és megalapozottabbak, mint az úgynevezett e-generációt alkotó bitfaló gyerekeké, akik igen jelentős gépidő és még jelentősebb számítástechnikai teljesítmény felhasználásával pallérozzák az elméjüket, ám a klasszikus borbélyfecsegés intellektuális nívójára ennek ellenére (pontosabban épp ezért) nem nőnek föl soha. Ráadásul Böhm úr nem terjeszti magáról, hogy ő rendszeresen olvassa a világsajtót, bár soha nincs benne semmi érdekes.
Pedig van, mint most kiderült, vegyük például az Independent című orgánumot, ezt a nyaraló légiutas eddig unalmas, érdektelen lapként tartotta nyilván, most meg szinte falja. Azt látja benne például, hogy Blair kormányfői víziója szerint hamarosan Britannia lesz a legbehálózottabb ország ezen a világon.
A cél: labourhatalom, plusz az egész ország onlájnosítása.
Egymilliárd fontért, ami nagyjából a magyar költségvetés teljes évi bevételének a tíz százaléka, vagy legalábbis nem sokkal kevesebb.
Ha majd megvalósul a terv, akkor - az Independent cikke szerint - a brit alattvaló az interneten újíthatja meg az útlevelét, jelentkezhet autóvezetői vizsgára és kereshet állást. Hogy pedig mindezen jótéteményekből a pórnép is részesedjen, lesznek ingyenesen hozzáférhető számítógépek az üzletekben, a piacokon, a postán és a kocsmákban, továbbá lesznek mozgó internet-autók, a mozgó dinnyeárus mintájára, ám ezekben nem dinnye lesz majd, hanem néhány számítógép, melyekről bárki ingyen beléphet az internetre és megújíthatja az útlevelét, ha kell, ha nem, továbbá autóvezetői vizsgára jelentkezhet, amikor csak az eszébe jut. Mindamellett, mondja Blair, két éven belül mindenkinek lesz internet-hozzáférése Britanniában, tehát a brit alattvaló naponta többször is megújíthatja az útlevelét és autóvezetői vizsgára jelentkezhet, anélkül, hogy a lakását el kéne hagynia. És ez még semmi, a brit oktatási és technológiai miniszter - mert ilyen is van - ünnepélyesen átadott egy nyilvános hozzáférési pontot a birminghami vidámparkban, és elmondta, hogy a látogatók eme kormányzati beruházás áldásos következményeképp innen követhetik a meccseredményeket, sőt a családfájukat is kutathatják dodzsemezés után.
Britannia rohan az információs forradalomba.
Blairnek egyébként az információtechnológiáról és az internet mibenlétéről - saját bevallása szerint - fogalma sincs, viszont van úgynevezett e-minisztere (e-Minister), aki naponta elmagyarázza neki (Blairnek), hogy az Egyesült Királyság jövője az informatikán áll vagy bukik. Elmagyarázza, hogy Britannia régi dicsősége akkor jő vissza, ha az IT-szakma indulásképp lenyúlhat ezer milliónyi jó angol fontot, aminek eredményeképp a pórnép az interneten újítja meg az útlevelét, jelentkezik autóvezetői vizsgára és keres állást, dodzsemezés után pedig átnézi a meccseredményeket, majd családfát kutat.
Hát persze.
Természetesen a brit munkanélküli ingyen végezhet számítógépes tanfolyamokat, majd pedig ECDL vizsgát tehet, ami önmagában véve helyénvaló, viszont részint nem szükséges, részint nem elégséges feltétele annak, hogy a brit munkanélküli az információs forradalom üdvös következményeiből részesedjék. Persze lehet, hogy az Independent cikkének van igaza, és így az információs forradalom üdvös következményei csakugyan abban ragadhatók meg, hogy a polgár az interneten újítja meg az útlevelét, jelentkezik autóvezetői vizsgára és keres állást, dodzsemezés után pedig átnézi a meccseredményeket, majd családfát kutat, szerintünk viszont a helyzet ennél komplikáltabb valamivel. Szerintünk az információs forradalom üdvös következményeiből mindenekelőtt az részesedik, aki effektíve ebből él (tehát szoftvert-hardvert gyárt, elad, karbantart, ismertet, oktat, reklámoz, informatikai szolgáltatást nyújt vagy valamilyen informatikai cég büféjében főzi a kávét; ez összességében a munkaképes korú lakosságnak egy igen jelentős hányada), az információs forradalom társadalmi hatása ugyanis csaknem kizárólag abban áll, hogy megdöbbentően sok ember keresi általa a betevőt. Az információs forradalom igazi csodája pedig az, hogy ezek az emberek képesek a többiekkel elhitetni, hogy rájuk meg erre az egészre a társadalomnak csakugyan szüksége van.
Egyszóval az újságokban érdekes cikkek találhatók és ezek nyomán különféle dolgok jutnak az olvasó eszébe, feltéve, hogy poggyászából a Revo akkumulátortöltőjét kilopták, de most maradjunk inkább egy pillanatig az ECDL-nél: augusztusban hosszan tűnődtem ugyanitt az ECDL vizsgapéldatár 50. feladatlapjával összefüggésben, e tárgykörben levelet is kaptam azóta, a levél megvédi tőlem az ECDL-t, kifejtve, hogy a vizsga gyártó- és rendszerfüggetlen, a feladatokat a vizsgázó úgy oldja meg, ahogy jónak látja, azaz nem kötelező a Windows állománykezelője és messzemenően engedélyezett a parancssor. Ez akkor rendben is volna, viszont nem változtat azon a tényen, hogy az egyik napilapban közölt példamegoldás hosszú, bonyolult, körülményes, holott ugyanezzel az erővel rövid, egyszerű és célratörő is lehetne akár.
Engem amúgy nem az ECDL anyaga érdekelt vagy érdekel, hanem egy rejtély foglalkoztat, a rejtély pedig abban áll, hogy ha van egy gyors, ügyes és szimpla eljárás, akkor mért a lassú, az ügyetlen és a komplikált a népszerűbb, ezen már évek óta gondolkodom, de nem jutottam semmi értelmes eredményre, s ez nyilván örökre így is marad.
Mért annyira bonyolult leírni, hogy dir>prn, mért egyszerűbb ennél ismerősöket felhívni telefonon, hogy javasoljanak valami segédprogramot, amellyel egy állománylista kinyomtatható?
Egyébként, mint augusztusban is említettem, vannak erre való - tehát gyakorlatilag abszolút fölösleges - programok, ilyen például a Widget Print Directory 3.1 (http://widget
.bizland.com), arra szolgál, hogy egy könyvtár tartalmát kinyomtassa, be lehet állítani különféle opciókat, utána a nyomtató rengeteg papírt elhasznál, csillagos sávokat helyez el rajtuk alul, fölül és középen, de a könyvtár tartalmát valami okból nem nyomtatja ki. Azt továbbra is úgy kapjuk meg, ha beírjuk szépen, hogy dir>prn. Illetve használhat-juk az itt már többször említett PowerDesk nevű állománykezelőt, annak legalább van értelme, továbbá a Print menüpontban van három opciója, úgymint File..., File List... és Tree List... Ezzel bizonyára boldogok leszünk.
PowerDesk 4.0.8.0
Róla utoljára áprilisban volt itt szó (bár valószínűleg nem erről a verzióról), de sajnos Varuna egyik nagyon garázda megnyilvánulásával, illetve az ezt követő rendszer- újratelepítéssel kapcsolatban. Egy másik gépen viszont azóta is rendben működik a PowerDesk, hasznos, kényelmes, praktikus holmi, ahol Windowst használnak, ott ennek mindenképp helye van.
 |
| 2. kép. A PowerDesk a Quick View Plust integrálja, már ha az is telepítve van. Ha nem, nem |
Ő kivételesen nem a Norton Commander, hanem az Xtree Gold családba tartozik (2. kép), viszont ezzel együtt a Commander-hagyománynak megfelelő billentyűkombinációkat is felajánlja. A billentyűzet egyéni átszabását nem teszi lehetővé, ellentétben például a Norton File Managerrel, ám ez utóbbi mégiscsak a Windows alatti állománykezelők legjobbika és ennek megfelelő pénzbe kerül, a PowerDesk itt tárgyalt verziója viszont ingyenes. Ehhez képest gyakorlatilag mindent tud, egyebek között állományokat titkosít, tömörít, kódol és dekódol (UUEncode/Decode), összehasonlít, fizikailag megsemmisít stb., aztán vannak ilyen jópofa menüpontjai, mint Copy Name as Text, illetve Copy Path as Text. Nincs benne ftp kliens, nem tud bánni az NTFS-ben rejlő opciókkal (a Norton File Managerben van olyan, hogy Auditing..., NTFS Compression..., aztán Permissions..., Take Ownership...), továbbá nem tud alkönyvtárakat szinkronizálni. Viszont beépül a Windows Explorer helyére és kívánságra kétpaneles üzemmódba vált, sőt még van valamifajta parancssora is, ami ugyan nem jó semmire, viszont mutatós.
Ha már itt tartunk, találtam egy újabb billentyűs-parancsos felületet, kissé hülye neve van, úgy hívják, Console for Windows, noha a Windowsban eleve van "console", ugyanaz, amit a nép DOS-ablaknak nevez. Ezzel szemben a Console for Windows (http://freefoote. 9ug.com/console.html) nem is ablak, hanem valamifajta fekete redőny, ami egy választott billentyűkombináció hatására zuhan le kábé a képernyő felső egyharmadáig, ahogy ez az 1. képen látható. (A redőny jobb oldali, egyébként kihasználatlan részét tetszésünk szerinti ábrázolattal csinosíthatjuk.) Amikor lenn van a redőny, beírunk egy kulcsszót, ami utalhat valamilyen programra, valamilyen állományra vagy alkönyvtárra vagy webállomásra, Entert ütünk, a redőny eltűnik, s megtörténik, aminek meg kell történnie, azaz elindul a program, megnyitódik az állomány vagy alkönyvtár, illetve előbukkan a webállomás. A kulcsszavak szerkesztése úgy megy, hogy a redőnyt dragmode állapot-
ba hozzuk, az ilyenkor a képernyő tetején húzódó vékony, fekete csíkká redukálódik, majd a megfelelő program- vagy egyéb állományokat, könyvtárakat, illetve linkeket oda huzigáljuk. A Console for Windows tehát nem igazi konzol, nem valódi alternatív parancssoros héj, hanem csak egy szimpla, ám hasznos segédprogram az egyszerűbb lelkek számára; a differenciáltabb élvezetekre vágyó szubjektumok továbbra is máshol találhatják meg azt, ami nekik való. (Például: http://sourceware.cygnus.com/cygwin/, ftp.uni-koeln.de/pc/win32/misc/unxutils.zip, sőt http://www.research.att.com/sw/
tools/uwin/. Az első csomagban bash található, a másodikban zsh, a harmadikban ksh; mindháromhoz eszélyes felhasználó kell, türelem, és nem kevés szabadidő.)
 |
| 3. kép. Ennyi mostanában a Norton Utilities |
 |
| 4. kép. A Norton Speed Disk látványosabb, mint a W2K-ba épített defragmenter, de hogy hasznosabb-e, azt az Isten se tudja |
Norton Utilities 2001 for Windows 95/98/NT/2000/Millennium
Van a csomagban összesen tizenhét utility, ebből tízhez oda van írva, hogy "not available on Windows NT/2000". Mellesleg az a tíz segédprogram (jelesül: Image, Norton Optimization Wizard, Norton Diagnostics, Norton File Compare, Norton Registry Tracker, Norton Speed Start, Norton Wipe Info, Rescue Disk, Disk Editor, UnFormat) nem is hiányzik különösebben, ezzel együtt így hét komponens maradt csupán (a 3. képen ki van pakolva mind), és az a hét valójában mindössze hat, merthogy a Norton Protected Recycle Bin és Norton Protection, valamint az UnErase Wizard szerintünk egynek számít. Hat darab segédprogramocskára redukálódott ez a nagy múltú csomag.
Így múlik el a világi dicsőség.
Természetesen a Norton Utilities nem azért jön most elő, mert az imént a Norton File Managerről volt szó, hanem mert most jelent meg az új verziója.
Továbbá nosztalgiából, mert például a Norton System Doctor ma is majdnem pontosan úgy néz ki, mint öt évvel ezelőtt (lásd a 3. képen balra fenn), márpedig az ember szereti, ha vannak fix pontok ebben a rohanó világban, így például jó, ha van a gépemen Disk Doctor meg Speed Disk (4. kép), hiszen a nyolcvanas évek végén megszoktam, hogy ezek nélkülözhetetlenek és csakugyan sokszor hasznom volt belőlük, legyenek tehát most is.
Szükség ugyan nincsen rájuk, hiszen a W2K nemcsak lemezgyógyítóval hanem töredékmentesítővel is el van látva, sajnos azonban az előbbinek nem Disk Doctor a neve, hanem Check Disk, az utóbbié pedig nem Speed Disk, hanem Defragmenter, így aztán érthető, hogy kevéssé bízom bennük, holott egyébként működni látszanak.
Az emberi lény gondolkodása
irracionális alapo-kon nyugszik, húsz évvel ezelőtt például kiderült, hogy a repülőgépek utasai akkor nyugodtak, ha a stewardess kövér. A kövér nő jelenléte biztonságérzetet indukál, ergo nem az a fontos, hogy leszállásnál kinn legyen a futó, hanem hogy mázsás asszony hozza a whiskyt. Ha később esetleg mégis has-ra szállunk, tehát a célrepülőtéren kis-sé megdolgozzuk a termőtalajt, akkor sincs baj, mi legalább megittuk a magunkét, a görögök meg vessenek tarlórépát, ha már voltunk oly kedvesek, és felszántottuk a birtokot nekik.
·
 |
| 5. kép. A WinDoctor nagyon érdekes dolgokat közöl, bár ezekkel a hírekkel semmit nem tudok kezdeni |
Pontot rakván az előző mondat végére elmentem tévéhíradót nézni, Varuna pedig a távollétemben akként határozott, hogy üres percei-ben a leállás-újraindulás nemes művészetét gyakorolja. Elhamarkodott döntés volt, ugyanis be kell látnunk, hogy egyelőre csak a leállás megy, az újraindulás nem okvetlenül, Varuna nyolcórányi próbálkozás eredményeképp is csak addig bírt eljutni, hogy "STOP: C00000218 {Registry File Failure} The registry cannot load the hive (file): \SystemRoot\System32\Config\Software or its log or alternate. It is corrupt, absent, or not writable." Szerencsére ez az anyag teljes egészében ZIP lemezen volt, áthoztam Godzillára, így legalább be tudom fejezni, bár nem egészen úgy, ahogy szándékoztam volt. A sors fintora, hogy most tértem volna rá a Norton WinDoctor (5. kép) ismertetésére, ám ez most már nem jön össze, ugyanis a Norton Utilities csak Varunán létezik. Ezt követően a Norton Unerase Wizard méltatása következett volna, rámutatva, hogy hovatovább az Unerase az egyetlen komponens, ami miatt a Norton
 |
| 6. kép. Szabadkézzel húzott, ám textúrával bélelt vonalak a Paint Shop Pro
7-ben |
 |
| 7. kép. Bukolikus zóna |
 |
| 8. kép. Szívderítőbb mészárszéki csendéletek felé |
Utilities hadrendbe állításán tűnődni érdemes. Mondjuk a DOS 3.3 idején, ha még emlékszünk rá, nem volt Recycle Bin, viszont voltak segédprogramok, amelyekkel a törölt állományokat, amíg felül nem írta valami őket, vissza lehetett állítani. Most viszont ilyenek nemigen vannak, ha tehát egy NTFS állományrendszerű meghajtóról valamely alkalmazás úgy töröl egy állományt, hogy az nem kerül a Recycle Binbe, akkor arra keresztet is vethetünk. Ez nem túl gyakori eset, de azért előfordul, és olyankor fölöttébb bosszantó, de adott esetben súlyos következményekkel is járhat, ám ilyen esetben az Unerase Wizard segít. Amíg az állomány fizikailag megvan, addig megtalálható és visszaállítható, nemcsak a merevlemezeken, hanem ZIP-en és flopin is. Nem néztem meg, mennyibe kerül a Norton Utilities 2001 for Windows 95/98/NT/2000/Millennium, de akármennyi is, vannak esetek, amikor egy állomány visszaállításáért a csomag árának a tízszeresét is odaadnánk. Most persze egy huncut vasat sem, de jön még a kutyára dér.
Végezetül szó lett volna a Paint Shop Pro 7-ről, ahogy egyszer már szó lett volna a bétájáról, de akkor se jött össze. Akkor is nézegettem az alkalmazást, kipróbáltam az új szolgáltatásait, csináltam is velük kapcsolatban néhány illusztrációt, majd ettől teljesen függetlenül szereztem egy segédprogramot, ami a W2K összeomlását teszi - úgymond - lehetetlenné; ekkor Varuna beintett és utána használhatatlan volt mintegy két héten át. Most letöltöttem a Paint Shop Pro 7 végleges változatát, egyszersmind ettől teljesen függetlenül szereztem egy segédprogramot, ami a W2K összeomlását teszi - úgymond - lehetetlenné, még ki se próbáltam, csak elolvastam a readme-állományát, de Varuna máris beintett, s most nyilván használhatatlan lesz minimum két héten át. Pedig jó a PSP7, én legalábbis szívesen babráltam vele, a 6. képen például azt próbáltam bemutatni, hogy az enkezünkkel húzott vonalakra - ceruzanyomokra - kitöltőminta is alkalmazható immár, a 7. képen pedig egyértelművé kívántam tenni, hogy az itt ábrázolt úrleány jelen pillanatban éppen Wystan Hugh Auden Bukolikák című versciklusára, ezen belül is a Folyók című költeményre ("Drága víz, tiszta víz, játszadozó folyók / árjaként futva, vagy lassulva, partodon / ki ne kívánna leülni, figyelni, / áttetsző lény, te zene, tánc tökélye?") gondol, ez tökéletesen sikerült is, éspedig szinte azonnal; végezetül a 8. kép azt mutatja meg, hogyan hozhatjuk mérsékelten remekbe szabott fotóinkat emberibb állapotba két-három kattintással.
Ügyes holmi ez, de most egy darabig inkább nem próbálok írni róla, és főleg nem kerítek további segédprogramokat, amelyek a W2K öszszeomlását tennék lehetetlenné, viszont nálam valami titokzatos okból mindig sorscsapásokkal járnak együtt. Utóbbiak persze a javamat szolgálják, ahogy e szöveg elején írtam is, de én önzetlen ember vagyok, azt kívánom, most egy kicsit szolgálják valaki másét.
Váncsa István
